Gnosjö

Az elmúlt hétvégén volt szerencsém Gnosjö-be ellátogatni, ami Svédország Småland nevű részén található, ahol állítólag nagyon érthetetlen akcentussal beszélnek az emberek. Szerencsére ezt nem tapasztaltam, viszont nagyon szép volt a hely. 

Az egész úgy indult, hogy péntek reggel kaptam egy SMS-t Hulda-tól (akit az itteni templomból ismerek), hogy nincs-e kedvem elmenni vele egy konferenciára. Gondoltam, miért ne. Végül is csak másnap indultunk a csupán 3 órányira lévő helyre. Hulda szombat reggel 7-kor vett fel kocsival, mint később kiderült, az után, hogy reggel fél 5-kor ő elindult Stockholmból, ahol a nővérétől felvette az autót. Ez egy OM konferencia volt, ami egy missziós szervezet, meglepő módon erről is szólt. A fő előadó egy szingapúri pasas volt, meg még volt több külföldi önkéntes is, így az általános svéd rendezvényekkel ellentétben, kivételesen volt az egészben úgy valami élet. Tulajdonképpen egészen motiválólag hatott.

Szerintem azért érdekes, hogy egy ilyen rendkívül kicsi templomból (amiről nem hiszem, hogy amúgy sokan tudnának itt) küldenek ki egy csomó misszionáriust mindenhova. Később az is kiderült, hogy Hulda anyukája konkrétan ebből a kis városból származik, ebből következően, mindenki ismerte őt. Kicsit olyan érzés volt, mint szarvasi rokonokkal végigmenni Szarvas utcáin, amikor fél percenként le kell állni beszélni valami ismerőssel. Így én is mindig be lettem mutatva, úgyhogy én voltam az egzotikus magyar (egyébként általában németnek vagy hollandnak gondolnak a nevem alapján, vagy indiainak, mert valószínűleg rosszul ejtem ki az "Ungern"-t és sokszor Indiának értik).

Hulda sztorija is elég érdekes, az anyukája svéd, az apukája pedig szudáni. Ők éppen jelenleg Egyiptomban misszionáriuskodnak.

Este úgy volt, hogy a templomban alszunk matracon, amikor ismét megtörtént, ami velem valahogy elég gyakran megtörténik, hogy utolsó pillanatban egy néni felajánlotta, hogy aludhatnánk nála, mert akiket eredetileg kellett volna elszállásolnia, azok nem jöttek. Úgyhogy ismét sikerült véletlenül egy ismeretlen néninél aludni, aki nagyon cuki volt. 

Másnap ő fuvarozott vissza a templomhoz, aztán elmentünk vele ebédelni is egy helyi étterembe, meg körülnézni a környéken. A menüt, amit az étteremben kértem sikerült teljesen félreértelmeznem és a várt krumplikrottes, szószos natúr sertésszelet helyett valami olyat kaptam, amit jobb elfelejteni. Egy egész tányért beterítő leginkább tócsnira hasonlító képződményen volt pár bacon szelet az elmaradhatatlan lingon lekvárral. Rettentően zsíros volt az egész. Ha valaki ismer, tudja, hogy én aztán tényleg mindent megeszek, de ez kifogott rajtam. Ekkorát még svéd kajában nem csalódtam, és ennyit még pár darab bacon szeletért sem fizettem. 

Ez egy kibérelhető tóparti szauna.

Délutánfele visszaindultunk Örebroba Huldával, de közben még beugrottunk egy ismerős nénihez (mármint nyilván az ő részéről ismerős, nem az enyémről), aki szintén nagyon cuki volt. 

Az út további részében még meg akartuk tekinteni Hulda szerint Svédország legjobb McDonald's-át, ahol a legjobbak a hamburgerek. Mondjuk szerintem, ha egy dolgot kéne mondani, ami mindenhol ugyanolyan, akkor én a McDonald's-ot mondanám. Úgyhogy Motala-nál lekanyarodtunk az autópályáról megkeresni a legcsodálatosabb McDonald's-ot, ami jól elbújt, mert még GPS-szel is legalább fél órát kerestük, mire megtaláltuk a jelenleg éppen nem üzemelő drágaságot. De legalább volt egy felettébb vicces kitérőnk.