Ez valójában még augusztusban történt, de azóta nem volt idöm jelentkezni. A dolog apropója egy konferencia volt Hyderabadban, Indiában, ami köré az összes többi dolog szervezödött. Hivatalos nevén keresztény orvosok nemzetközi konferenciája (ICMDA), ami négy évente kerül megrendezésre, úgyhogy kár lett volna kihagyni (legközelebb Tanzániában lesz). Gondoltam, ha már elmegyek olyan messzire, akkor több mindent is meg kéne nézni. Elöször Indiában keresgéltem, de korábbi tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy ott lehet, mégsem olyan biztonságos egyedül utazgatni (meg mint később kiderült, elöntötte a monszun). Sri Lankát viszont “India light”-ként emlegetik, nincs is olyan messze és viszonylag sok a külföldi, söt, egy újabb ország, ahol nem voltam. Pár hetes keresgélés után találtam is egy repjegyet a Qatar Airways-zel, oda Colomboba (SL fövárosa), vissza pedig Chennai-ból (India, majd késöbb kiderül, miért pont onnan). Így már csak a SL - India vonalat kellett megoldani, ebben a méltán híres Sri Lanka Airways volt segítségemre. Ez a kis körút összesen 2 és fél hét volt. Indulás elött meglestem pár blogot, nagyjából az ö útvonalát követtem és föleg vonattal közlekedtem..
Egy szép augusztusi délutánon útra is keltem a szokásos kék túrazsákommal, ami kivételesen nem volt túlsúlyos, söt a megengedett 30 kilónak kb a fele volt (mondjuk most nem kellett sátor). Átszállás a már ismert Dohában (Ausztráliába is ezen keresztül mentem), majd érkezés Colomboba. A megérkezés elött a biztonság kedvéért még a repülöben lefertötlenítettek minket, azaz a stewardess végigszaladt egy spray-vel az utastéren. Mindjárt tisztábbnak, (az európai koszomtól megfosztva) éreztem magam. Valahol olvastam, hogy a colomboi duty free shopokban valamiért szinte csak háztartási gépeket árulnak. És tényleg. Raklap számra tolták kifelé a hütöket, mosógépeket. Még itt eltöltöttem pár órát a wifi társaságában, mire kitaláltam, hogy mi is legyen a következö állomás, valamint beszereztem egy helyi SIM kártyát, hogy mindig legyen netem (ez volt az egyik legjobb befektetésem).
 |
| Tuktuk és gyümölcsös stand kompozíció |
Végül Pinnewala-ra esett a választás, ahol egy elefánt-árvaházat lehet megtekinteni. Ez a reptérröl 75 km-re van, vonattal olyan 5 óra volt (nem sieti el és MINDIG késik minimum egy órát), és át is kellett szállni, kétszer is, pedig csak egyszer volt betervezve. Ekkor már eléggé fáradt voltam, mivel a repülöút miatt nem aludtam semmit, de mivel szükös volt az idö, minél gyorsabban akartam minél több helyre eljutni. Az elsö vonatom olyan HÉV szerü volt, csak nyitott ajtókkal. Már itt jöttek folyamatosan az árusok, akik minden elképzelhetö portékával végigvonultak a vonaton (föleg azért kaja). A következö vonatot is viszonylag egyszerüen megtaláltam, viszont az félúton egyszercsak megállt egy kis falu jellegü helységnél. Ez kicsit pánikolós helyzet lett, mert nem tudtam, hogy most akkor jön valami, amivel eljuthatok a célba vagy nem (nem volt konszenzus azok között, akiket erröl megkérdeztem, meg az angoluk is limitált volt, és mindenre csak azt mondták, hogy "yes-yes"), meg amúgy már 4 óra volt, és 6kor sötétedik, azt meg igazán nem akartam megvárni. Hála Istennek mégiscsak megjelent a vonat, így eljutottam elsö és egyben legjobb szálláshelyemre (egy szoba volt wc-vel, de a többi még ezt a szintet se mindig érte el).
 |
| Egy tetszőleges vonatállomás |
Másnap megtekintettem az elefántokat, amiket minden nap kétszer levisznek fürdeni a folyóhoz. Rengetegen voltak (mind az elefántok, mind a turisták), mondjuk bennem felmerült, hogy tényleg szükséges-e nekik napi kétszer fürdeni, de mindenesetre volt, amelyik úgy tünt, élvezi. Itt tapasztaltam meg a monszunt is, bár itt még nem volt olyan vészes, mert általában 10 perc alatt elállt az esö.
Utána még mászkáltam kicsit az árvaház részben is (ami olyan, mint egy állatkert), aztán felültem (a másfél órát késö) vonatra Kandy felé. Az elözö vonatokkal ellentétben itt már nem én voltam egyedül fehérember, de azért még mindig kisebbségben voltunk. Tele volt a vonat, így az út felében, úgy két órán keresztül álltam, de szép volt a látvány.
Természetesen nyitott ajtókkal közlekedett. Kandy egy nagyváros volt, úgyhogy itt csak egy éjszakát maradtam, és az egyetlen, amit megnéztem, az a fesztivál volt. Ez állítólag az egyik legnagyobb buddhista fesztivál a világon, egy hétig tart, én meg véletlenül pont ott voltam (nyilván ezért volt tele a vonat is). Iszonyat tumultus volt, az elsö órákban úgy 100 m-es távolságból szemléltem az eseményeket, késöbb aztán közelebb férköztem. A lényeg, hogy Kandyben örzik Buddha egyik fogát (van Szent Fog Templom is), amit ezen a fesztiválon körbehordoznak a városban rengeteg díszes elefánt és táncosok kíséretében. Gyanítom, hogy az elefántok mérsékelten vannak bulizós hangulatban. Kandyben láttam az elsö szupermarketet is, tele is volt külföldivel, úgyhogy ki is mentem, és maradtam inkább a sarki bódés vásárlásnál.
Másnap egy korai vonattal mentem tovább Nuwera Eliya-ba, hogy elkerüljem a tömeget. Nem sikerült. Úgy tünik, mások is tudnak a “látványos vonatútról”, így ismét állhattam 4 órát az ajtóban. Amúgy az utasok 90%-a külföldi volt. Ez a megálló hülye ötlet volt, gyakorlatilag megállás nélkül zuhogott és hideg volt, úgyhogy egész nap a hostelban voltam, kivéve mikor elmentem a vàrosba kajálni. Ekkor jól meg is áztam, a szálláson rohadt hideg volt, és nem volt melegvíz. Egyenes út a megfázáshoz (legalább ezúttal nem hasmenés), ami Indiában csúcsosodott ki. Itt voltak kabátárusok, akik halmokban árulták a portékát. Valószínüleg itt az, hogy méretben és fazonban passzoljon, másodlagos. Egyébként itt teaültetvényeket kellett volna nézni, de én végül csak a vonatból láttam.
 |
| Eredeti teaültetvény |
Másnap továbbvonatoztam Ella felé, természetesen az összes többi emberrel, aki elözö nap leszállt, valamint akik már itt idöztek pár napja. A vonat fele akkora volt, mint az idáig jövö, ebböl következöen tovább fokozódott a tömegnyomor.
 |
| A vonat azon része, ahová már nem fértem be, autentikus légkondicionáló berendezéssel |
Pont annyi helyem volt, hogy letegyem a lábam. Ismét 4 óra állás “a világ egyik legszebb vasútvonalán” (ami kb 40 km-t tett meg 4 óra alatt). Én csodálkoztam, hogy nem robbant le. Ella egy hippi város, ami a külföldiekre épít. Ettöl függetlenül nekem tetszett a hangulat. A szállást itt is sikerült kicsit elszúrni, a hangzatos Happy Laugh Hostellel, ami megérkezésemkor még épült. Ráadásul kint volt a francba, messze mindentöl. A tuktukos ember is meglepödött és jó mérges is volt, mert még normális út se vezetett oda. Egy emeleti szobát kaptam, ahová még nem épült meg az erkély, amelyen keresztül oda lehetett volna jutni. Helyette a házból kilógó fémrudakra terített 2 centi vastag farostlemezeken lehetett járkálni, mindezt olyan 3 méter magasan, úgyhogy minden alkalommal halálfélelmem volt, mikor be kellett mennem a szobába. Az ágyat is ötletesen oldották meg, egyszerüen építettek egy emelvényt, bemeszelték és rádobtak egy matracot. Lőn ágy. Viszont legalább a nevezetességekhez közel volt. Így megnéztem a gyarmati idökböl maradt Nine Arch Bridge-t, amin még ma is átmegy a vonat, illetve megmásztam a Little Adam’s Peak-et (a sima Adam’s Peak SL legmagasabb hegye).
Ezután még beiktattam egy vízesést (Ravada Falls), aztán vacsoráztam egy helyi specialitást. SL-ai tartózkodásom alatt ez volt az egyetlen jó kaja, amit ettem, illetve amitöl nem okádtam lángokat. Visszaérkezvén a szállásomra, az most kicsit jobb színben tünt fel, mert lett két, szintén külföldi vendég, plusz a házigazda is kedves volt. Bár jobban értékeltem volna, ha elöbb megépíti a házát, mielött kiadja.
Ellából már csak Colomboig kellett visszajutnom. Gondoltam már sokat vonatoztam, úgyhogy megyek busszal.
 |
| Nem pont ez volt, de tük ugyanígy nézett ki |
Így utólag vegyes érzésekkel gondolok vissza a kb. 8 órás útra. Föként azért, mert egyszer állt csak meg 5 óra után, úgyhogy a folyóügyek túlságosan lekötöttek ahhoz, hogy a tájjal foglalkozzak. Természetesen itt is én voltam az egyetlen külföldi, úgyhogy kaptam pár nem kívánt pillantást. Egy idöre mellém is ült egy ember, ö még egész normális volt, de mondjuk magamtól nem akartam volna 2 órát beszélgetni vele, az biztos. A busz természetesen nyitott ajtókkal közlekedett, rázott mint az állat, bömbölt az indiai zene és sosem állt meg, csak lelassított, és az utasoknak úgy kellett leugrálni a buszról. Csak az út végén, Colombo elövárosában robbant le, ekkor átszállítottak egy másik buszra.
 |
| SL-ai család a SL-ai tengerparton |
Colomboban abszolút pozitívan csalódtam. Sokkal kevésbé kaotikus mint az indiai városok, viszonylag rendezett, nem is nagyon koszos és az emberek is kulturáltabbak. Pl. nem bámulnak egyfolytában. Egész élhetö helynek tünt. Mondjuk a klimát nem bírnám hosszú távon. Mikor megérkeztem, épp sárkányeregetö fesztivál volt, úgyhogy rengetegen voltak.
 |
| Ez mondjuk a fesztivál után volt, csak egy akármelyik napon |
Colomboi éjszakámat a Downtown Monkey Hostelben töltöttem, ami két, rendkívül cuki nö vezet (talán nagynéni-unokahug relációban). Már ezért megérte itt megszállni. Másnap csak este indultam a reptérre, így napközben még körülnéztem a városban. Láttam pár buddhista templomot, ezekböl az egyikben valami iszonyatos mennyiségü Buddha szoborral, minden elképzelhetö ábrázolásban és teljesen random elrendezve. Valami furcsa okból kifolyólag a templomon belül még egy kitömött elefánt is felbukkant.
 |
| Ez nagyjából az 1/1000-ed része a templomban található buddháknak |
A hindu templomokat csak kívülröl néztem meg. Ellátogattam a bazárba is, de ez inkább a helyieknek való bazár volt, minden utcán kb mást lehetett kapni, de hogy ök ebben a káoszban hogy találnak meg valamit, rejtély.
A reptéri busszal kapcsolatban figyelmeztettek, hogy ál-buszok is vannak, amik ugyan légkondisok, de drágábbak, és nem az autópályán mennek (hogy minél több helyit utaztassanak, ezzel nagyot kaszálva), így jóval lassabbak. Azt hittem, túl járok az eszükön, de sajnos sikerült benéznem (ugyanaz a száma is mindkét busznak), így mérgesen és tök sötétben érkeztem meg a reptérre, ahonnan még el kellett jutnom a szállásomra. A tuktukot itéltem meg a legbiztonságosabbnak, mert abból legalább végsö esetben ki lehet ugrani. Végül nem volt semmi, de kb. 3-szor annyit fizettem, mint indokolt lett volna. A szállás mondjuk, hogy ok volt, bár pár hangyával osztoztam rajta. Másnap/éjjel 4-kor a szállásadó volt olyan kedves, hogy kituktukoztatott a reptérre. Ez innen már a következö fejezet (remélhetőleg jövő héten).
