Rainbow mountain and the end :(

ENGLISH BELOW!!

Sajnos ezt már otthonról írom, de úgy gondoltam, jó lenne valamilyen lezárást adni ennek az egésznek (legalább magamnak, és hogy fel tudjam dolgozni ezt a három hetet).

Másnap, miután este 11 körül visszaértünk Cuscóba, Gloria és én (a csoport nélkül) már hajnali 3:30-kor indultunk is a következő kirándulásra. Igen, nem sok alvás jutott… Az úti cél a Szivárvány-hegy (Rainbow Mountain) volt, Peru legújabb látványossága. 5007 méter magasan fekszik, így ez lett az egész utunk legmagasabb pontja. Régen gleccser borította, de miután elolvadt, a különböző ásványoknak köszönhetően előtűntek a hegy színes rétegei. Ahogy szinte minden, ez is nagyjából háromórás buszútra van Cuscótól.

Egy túraszervező cég vett fel minket egy kisbusszal, még vagy húsz másik külföldivel együtt. Körülbelül másfél-két óra utazás után megálltunk reggelizni egy kellemes helyen, majd újabb másfél-két óra múlva megérkeztünk a túra kiindulópontjához. Innen körülbelül egyórás gyaloglás (200–300 méter szintemelkedés) várt ránk, hogy felérjünk a kilátópontra. Nem volt könnyű: elég hideg volt, és a magasság miatt csak nagyon lassan tudtunk haladni, rengeteg pihenővel. Az út mentén legelésző alpakák azért adtak némi plusz motivációt.

Amikor felértünk, valami furcsa, már-már delíriumszerű állapotba kerültünk, és körülbelül tíz percig egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a nevetést. Ehhez az is hozzájárult, hogy lámák ültek teljes nyugalomban, napszemüvegben (!!), mintha szobrok lettek volna, és türelmesen várták, hogy pénzért fotózkodhassanak velük. Az egész látvány annyira abszurd volt, hogy nehéz volt felfogni. Mindez 5000 méter magasan, rengeteg árussal, akik ételt és ajándéktárgyakat kínáltak. Ráadásul ez a hely valamilyen sasfajnak is az élőhelye, ami még különlegesebbé tette az egészet. Azt hiszem, számomra ez volt addigi életem egyik leglátványosabb természeti élménye.

Egészen addig, amíg meg nem láttam a következő csodát, a Vörös-völgyet (Red Valley), amely mindössze 25 perc sétára volt innen. Na jó, nem csak ezért volt különleges – odáig még körülbelül 50 métert kellett emelkedni, tehát még kevesebb oxigén jutott. A völgy hatalmas volt, szinte lehetetlen volt befogadni a látványát, és tele volt különféle színekkel. Körülbelül tizenöt percnyi néma bámészkodás után visszafordultunk, lesétáltunk a kisbuszhoz, amely visszavitt minket ugyanarra a helyre ebédelni, majd onnan a szállodába. Talán ez volt az egész perui utazás legjobb napja.

Egyórás alvás után újra találkoztunk a többiekkel vacsorára, és elbúcsúztunk egymástól, mert a legtöbben másnap kora reggel indultak haza.

Csak Gloria és én maradtunk még egy nappal tovább Cuscóban, ezért úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk egy közeli kisvárosba, ahol piac (mint gyakorlatilag mindenhol...) és néhány inka rom található. Egy colectivo-val (helyi kisbusszal) mentünk, ami 6 solba került (kevesebb mint 2 euró), és körülbelül 45 perc alatt értünk oda. A városka igazi hippi hangulatot árasztott: rengeteg fiatal külföldi, kávézók, ahol gombás kávét árultak (nem tudtuk pontosan, milyen gombából készült, nem is próbáltuk ki). Az egész hely olyan volt, mintha egyesek számára az utolsó menedék lett volna.

A romokhoz Uberrel mentünk fel, lefelé viszont alig akadt taxi. Szerencsére Gloria kiszúrt néhány helyit, így megkérdeztük őket, hogy némi pénzért elvinnének-e minket a városba. Valószínűleg randin voltak, mert szinte egy szót sem szóltak, mi pedig örültünk, hogy végül nem raboltak el minket.

Megtaláltuk a piacot, vettünk még néhány szuvenírt (az egész város tulajdonképpen egyetlen hatalmas piac volt), beültünk egy közeli étterembe, majd colectivo-val visszamentünk Cuscóba. Ott még elköltöttük az utolsó vacsoránkat, és beszereztük az utolsó adag kokás cukorkát is (egyébként átjutottak a határellenőrzésen, bár szerintem nincs túl nagy hatásuk).

Reggel én indultam elsőként, 6:30-kor, így elköszöntünk egymástól, én pedig taxival kimentem a repülőtérre. A gépem kicsit késett, így csak dél körül értem Limába, ahol még hat órát vártam az Amszterdamba tartó járatra. Ezután következett a 12 órás repülőút, majd Amszterdamban újabb hat óra várakozás a stockholmi gépre. Megpróbáltam aludni egy kicsit egy reptéri padon (régi szép idők hajléktalan egyetemistaként...), több-kevesebb sikerrel. Több mint harminc óra utazás után végül megérkeztem Eszterhez Stockholmba, ahol aludtam egyet, majd másnap reggel busszal továbbmentem Örebróba.

Nagyon furcsa volt újra egyedül lenni a lakásomban három ilyen intenzív hét után, főleg úgy, hogy az előző két hétben folyamatosan megosztottam valakivel a szobámat. A pozitív oldala viszont az, hogy végre újra bedobhatom a vécépapírt a vécébe, és csapvízzel moshatok fogat. Így azért sokkal egyszerűbb az élet – még ha egy kicsit buborékban is.

🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪

Sadly I am writing this already from home but I thought it is nice to have an ending (at least for myself and for processing these 3 weeks).

The day after we got back to Cusco at 11 pm, we (Gloria and me without the group) started our next trip already at 3:30 am. Yeah, not much sleep… The destination was the Rainbow mountain, Peru’s newest attraction. It lays at 5007 m and with this became our trip’s highest point. There used to be a glacier which melted and that’s why it has different colours now thanks to different minerals. As everything this one also lays 3 hours bus ride from Cusco. A trekking company picked us up by minubus along with 20 other foreigners and after 1-2 hrs driving we stopped to have breakfast at a nice place.

After another 1-2 hrs we got to the trailhead where we had to hike about 1 hour (2 or 300 m altitude difference) to get to the top for the view. Wasn’t very easy as it was quite cold and we could move only very slowly with a lot of stops because of the altitude. The alpacas along the way gave some motivation. At the top we got some delirious rush as we couldn’t stop laughing for about 10 minutes. To this contributed also the lamas sitting peacefully there as sculptures in sunglasses (!!) waiting to take a picture (for money).

The scenery was so absurd that it was hard to bear. Also a lot of people selling food and gifts, all this at 5000 m. This place is also the home of some kind of eagles which gave an extra to everything. I have to say that for me it might have been the most spectacular thing to see so far. Until I have seen the next wonder, the Red Valley which laid only a 25 mins walk from here. Well not only because of course it was about 50 m above so even less oxygen. The valley was huge, almost impossible to take it in, with a lot of colours. After some 15 minutes silent staring we turned and walked down to the minibus again that took us for lunch to the same place and then back to the hotel. It has been maybe the best day of all in Peru!

After an hour sleeping we met with the others again for dinner and saying goodbyes as most of them were leaving early the next day.

Only Gloria and me stayed one day extra in Cusco so we decided to visit a nearby town where there is a market (as everywhere basically..) and some inka ruins. We took the collectivo (public minubus) for 6 soles (less than 2 eur) for a 45 mins ride. The town was kind of a hippy place with a lot of young foreigners and cafes selling coffee with mushroom (unclear what kind, we haven’t tried it). It felt like some kind of last resort for some people. We took an uber up to the ruins but there was not many taxis on the way down.

We got lucky as Gloria spotted some locals so we asked them to take us down in their car for some money. They were probably on a date and didn’t talk much, and we were happy as we haven’t been kidnapped. We found the market, bought some souvenirs again (the whole town was basically one huge market) and sat in a nearby restaurant, then went back to Cusco with the collectivo again. Here we had our last dinner and bought the last pieces of coca candies (they made it through border controll btw, although I don’t think they have too mich effect).

In the morning I was the first one to leave at 06.30 so we said our goodbyes and I was off with a taxi to the airport. It was a bit late so I arrived to Lima at 12 and there I had 6 hours waiting time for the next flight to Amsterdam, then 12 hours flying and 6 hours again there until my next flight to Stockholm. Tried to sleep a bit at the airport in Amsterdam on a bench (good old times as a homeless student..) with more or less success. After 30+ hrs on the road I got to Eszter in Stockholm where I slept and in the morning took the bus to Örebro.

Very strange to be in my flat alone after 3 very intensive weeks and sharing the room constantly for 2 weeks with someone. On the bright side I can finally throw the toiletpaper in the toilet and wash my teeth with tap water. Life if mich easier this way but it is a life in a kind of bubble.

And finally Machu Picchu

ENGLISH BELOW!!!

A Salkantay-túra második napján hajnali 4:30-kor ébredtünk az iglunkban. A szakácsunk nagyon korai reggelit készített, majd a sötétben elindultunk.

Aznapi tervünk az volt, hogy először felkapaszkodunk 4600 méterre (3900 méterről, ahol aludtunk), majd leereszkedünk Collpapampába, ami 2900 méteren fekszik – vagyis összesen 1700 méter szintkülönbséget tettünk meg lefelé. Az egész túra nagyjából 12 órát vett igénybe. Kezdetben dermesztő hideg volt, a hágón erős szél fújt, a nap végére pedig már kifejezetten meleg lett. Az út végig poros volt. Az utolsó szakaszon már dzsungelesebb területre értünk, egyre több növényzettel. Ketten lóval tették meg ezt a részt, de a többiek végiggyalogolták. Nem volt könnyű… Ezúttal azonban mindenféle gyógyszer (és kokalevél) nélkül sikerült végigcsinálnom. A hágón a túravezetőink még egy kis szertartást is tartottak kokalevelekkel a szent hegyek tiszteletére.

A nap végén egy kempingbe érkeztünk, ahol kis faházakban aludtunk. Még mindig nagyon egyszerű volt, de végre volt lehetőség zuhanyozni. Életem legjobb zuhanya volt.

Másnap ismét korán indultunk (talán reggel 6 körül), de ezúttal busszal. Egy órán át haladtunk a folyó mentén egy lenyűgöző hegyi úton, majd megérkeztünk egy kávéültetvényre és feldolgozóhelyre, ahol Señora Kanela (Fahéj néni) segítségével a teljes folyamatot végigkövetve saját magunk készíthettünk kávét. Előtte lehetőség volt megkóstolni a kígyó pálinkàt (én ezt kihagytam).

A konyhai csapatunk itt is ebédet főzött nekünk, majd busszal továbbmentünk a híres Hidroelectrica településre. Innen 3–4 órát gyalogoltunk a vasút mentén Aguas Calientesig (más néven Machu Picchu városáig), ahonnan az összes Machu Picchu-túra indul.

Ez a szakasz már szinte esőerdőben vezetett, végig a vasútvonal mellett sétáltunk. Éppen ekkor rendezték a labdarúgó-világbajnokság döntőjét, így egy részét egy kocsmában néztük meg – egy igazi esőerdő közepén.

Elég különleges élmény volt! Amikor megérkeztünk a városba, rögtön beültünk egy étterembe, és ott néztük meg a meccs második felét.

Machu Picchu városa elképesztően turistás, megszámlálhatatlan étteremmel. Nekünk viszont egy kevésbé jó helyre kellett mennünk, mert az még benne volt a túra árában. Szóval továbbra sem ettem tengerimalacot. :( Kétlem, hogy fogok, mert a kis, az ég felé meredő sült lábacskáival egyáltalán nem tűnik étvágygerjesztőnek…

Másnap végre elérkezett Machu Picchu napja. Ismét korán, reggel 6-kor indultunk, majd busszal felmentünk a hegyre. Hihetetlenül sokan vártak a buszra (naponta 5–6000 látogató érkezik), de meg kell mondanom, hogy Perui viszonylatban meglepően jól volt megszervezve. Két belépőjegyünk volt. Az elsővel bejárhattuk a romokat, illetve felmászhattunk a közeli Huayna Picchu hegyre is, ami nagyjából 300 méteres meredek szintemelkedést jelentett.

Egy óra alatt sikerült felérni, jó adag izzadással. Talán nem ez a legismertebb kilátópont Machu Picchura, de valószínűleg ez a legmagasabb. Fentről Machu Picchu csak egy apró foltnak tűnt a hegyoldalon.

Ezután kijöttünk a romterületről, két órát vártunk, majd a második jegyünkkel ismét bementünk, hogy elkészítsük a fotókat az ikonikus kilátóponton. Egész nap ragyogó napsütés volt. Meglepő módon ennél a legismertebb fotóhelynél sem volt akkora tömeg, mint amire számítottam.

Miután végeztünk, busszal visszamentünk Aguas Calientesbe, ahol este 7 óráig volt szabadidőnk. Ekkor felszálltunk a Cuscóba tartó vonatra. Az út körülbelül két óráig tartott, és kicsit Orient Expressz-hangulata volt, bár a sötétség miatt nem sokat láttunk a tájból.

A vasúttársaságtól még egy apró ajándékot is kaptunk: egy kézzel készített karkötőt, ami elég szokatlan gesztus volt.

🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪

The next day into our Salkantay trek we woke up at 4:30 am in our igloo, had a very early breakfast cooked by our chef and off we went into the darkness.

The plan for the day was to first climb up to 4600 m (from 3900 m where we slept) and then go down to Collpapampa at 2900 m (1700 m difference). Altogether should take like 12 hours. In the beginning freezing cold, wind on the top and very warm at the end. Dust all the way. The last part we entered in the jungle area with some more vegetation.

Two of us went by a horse but the rest did the challenge (me included). Wasn’t easy.. this time managed everything without any medication (and coca leaves). On the top our guides even presented a ceremony with coca leaves for the sacred mountains.

At the end of the day we arrived to a campsite with small cabins. Still very basic but finally possibility for shower. It was the best shower of my life. 

The next day we started early again (6 am?) but this time with a bus that drove us along the river, very spectacular road. We drove for an hour and then arrived to a coffee plantation and producing place where we could make our own coffee from the beginning, with the assistance of Señora Kanela (Mrs Cinnamon). Before we had a chance to taste a snake pisco (I refused the opportunity).

Our cooking staff provided lunch there again and then continued with the bus to the famous town of Hidroelectrica where we started to walk for 3-4 hours to reach Aguas Calientes (aka Machu Picchu town) where all the trips for MP leaves.

This part was already in a kind of rainforest, we were walking along the railway.

This time was the finl of world championship of football so some part of it we watched in a pub in an actual rainforest. Was cool! When we reached town we immediately went into a restaurant and watched the other half. 

MP town is very very touristic with countless reataurants but we had to go for a not so good one as it was still included in the trip. So still havent eaten any guinea pig. :( I doubt I will as it doesnt look very tasty with little fried legs high up in the air…

The next day it was finally time for Machu Picchu. Again, early morning at 6 am and then we took the bus up to the mountain. Incredibly lot of people waiting for the bus (5-6000 visitors per a day) but I have to say it was quite well organised for being in Peru. We had 2 tickets, with the first one we could go into the ruins and walk around + go up to a nearby mountain called Huayna Picchu which meant a steep climb up with 300 m difference.

Managed in an hour and a lot of sweat. Probably not the most popular place to see Machu Picchu but probably the highest. From up there MP looked like a little patch on the mountain. 

After that we went out of the whole thing, waited 2 hours and with an other ticket we went in again to take photos at the iconic spot. All day long just sunshine. Surprisingly at this most well-known spot there were not that many people. 

When we were done, we left MP with the bus, back to Aguas Calientes where we had tine until 7 pm when we took the train back to Cusco. Took 2 hours and kind of an orient express feeling, although we haven’t seen much bc of the darkness. We even got a gift from the train company in the form of a handmade bracelet (little unusual). The train took ys to Olantaytambo which was a bit of a shady place and from there our trekking company picked us up by a minibus to drive us back to Cusco.

Canyon and Cusco

ENGLISH BELOW!!!

Ahhoz, hogy elérjük a kanyont, körülbelül 4 órát kellett utaznunk egy kisbusszal. Az út nagyon látványos volt, az Altiplanón vezetett keresztül, amely több mint 4000 méteres magasságban fekszik.

Útközben több érdekes helyen is megálltunk: a legmagasabb ponton, 5000 méteren, egy alpakafarmon, valamint megnéztük a kondorokat is (láttuk őket, miközben éppen ebédeltünk – talán ezért jöttek).

Maga a kanyon völgye hatalmas volt, az alján egy zöld oázissal.

Végül megérkeztünk a túránk kiindulópontjához, egy kisvárosba, ahol éppen lakodalmat ünnepeltek rengeteg zenével.

A terv az volt, hogy egy nagyon meredek ösvényen leereszkedünk a kanyonba (1000 méteres szintkülönbséggel), hogy elérjük az oázist.

Ott töltöttük az éjszakát, majd másnap hajnalban nekivágtunk a visszamászásnak a kiindulópontra. Nem tudom, melyik volt rosszabb. Jutalmul ezután megálltunk egy termálfürdőnél, ahol egy órát pihenhettünk. Este visszaértünk Arequipába, másnap pedig kora reggel már Cuscóba repültünk.

Cusco egy pezsgő város, tele turistákkal. Körülbelül 3000 méteres magasságban fekszik, hegyek veszik körül. Eddigi utam során ez volt a legdrágább város, bár még így is nagyon jó éttermek vannak itt. Két napot töltöttünk itt: megnéztük az inkák Naptemplomát, másnap pedig néhány inka romot és egy alpakafarmot látogattunk meg.

Be kell vallanom, hogy a romok nem nyűgöztek le különösebben – főként egymásra helyezett hatalmas kövekből álltak. Az alpakák viszont ellopták a show-t (és egyébként köpnek is...). Ezután folytattuk gasztronómiai kalandozásunkat Cusco éttermeiben.

Másnap (vagyis ma) megkezdtük a Salkantay-túrát, amely az Inka-ösvény egyik alternatívája, és néhány nap alatt elvezet Machu Picchuhoz. Ismét nagyon korán indultunk, majd 3–4 órát autóztunk, hogy elérjük a Humantay-tó túraindulópontját, amely 4200 méteres magasságban található. Egy rövid ösvényen felmásztunk a tóhoz; nem tartott sokáig, de azért nem volt könnyű. Erre a többnapos túrára egy legfeljebb 7 kilós táskát kellett összepakolnunk, amelyet útközben szamarak szállítanak.

Most megérkeztünk az első táborhelyünkre, Soraypampába, amely igazán különleges hely, hiszen gyakorlatilag a semmi közepén található, és iglukban alszunk (nem a luxusváltozatban, hanem egészen egyszerűekben).

Mindenesetre különleges élmény lesz úgy aludni, hogy körülöttünk 6000 méter magas hegyek emelkednek. Szakácsok is vannak velünk, akik főznek ránk, úgyhogy mostantól vegetáriánus leszek, mert nem tudom, honnan származik a hús. Ha eddig sikerült gyomorproblémák nélkül átvészelnem ezt az utazást, most majd kiderül, hogyan alakul a folytatás…

🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪

To reach the canyon we had to sit in the minibus for about 4 hours. The way was very spectacular through the altiplano which lays above 4000 m. On the way we stopped at some interesting places, at the highest point at 5000 m, at an alpaca farm and also to see the condors

(we saw them and at the same time had lunch - maybe thats why they came).

The canyons valley itself was huge with a green oasis in the bottom. Finally we reached the starting point of our trip in a small town where they had some marriage celebration with a lot of music.

So the plan was to climb down to the canyon (1000 m altitude difference) on a very steep path to reach the oasis.

We slept there and the next day very early we started out climb back to the starting point. I don’t know which one was worse.

As a reward, after this we stopped in a thermal bath to relax an hour. We got back to Arequipa in the evening and the next day very early we already flew to Cusco. 

Cusco is a vibrant town with a lot of tourists, laying around 3000 m and surrounded by mountains. Also the most expensive of the cities I have been so far. Though still very good reataurants. We had 2 days here, visited the Temple of the sun from the inkas and the next day went to see some inka ruins and an alpaca farm.

I have to say I was not very impressed by the ruins which contained some huge stones put on each other. The alpacas stole the show (and they also spit..). After that we continued our culinary journey through Cuscos restaurants. 

The next day (today) we started our Salkantay trek which is an alternative of the inka trail that should lead to Machu Pichu in some days.

Again very early start and 3-4 hours driving to come to the trailhead of Humantay lake which lays at 4200 m. We climbed up to that in a short path which didn’t take much time but wasn’t easy either.

For this multiple days trek we had to pack a bag of 7 kilos which is carried by donkies on the way. So now we arrived to our first camping place in Soraypampa which is quite unique because it is basically in the middle of nowhere and we are sleeping in iglus (not the luxury ones but quite basic). Still will be an experience with 6000 m high mountains around.

We have also cooks that are cooking for us so from now on I will be vegeterian as I don’t know where the meat is coming from. So if I managed to survive this trip without any stomach problems so far we will see how this is going to be now…