Az augusztusi egy hónapos szabadságom Erzsi és Öcsi látogatásával kezdödött (aki nem tudná, családi szálak füznek hozzájuk, nagybátyámék). Egy napos csütörtöki délutánon érkeztek az arlandai reptérre, ahová egyenesen a munkából mentem (a délutánt itt sikeresen kihagytam). Innen rögtön a stockholmi hotelhez autoztunk, a kocsit pedig otthagytam egy parkolóban (mellékesen megjegyzem, hogy egy appon keresztül kellett érte fizetni, bárhol, bármikor). Este bementünk körülnézni az óvárosba, aztán meg is éheztünk, de mivel itt nagyjából minden 9-kor zár, nem találtunk autentikusabb helyett, mint a Pizza Hut..
Másnap a Vasa Museummal indítottuk a napot, ami a legnagyobb megmaradt fahajó állítólag. Nem volt nehéz neki megmaradnia, mert a vízreszállása után kb. rögtön el is süllyedt, mert rossz volt a konstrukció. Hát ez a dicsöséges hajó Stockholm legnagyobb látványossága. Azért még így is várni kellett pár száz évet, mire felhozták a felszínre. Utána a múzemtól inspirál a elmentünk hajózni a városban lévö szigetek között. Az egyik út vége annyira nyugalmasra sikeredett, hogy én el is aludtam, úgyhogy mentünk még egy kört (azaz nem szálltunk le a végállomáson). Valamikor a nap folyamán megnéztük Stockholm legszebb kilátóit is. Ha jól emlékszem, mindezek után elmentünk vacsorázni egy szerb vendéglöbe, ahol én knédlis-káposztás húst ettem, majd visszamentünk a szállásra. Szombaton az Öcsiék elmentek a Saknzenbe állatokat nézni, én meg addig sziesztáztam, mert a skanzent már láttam korábban.
A történethez hozzátartozik, hogy pont az ottlétünk alatt Stockholmban tartották a Europride-ot, ami, mint kiderült Európa legnagyobb melegfesztiválja felvonulásokkal meg mindenfélével. Ennek köszönhetöen gyakorlatilag minden szivárványszínü volt, a zebrákról kezdve, a mozgólépcsö megvilágításán át a Stockholm föterén lévö oszlopig.
Szombat délután aztán elinultunk Örebro felé, közben megálltunk a Västerås-i Ikeában, ahol bekaptunk pár hot-dogot, aztán be is zárt, mert csak 6-ig volt nyitva. Örebroban a szokásos nevezetességeket tekintettük meg, mint Wadköping, tó, kórház, víztorony, aquapark és Nora (najó, ez nem Örebro, de közel van). Az egyik legnagyobb elismerést valahogy mégis a cukorkabolt vívta ki magának.
Szerdán együtt indultunk el Örebróból, csak én Magyarország felé, az Öcsiék meg Dánia felé. Külön vonatokkal indultunk, aztán végül mégis ugyanazon kötöttünk ki, mert az én csatlakozásomat törölték, ezért útvonalat kellett módosítanom. Ennek köszönhetöen kis híján lekéstem a gépem, egy órával az indulása elött értem ki. Az Öcsiék sem voltak szerencsésebbek, az ö vonatuk Dániába kb. két órát késett. A látogatásukról túl sok képem nincs, mert én nem csináltam, ök meg nem küldték még el (vajon miért...?), de ami késik nem múlik (?). Így be kell, hogy érjétek az én hangulatfestö képeimmel.
Otthon pár találkozót követöen a hétvégére Balatonfüredre mentünk, az éves füredelésre Sipiékhez (akit az Eötvösböl ismerek). A Balaton nagyjából melegebb volt, mint a levegö, de ez nem sok mindenben volt akadály.
Augusztus 14-én pedig indult a következö nagy kaland.
