Gnosjö

Az elmúlt hétvégén volt szerencsém Gnosjö-be ellátogatni, ami Svédország Småland nevű részén található, ahol állítólag nagyon érthetetlen akcentussal beszélnek az emberek. Szerencsére ezt nem tapasztaltam, viszont nagyon szép volt a hely. 

Az egész úgy indult, hogy péntek reggel kaptam egy SMS-t Hulda-tól (akit az itteni templomból ismerek), hogy nincs-e kedvem elmenni vele egy konferenciára. Gondoltam, miért ne. Végül is csak másnap indultunk a csupán 3 órányira lévő helyre. Hulda szombat reggel 7-kor vett fel kocsival, mint később kiderült, az után, hogy reggel fél 5-kor ő elindult Stockholmból, ahol a nővérétől felvette az autót. Ez egy OM konferencia volt, ami egy missziós szervezet, meglepő módon erről is szólt. A fő előadó egy szingapúri pasas volt, meg még volt több külföldi önkéntes is, így az általános svéd rendezvényekkel ellentétben, kivételesen volt az egészben úgy valami élet. Tulajdonképpen egészen motiválólag hatott.

Szerintem azért érdekes, hogy egy ilyen rendkívül kicsi templomból (amiről nem hiszem, hogy amúgy sokan tudnának itt) küldenek ki egy csomó misszionáriust mindenhova. Később az is kiderült, hogy Hulda anyukája konkrétan ebből a kis városból származik, ebből következően, mindenki ismerte őt. Kicsit olyan érzés volt, mint szarvasi rokonokkal végigmenni Szarvas utcáin, amikor fél percenként le kell állni beszélni valami ismerőssel. Így én is mindig be lettem mutatva, úgyhogy én voltam az egzotikus magyar (egyébként általában németnek vagy hollandnak gondolnak a nevem alapján, vagy indiainak, mert valószínűleg rosszul ejtem ki az "Ungern"-t és sokszor Indiának értik).

Hulda sztorija is elég érdekes, az anyukája svéd, az apukája pedig szudáni. Ők éppen jelenleg Egyiptomban misszionáriuskodnak.

Este úgy volt, hogy a templomban alszunk matracon, amikor ismét megtörtént, ami velem valahogy elég gyakran megtörténik, hogy utolsó pillanatban egy néni felajánlotta, hogy aludhatnánk nála, mert akiket eredetileg kellett volna elszállásolnia, azok nem jöttek. Úgyhogy ismét sikerült véletlenül egy ismeretlen néninél aludni, aki nagyon cuki volt. 

Másnap ő fuvarozott vissza a templomhoz, aztán elmentünk vele ebédelni is egy helyi étterembe, meg körülnézni a környéken. A menüt, amit az étteremben kértem sikerült teljesen félreértelmeznem és a várt krumplikrottes, szószos natúr sertésszelet helyett valami olyat kaptam, amit jobb elfelejteni. Egy egész tányért beterítő leginkább tócsnira hasonlító képződményen volt pár bacon szelet az elmaradhatatlan lingon lekvárral. Rettentően zsíros volt az egész. Ha valaki ismer, tudja, hogy én aztán tényleg mindent megeszek, de ez kifogott rajtam. Ekkorát még svéd kajában nem csalódtam, és ennyit még pár darab bacon szeletért sem fizettem. 

Ez egy kibérelhető tóparti szauna.

Délutánfele visszaindultunk Örebroba Huldával, de közben még beugrottunk egy ismerős nénihez (mármint nyilván az ő részéről ismerős, nem az enyémről), aki szintén nagyon cuki volt. 

Az út további részében még meg akartuk tekinteni Hulda szerint Svédország legjobb McDonald's-át, ahol a legjobbak a hamburgerek. Mondjuk szerintem, ha egy dolgot kéne mondani, ami mindenhol ugyanolyan, akkor én a McDonald's-ot mondanám. Úgyhogy Motala-nál lekanyarodtunk az autópályáról megkeresni a legcsodálatosabb McDonald's-ot, ami jól elbújt, mert még GPS-szel is legalább fél órát kerestük, mire megtaláltuk a jelenleg éppen nem üzemelő drágaságot. De legalább volt egy felettébb vicces kitérőnk.

Örebro-Göteborg-Örebro-Stockholm-Örebro

Azt hiszem, ennyire mint most, még sosem maradt le a blogírással. Sorry for that. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy kb. két hete Tiqulo és Zsófi megtisztelő látogatásában részesültem. A másik pedig a maga a pszichiátria, ahol eddig nem túl fényes a karrier, amit befutottam. Mondhatjuk, hogy borzalmas, úgyhogy nem csak blogíráshoz nem volt kedvem, hanem úgy semmi máshoz sem. Ugye már írtam az előzőekben a szituációról a kedves "mentorommal". Na ő két hete majdnem írt rólam valami fegyelminek megfelelő jelentést, mert nem voltam az osztályon, hanem elmentem az úgymond kötelező előadásra. Mint kiderült a nyelvtanárom elmondásából (aki kb. mindenkit ismer), ez a drága ember szereti kipécézni a kipécézhetőeket, és hát én ebben sosem voltam túl jó, úgyhogy engem könnyen meg lehet törni, ami neki sikerült is. Az is ismeretes vele kapcsolatban, hogy úgy általában lenézi a nőket (meg mindenkit, aki nem saját maga). Az ominózus eset után szerencsére elment szabadságra, úgyhogy volt egy kevésbé stresszes hetem, amit csak az árnyékolt be, hogy totál egyedül voltam az osztályon (a helyettes főorvost leszámítva), mert a koszovói lány is lelépett két hétre. Meg mondjuk a nővérek sem éppen a kedvességükről híresek. A drága főnök tegnap visszatért, azóta úgy kb. keresztülnéz rajtam és csak akkor szól hozzám, ha muszáj. De ez kölcsönös. De már csak másfél hetet kell lehúznom vele, juhé! Na a pszichiátriáról ennyit. Még azért bízom abban, hogy tudom, a zártosztály melyik oldalán állok. 

Kisebb átvezetésnek itt van egy csodálatos dal Örebro fantasztikusságáról, amit Zsófi talált meg:

Szóval, hogy valami jóról is szó essék itt, tudtotokra adom, hogy mik történtek Tiqulo és Zsófi ittléte alatt. Göteborgban találkoztunk az egyik pénteken, ahol egész vasárnapig maradtunk. Az Airbnb segítségével szálltunk meg, ami egy szervezet, amin keresztül privát emberek adják ki a kéglijüket olcsóbban, mintha szállodába kéne menni. Így otthonosan lehet lakni totál ismeretlennél, úgy, hogy ő nincs ott (általában). Göteborgban megnéztük a hajómúzeumot, ahol ijesztő bábemberekkel találkoztunk, meg jártunk tengeralattjáróban (na ugye, hogy nem jártatok még tengeralattjáróban :) ). Zsófi még azt is kipróbálta, hogy befér-e a rakétakilövő lyukba (befért).

Ezután elmentünk hajózni a helyi bkv-hajóval Göteborg szigetei közé (Southern Archipelago), ami nagyon élvezetes volt. 

A szigetekről azt kell tudni, hogy nem járnak rajta autók, csak ilyen háromkerekű motoros járművek, és mindegyikhez csatlakozik egy szerintem nem túl praktikus lapos plató. A hajóról nem sikerült annál a szigetnél leszállni, ahol gondoltuk, mert olyan gyors volt a megálló, hogy mire besoroltunk az ajtóhoz, a hajó már tovább is ment. Viszont ezért egy talán még aranyosabb és kisebb szigetre vetődtünk, mint akartunk. Hátrányként pedig így az időben nem megfelelő menetrend miatt visszafelé másfél órát hajóztunk a töksötétben. 

Engem az egész hely leginkább Norvégiára emlékeztetett (tudom, meglepő). Szóval ha hiányzik, csak el kell jönnöm Göteborgba (nem mintha sokkal közelebb lenne, mint mondjuk Oslo).

Göteborggal kapcsolatban még nagyon fontos kiemelni Tiqulo kedvéért, hogy utaztunk duplacsuklós busszal!!!

Vasárnap este visszavonatoztunk Örebroba, ahol a hétköznapokat töltöttük. Végre eljutottam én is az Örebroban lévő, Svédországban elég híres Aquaparkba, ami tényleg elég jó. Már elég sok helyen jártam, de ilyen csúszdákat még sehol nem láttam. Mindegyikben történt valami meglepő dolog. Szólt bennük a zene, össze-vissza fények voltak, és össze-vissza forgatott benne minket. Ebből következően nem is nagyon bírtam gyomorilag, és kb. minden csúszás után nagymamát játszottam és megpihentem egy 15 percre a pezsgőfürdőben. Egyik nap megnéztünk egy svéd filmművészeti alkotást is, a témában érdekelteknek ajánlom letöltésre, Kung Fury a címe és hát, olyan svéd. Többet nem is fűznék hozzá. Gondoltam, a grillezést a tónál nem hagyhatom ki a programból, úgyhogy megvolt a fagyban és sötétben grillezés is. 

Következő hét pénteken már mentünk is Stockholmba, ahol Tiquloval részesülhettünk egy koncertélményben, amire már kb. júliusban megvettük a jegyet. Az izlandi Of monsters and men nevezetű együttesről van szó. Ilyen:

Előttük a Mammút nevű szintén izlandi zenekar játszott, ami szintén jó, de sajnos lemaradtam róla, mert én későbbi vonattal tudtam csak eljönni Örebroból. A koncertre érkezvén két meglepő dolgot tapasztaltam. Az egyik, hogy várakozásommal ellentétben nem egy nagy aréna várt, hanem egy sörsátorra emlékeztető valami, amiben rengeteg ember zsúfolódott össze (és mi van a sévdek száméra oly fontos személyes térrel??) és persze a svédek nem éppen alacsony emberek.. A másik, hogy a koncert bejáratánál füldugót árultak. Ezt nem igazán tudtam mire vélni, de láttam olyat, aki tényleg használta a koncert alatt. Vajon akkor miért jár koncertre...? Ha valaki tudja a magyarázatot, ne tartsa magában.

Szombat-vasárnap csak úgy járkáltunk Stockholmban, ami továbbra is eléggé szép. Sajnos a kirakatos-plüsspolipot, amit egyszer karácsony táján láttam az egyik üzlet kirakatánál láttam ajándékokat rakosgatni, sajnos nem sikerült megtalálnunk, de helyette láttunk terrier-találkozót, ami során sok ember sok terriert sétáltatott láthatósági mellényben. Úgy látszik, ez a kutyaklub valami helyi szokás, mert azóta Örebroban is láttam ilyet csak más típusú ebbel.

Ha valakinek a képmennyiség nem elégítette volna ki az éhségét, akkor itt található még több.