And finally Machu Picchu

ENGLISH BELOW!!!

A Salkantay-túra második napján hajnali 4:30-kor ébredtünk az iglunkban. A szakácsunk nagyon korai reggelit készített, majd a sötétben elindultunk.

Aznapi tervünk az volt, hogy először felkapaszkodunk 4600 méterre (3900 méterről, ahol aludtunk), majd leereszkedünk Collpapampába, ami 2900 méteren fekszik – vagyis összesen 1700 méter szintkülönbséget tettünk meg lefelé. Az egész túra nagyjából 12 órát vett igénybe. Kezdetben dermesztő hideg volt, a hágón erős szél fújt, a nap végére pedig már kifejezetten meleg lett. Az út végig poros volt. Az utolsó szakaszon már dzsungelesebb területre értünk, egyre több növényzettel. Ketten lóval tették meg ezt a részt, de a többiek végiggyalogolták. Nem volt könnyű… Ezúttal azonban mindenféle gyógyszer (és kokalevél) nélkül sikerült végigcsinálnom. A hágón a túravezetőink még egy kis szertartást is tartottak kokalevelekkel a szent hegyek tiszteletére.

A nap végén egy kempingbe érkeztünk, ahol kis faházakban aludtunk. Még mindig nagyon egyszerű volt, de végre volt lehetőség zuhanyozni. Életem legjobb zuhanya volt.

Másnap ismét korán indultunk (talán reggel 6 körül), de ezúttal busszal. Egy órán át haladtunk a folyó mentén egy lenyűgöző hegyi úton, majd megérkeztünk egy kávéültetvényre és feldolgozóhelyre, ahol Señora Kanela (Fahéj néni) segítségével a teljes folyamatot végigkövetve saját magunk készíthettünk kávét. Előtte lehetőség volt megkóstolni a kígyó pálinkàt (én ezt kihagytam).

A konyhai csapatunk itt is ebédet főzött nekünk, majd busszal továbbmentünk a híres Hidroelectrica településre. Innen 3–4 órát gyalogoltunk a vasút mentén Aguas Calientesig (más néven Machu Picchu városáig), ahonnan az összes Machu Picchu-túra indul.

Ez a szakasz már szinte esőerdőben vezetett, végig a vasútvonal mellett sétáltunk. Éppen ekkor rendezték a labdarúgó-világbajnokság döntőjét, így egy részét egy kocsmában néztük meg – egy igazi esőerdő közepén.

Elég különleges élmény volt! Amikor megérkeztünk a városba, rögtön beültünk egy étterembe, és ott néztük meg a meccs második felét.

Machu Picchu városa elképesztően turistás, megszámlálhatatlan étteremmel. Nekünk viszont egy kevésbé jó helyre kellett mennünk, mert az még benne volt a túra árában. Szóval továbbra sem ettem tengerimalacot. :( Kétlem, hogy fogok, mert a kis, az ég felé meredő sült lábacskáival egyáltalán nem tűnik étvágygerjesztőnek…

Másnap végre elérkezett Machu Picchu napja. Ismét korán, reggel 6-kor indultunk, majd busszal felmentünk a hegyre. Hihetetlenül sokan vártak a buszra (naponta 5–6000 látogató érkezik), de meg kell mondanom, hogy Perui viszonylatban meglepően jól volt megszervezve. Két belépőjegyünk volt. Az elsővel bejárhattuk a romokat, illetve felmászhattunk a közeli Huayna Picchu hegyre is, ami nagyjából 300 méteres meredek szintemelkedést jelentett.

Egy óra alatt sikerült felérni, jó adag izzadással. Talán nem ez a legismertebb kilátópont Machu Picchura, de valószínűleg ez a legmagasabb. Fentről Machu Picchu csak egy apró foltnak tűnt a hegyoldalon.

Ezután kijöttünk a romterületről, két órát vártunk, majd a második jegyünkkel ismét bementünk, hogy elkészítsük a fotókat az ikonikus kilátóponton. Egész nap ragyogó napsütés volt. Meglepő módon ennél a legismertebb fotóhelynél sem volt akkora tömeg, mint amire számítottam.

Miután végeztünk, busszal visszamentünk Aguas Calientesbe, ahol este 7 óráig volt szabadidőnk. Ekkor felszálltunk a Cuscóba tartó vonatra. Az út körülbelül két óráig tartott, és kicsit Orient Expressz-hangulata volt, bár a sötétség miatt nem sokat láttunk a tájból.

A vasúttársaságtól még egy apró ajándékot is kaptunk: egy kézzel készített karkötőt, ami elég szokatlan gesztus volt.

🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪

The next day into our Salkantay trek we woke up at 4:30 am in our igloo, had a very early breakfast cooked by our chef and off we went into the darkness.

The plan for the day was to first climb up to 4600 m (from 3900 m where we slept) and then go down to Collpapampa at 2900 m (1700 m difference). Altogether should take like 12 hours. In the beginning freezing cold, wind on the top and very warm at the end. Dust all the way. The last part we entered in the jungle area with some more vegetation.

Two of us went by a horse but the rest did the challenge (me included). Wasn’t easy.. this time managed everything without any medication (and coca leaves). On the top our guides even presented a ceremony with coca leaves for the sacred mountains.

At the end of the day we arrived to a campsite with small cabins. Still very basic but finally possibility for shower. It was the best shower of my life. 

The next day we started early again (6 am?) but this time with a bus that drove us along the river, very spectacular road. We drove for an hour and then arrived to a coffee plantation and producing place where we could make our own coffee from the beginning, with the assistance of Señora Kanela (Mrs Cinnamon). Before we had a chance to taste a snake pisco (I refused the opportunity).

Our cooking staff provided lunch there again and then continued with the bus to the famous town of Hidroelectrica where we started to walk for 3-4 hours to reach Aguas Calientes (aka Machu Picchu town) where all the trips for MP leaves.

This part was already in a kind of rainforest, we were walking along the railway.

This time was the finl of world championship of football so some part of it we watched in a pub in an actual rainforest. Was cool! When we reached town we immediately went into a restaurant and watched the other half. 

MP town is very very touristic with countless reataurants but we had to go for a not so good one as it was still included in the trip. So still havent eaten any guinea pig. :( I doubt I will as it doesnt look very tasty with little fried legs high up in the air…

The next day it was finally time for Machu Picchu. Again, early morning at 6 am and then we took the bus up to the mountain. Incredibly lot of people waiting for the bus (5-6000 visitors per a day) but I have to say it was quite well organised for being in Peru. We had 2 tickets, with the first one we could go into the ruins and walk around + go up to a nearby mountain called Huayna Picchu which meant a steep climb up with 300 m difference.

Managed in an hour and a lot of sweat. Probably not the most popular place to see Machu Picchu but probably the highest. From up there MP looked like a little patch on the mountain. 

After that we went out of the whole thing, waited 2 hours and with an other ticket we went in again to take photos at the iconic spot. All day long just sunshine. Surprisingly at this most well-known spot there were not that many people. 

When we were done, we left MP with the bus, back to Aguas Calientes where we had tine until 7 pm when we took the train back to Cusco. Took 2 hours and kind of an orient express feeling, although we haven’t seen much bc of the darkness. We even got a gift from the train company in the form of a handmade bracelet (little unusual). The train took ys to Olantaytambo which was a bit of a shady place and from there our trekking company picked us up by a minibus to drive us back to Cusco.

Canyon and Cusco

ENGLISH BELOW!!!

Ahhoz, hogy elérjük a kanyont, körülbelül 4 órát kellett utaznunk egy kisbusszal. Az út nagyon látványos volt, az Altiplanón vezetett keresztül, amely több mint 4000 méteres magasságban fekszik.

Útközben több érdekes helyen is megálltunk: a legmagasabb ponton, 5000 méteren, egy alpakafarmon, valamint megnéztük a kondorokat is (láttuk őket, miközben éppen ebédeltünk – talán ezért jöttek).

Maga a kanyon völgye hatalmas volt, az alján egy zöld oázissal.

Végül megérkeztünk a túránk kiindulópontjához, egy kisvárosba, ahol éppen lakodalmat ünnepeltek rengeteg zenével.

A terv az volt, hogy egy nagyon meredek ösvényen leereszkedünk a kanyonba (1000 méteres szintkülönbséggel), hogy elérjük az oázist.

Ott töltöttük az éjszakát, majd másnap hajnalban nekivágtunk a visszamászásnak a kiindulópontra. Nem tudom, melyik volt rosszabb. Jutalmul ezután megálltunk egy termálfürdőnél, ahol egy órát pihenhettünk. Este visszaértünk Arequipába, másnap pedig kora reggel már Cuscóba repültünk.

Cusco egy pezsgő város, tele turistákkal. Körülbelül 3000 méteres magasságban fekszik, hegyek veszik körül. Eddigi utam során ez volt a legdrágább város, bár még így is nagyon jó éttermek vannak itt. Két napot töltöttünk itt: megnéztük az inkák Naptemplomát, másnap pedig néhány inka romot és egy alpakafarmot látogattunk meg.

Be kell vallanom, hogy a romok nem nyűgöztek le különösebben – főként egymásra helyezett hatalmas kövekből álltak. Az alpakák viszont ellopták a show-t (és egyébként köpnek is...). Ezután folytattuk gasztronómiai kalandozásunkat Cusco éttermeiben.

Másnap (vagyis ma) megkezdtük a Salkantay-túrát, amely az Inka-ösvény egyik alternatívája, és néhány nap alatt elvezet Machu Picchuhoz. Ismét nagyon korán indultunk, majd 3–4 órát autóztunk, hogy elérjük a Humantay-tó túraindulópontját, amely 4200 méteres magasságban található. Egy rövid ösvényen felmásztunk a tóhoz; nem tartott sokáig, de azért nem volt könnyű. Erre a többnapos túrára egy legfeljebb 7 kilós táskát kellett összepakolnunk, amelyet útközben szamarak szállítanak.

Most megérkeztünk az első táborhelyünkre, Soraypampába, amely igazán különleges hely, hiszen gyakorlatilag a semmi közepén található, és iglukban alszunk (nem a luxusváltozatban, hanem egészen egyszerűekben).

Mindenesetre különleges élmény lesz úgy aludni, hogy körülöttünk 6000 méter magas hegyek emelkednek. Szakácsok is vannak velünk, akik főznek ránk, úgyhogy mostantól vegetáriánus leszek, mert nem tudom, honnan származik a hús. Ha eddig sikerült gyomorproblémák nélkül átvészelnem ezt az utazást, most majd kiderül, hogyan alakul a folytatás…

🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪

To reach the canyon we had to sit in the minibus for about 4 hours. The way was very spectacular through the altiplano which lays above 4000 m. On the way we stopped at some interesting places, at the highest point at 5000 m, at an alpaca farm and also to see the condors

(we saw them and at the same time had lunch - maybe thats why they came).

The canyons valley itself was huge with a green oasis in the bottom. Finally we reached the starting point of our trip in a small town where they had some marriage celebration with a lot of music.

So the plan was to climb down to the canyon (1000 m altitude difference) on a very steep path to reach the oasis.

We slept there and the next day very early we started out climb back to the starting point. I don’t know which one was worse.

As a reward, after this we stopped in a thermal bath to relax an hour. We got back to Arequipa in the evening and the next day very early we already flew to Cusco. 

Cusco is a vibrant town with a lot of tourists, laying around 3000 m and surrounded by mountains. Also the most expensive of the cities I have been so far. Though still very good reataurants. We had 2 days here, visited the Temple of the sun from the inkas and the next day went to see some inka ruins and an alpaca farm.

I have to say I was not very impressed by the ruins which contained some huge stones put on each other. The alpacas stole the show (and they also spit..). After that we continued our culinary journey through Cuscos restaurants. 

The next day (today) we started our Salkantay trek which is an alternative of the inka trail that should lead to Machu Pichu in some days.

Again very early start and 3-4 hours driving to come to the trailhead of Humantay lake which lays at 4200 m. We climbed up to that in a short path which didn’t take much time but wasn’t easy either.

For this multiple days trek we had to pack a bag of 7 kilos which is carried by donkies on the way. So now we arrived to our first camping place in Soraypampa which is quite unique because it is basically in the middle of nowhere and we are sleeping in iglus (not the luxury ones but quite basic). Still will be an experience with 6000 m high mountains around.

We have also cooks that are cooking for us so from now on I will be vegeterian as I don’t know where the meat is coming from. So if I managed to survive this trip without any stomach problems so far we will see how this is going to be now…

Whales, sea lions and Arequipa

ENGLISH BELOW!!!

Meglepő módon épségben visszaértem Limába, és még a törölt buszjegy árát is sikerült visszaigényelnem (bár ujjlenyomatot kellett hagynom a bizonylaton – talán attól féltek, hogy még egyszer megpróbálom visszaigényelni…?).

Taxival mentem a szállodába, az út a sötétben körülbelül egy óráig tartott. Ugyanazt a hotelt választottam, ahol a csoport is megszállt másnap, így már az első este megismerkedtem a csoportvezetőnkkel.

Másnap befizettem egy limai utazási irodánál egy kirándulásra, amelynek a programja az volt, hogy „oroszlánfókákkal úszunk és pingvineket nézünk”. Egészen különleges élmény volt. Körülbelül három órán keresztül hajóztunk egy jachtszerű hajóval a Palomino-szigetekhez, ahol hatalmas oroszlánfóka-kolónia él.

Borzasztó büdös volt a guanó miatt, és elképesztő zajt csaptak az állatok. Ott lehorgonyoztunk, majd minket is bedobtak a tengerbe (búvárruhában és mentőmellényben), és húsz percen át egészen közel úszhattunk az oroszlánfókákhoz, amelyek időről időre felbukkantak a vízben akár csak egy, vagy tíz méterre tőlünk. Rengeteg pelikán is repült nagyon közel fölöttünk. Hihetetlen élmény volt, bár néha úgy éreztem magam, mint egy tengerben magára hagyott menekült.

Láttunk néhány magányos Humboldt-pingvint is, visszafelé pedig még púpos bálnákat is, amint kiugrottak a vízből. Ez ráadásul nem is szerepelt a programban. Persze ha külön bálnalesre fizettem volna be, biztosan egyet sem láttam volna. Mindez körülbelül 50 euróba került. Visszafelé a legtöbb ember rosszul lett, mert a hullámok időnként közel négy méter magasak voltak (én szerencsére már induláskor bevettem egy gyógyszert).

Este, amikor megérkezett a csoport, elmentünk vacsorázni, majd másnap már repültünk is Arequipába, a Fehér Városba. A város 2300 méteres magasságban fekszik, és három vulkán veszi körül. Tele van fehér vulkáni kőből épült barokk épületekkel. Nagyon európai hangulatú, turistás, és sokkal rendezettebbnek tűnik, mint Peru többi része, amit eddig láttam. Az ételek itt is kiválóak. Megnéztünk egy kisebb alpaka- és lámatelepet, ezen kívül azonban még nem sok mindent láttunk. Kilencen vagyunk a csoportban, és egy szobában lakom Glóriával, aki egy Svájcban dolgozó magyar háziorvos, így elég sok közös témánk van.

Ma Arequipában maradtunk, és raftingozni mentünk a Chili folyón, valamint megnéztünk egy óriási kolostort. Korábban már több országban is raftingoztam, de ez volt eddig a legvadabb és egyben a legszórakoztatóbb.

A holnapi terv az, hogy leereszkedünk egy mély kanyonba, ott töltjük az éjszakát, majd másnap visszamászunk a tetejére.

🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪

Surprisingly I arrived in one piece back to Lima and I could even claim back the money for the cancelled bus (although I had to leave a fingerprint in the bill - maybe they were afraid I would claim it again…?). I took a taxi to the hotel which took an hour in the darkness. I chose the one which was the same where the group was going to stay the next day so I already met our group leader the first night. The next day I booked a tour with an agency in Lima to “swim with see lions and see the pinguins”. It was quite an experience. We were on something like a yacht for 3 hours which took us out to Palomino islands which is a place inhabited of a huge amount of sea lions. It smelled like shit (guano) and was superloud because of them. So here we dropped the anker and they dropped us in the ocean (with wetsuit and west on) and for 20 mins we were supernear the sea lions which popped up from time to time 10 or 1 m from us in the water. Also a lot of pelicans were flying above us very close. Incredible experience but sometimes I felt like refugees left in the sea. We have also seen some individual small humbold pinguins and on the way back even humpback whales jumping out of the water.

This was not even in the program. So if I had booked a whale watching program, for sure I wouldn’t have seen any. All of this for like 50 eur. On the way back most of the people didn’t feel well because of waves that were almost 4 m high sometimes (i took a pill in the beginning). 

In the evening when the group arrived we went for a dinner and already the next day we flew to Arequipa, the White town.

It lays on 2300 m and surrounded by 3 volcanos. A lot of baroque buildings built of white volcanic stones. It looks very European and touristic and much more organised than rest of Peru I have seen so far. Again very good food.

We went to see a small Alpaca/ lama farm and other than that haven’t seen much. We are 9 people in the group and I am in the same room as Gloria, a hungarian family doctor working in Switzerland, so we have a lot in common. 

Today we stayed in Arequipa and went rafting on the Chilli river and visited a huge closter. I have done some rafting before in different countries but this was the most hardcore and fun. 

The plan for tomorrow is climbing up and down in some deep canyon (one day down, the other day up, staying in the canyon for the night).