Az utóbbi idöben egészen sok mindent csináltam, és nagyjából ezek egyikéröl sincs fotó. Voltam futóversenyen, ami itt rettentö népszerü, és minden évben megrendezik. 5 km és csak lányok vesznek rajta részt. Ezt azután konstatáltam, iután megkérdeztem pár férfi kollégámat is, hogy nem jönnek-e. Az útvonal a városon haladt keresztül és bizonyos távolságonként zenekarok szórakoztatták a futókat.
Az egyik szombati napon Patrik gondolt egyet, hogy elmenne Nora-ba, és elhívott engem is. Ez egy kisváros, kb. 40 percre Örebrótól. Itt járkáltunk és ettünk pár órát. Volt kirakva néhány, már nem használt vonat, erröl kivételesen készült kép.
Aztán elkezdtem a strandröplabda karrieremet is. Mindez itt, Svédországban! Napszemüvegben, a homokban ugrálva már egészen mediterrán helyen éreztem magam. Csak néha esett az esö egy kicsit. Elsö alkalommal kicsit túl lett tolva a dolog, így másnapra kék-zöld hurkákká dagadtak az alkarjaim. Azóta már tudom, hogy nem jó ötlet egy huzamban 3 órát játszani.
Még egy kajak kurzusra is beneveztem, mivel a folyó kb. 2 percre van a házamtól, így nem kellett sokat menni érte. Ezt a kurzust olyan svédesen adták elö. Segítettek beúlni, aztán kb. annyi volt az oktatás, hogy na evezzetek, majd megvárjuk egymást. Azóta voltam még egyszer, akkor Kati is csatlakozott. Még jó, hogy akkor is jött velünk egy tapasztaltabb egyén, mert kimentünk egészen a tóra, ahol a szél igencsak nagy hullámokat csinált, és kissé rizikós volt, hogy a víz alatt fogjuk végezni.
Vizes témán haladva, 2 hete volt a záró party az ortopédián, amit a csúszdaparkba szerveztek. Kicsit meglepödtem, hogy akkor most a 60 éves kollegákkal fogunk csúszdázni vagy mi, de aztán kiderült, hogy tulajdonképpen csak a wellness részlegbe megyünk. Még így is kellöképpen furcsa volt, pláne mikor a 2 órás beszéd következett (én erre értem oda, úgyhogy én még utcai ruhában voltam), amit a legtöbben fürdököpenyben hallgattak végig. Söt, aki tartotta, az is fürdöpenyben adott elö. Aztán volt svédasztalos (hohó) vacsora, ami jó volt, de elvétettem az ülést, és olyanokkal ültem, akikkel kb. soha nem beszélek. Hát most már beszéltem velük 2 mondatot. Végülis új fürdöruhát is feleselegesen vettem erre a rendkívüli alkalomra, mert csak egyszer villantottam meg a fürdöpeny alól, mikor bementem a pezsgófürdöbe. Ebböl összesen 1 darab volt, úgyhogy ott tobzódott mindenki, váll a vállhoz. Az egész eseményt én legszívesebben kihagytam volna, mert egy feszengés volt elejétöl a végéig (talán azt az egy órát kivéve, mikor Patrikkal beszélgettem), de stratégiai okokból meg kellett jelennem.
Aztán volt ám lakásavatóm is, szinte mindenki eljött, akit meghívtam, és még ajándékokat is hoztak. Ez számomra teljesen váratlan volt, de így mist ár inspirál, hogy gyakrabban költözzek. A menü saját készítésü pizza volt. A lakás mostmár egészen lakásnak néz ki, bár még 1-2 dolog hiányzik. Pl. a lámpa az elöszobából és a konyhából, de úgy votam vele, minek az, ha úgyis világos van kb. éjfélig. Majd októberben.
Tegnap volt a svédek legjelentösebb ünnepe, a midsummer night (napéjegyenlöség?). Ilyenkor ök nem dolgoznak, hanem a tradició szerint táncolnak egy termékenységi fa körül. Mint állítólag az utóbbi évek mindegyikében, idén is jó szar idö volt, úgyhogy én nem láttam belöle semmit.
Munka tekintetében a héten volt az eddigi legborzalmasabb és a legjobb ügyeletem is. A legrosszabb vasárnap volt, olyankor ugyebár non-stop reggel 7.30-tól minimum éjfélig). Mindig optimista vagyok, és egy napi hideg élelemmel indulok az ügyeletbe, amit aztán haza is viszek, mert nincs idö megenni. Így történt ez vasárnap is, úgyhogy vasárnap reggeli és hétfö ebéd közt nagyjából nem ettem semmit. Elöször délután 5-kor próbáltam elfogyasztani az ebédemet, kb. két kanál után megszólalt a riasztó, hogy jön egy trauma nyílt töréssel, ahová rögtön oda kellett menni. Ez megismétlödött még 3-szor. Éjfélkor még mindig 6 beteg volt a listámon, úgyhogy végül fél 4-re értem haza,így kb. 3 órás alvás után indultam hétfön munkába, ahol azt sem tudtam, ki vagyok. Az ügyelet folyamán lehött segíteni egyszer kicsit a szakorvos is, de egy óra után úgy gondolta, hogy elég volt neki, így túl sokat nem mozdított elöre a segítsége.
Ezzel szemben a tegnapi ügyeletem maga volt az álom. Biztos mindenki midsummer-re készült otthon. Tudtam enni, és fél 1-re már otthon is voltam.
Azota egy hétig Budapesten voltam, ma jöttem haza, de erröl majd késöbb.
