Vi kämpar på!

Egy újabb hét. Illetve másfél. Azzal a különbséggel, hogy múlt héten teljesen máshol dolgoztam, mint eddig. Egyfajta elfekvő-rehab osztályon voltam egész héten, ahová azok a betegek kerülnek, akikkel mártulajdonképpen semmi tennivaló nincs, csak még nem állnak készen a hazamenetelre. Pl. mert még nem intézték el nekik, hogy legyen nővér vagy egyéb szolgálat otthon (mert hogy itt van ilyen szolgálat). Úgyhogy ilyenkor itt töltenek pár napot. Ez az osztály a kórházhoz tartozik, de máshol van. Nagyjából az egyetlen feladat a betegek felvétele meg kiírása, azaz 100% adminisztráció. Rettentő izgalmas és semmi ortopédiát nem tartalmaz. Régebben csak egy "alorvos" intézte ezt az egészet a belgyógyászat részlegről, de valaki ezt megterhelőnek találta, és ideszáműzték végül az ortopédusokat is. De mivel összesen 3 alorvos van, így kb. 3 hetenként itt tölthetek egy hetet. Tulajdonképpen olyan, mint egy fizetett nyaralás. Ráadásul fél órával később kezdenek, és még jóval közelebb is van a lakásomhoz. 

Itt mondta azt, akivel párban voltam, hogy szerinte Örebro túl nagy. Hát ilyet se hallottam még... 

Hétfőn megint elmentem baseball-ozni, de szerintem többet nem megyek. Egyrészt nagyon svédek, másrészt meg sok a kicsi lány, nem éppen az én korosztályomból. Meg idegesít, hogy nem értem a szabályokat, és nekem mindent háromszor magyaráztak el (mondjuk ez adódik abból is, hogy a baseball-svédből még nem vagyok túl penge).

Elmentem pénteken is egy edzésre, ahol egy kisebb csoport jön össze, részben a templomból. Na ez kicsit életveszélyesre sikerült. "Hajótörést" játszottunk. Ez abból állt, hogy egy iskolai tornateremben kitettünk mindent, amit csak lehetett (kötelek, gyűrűk, matracok, padok stb.), és csak azokon lehetett közlekedni, és mindig volt egy fogó. Az egyik akadályon egy furcsa pozícióban sikerült átugrani, úgyhogy roppant egyet a gerincem. Azóta kicsit fáj. Nyilván a rákövetkező éjjel azt álmodtam, hogy hajótörést szenvedtem. 

Túl sok képet nem tudok mellékelni, de egyet készítettem munka közben az ablakból, amin az iskolások láthatósági mellényben menetelnek (Áginak: "az állami gondozottak" :). Ez is olyan svéd..

Hétvégén nem igazán csináltam semmi említésre méltót. Hétfőn másodszorra mentem este ügyelni párban a görög mentorommal. Ilyenkor munkaidő után, 4-kor kezdődik az ügyelet és éjfélig kell ott lenni, aztán másnap ugyanúgy 7.30-kor van kezdés. Így kedden nem voltam túl friss. Pláne, hogy egy műtéthez is be voltam osztva (csípő protézis), úgyhogy egy órán keresztül különböző pozíciókban fogtam egy lábat. 

Ma délutánra meghívást kaptam a gittegyletbe. A szlovák kollégám meghívott egy moziestre, kooperációban két másik foglalkozásterapeuta (létezik otthon ilyen..?) lánnyal. Ja, és mindez a kórház egyik konferenciatermének a vetítővásznán. Mint kiderült, ők így hárman már egy éve összejárnak mozizni ide olykor-olykor. Úgyhogy rendeltünk pizzát és megnéztük a Mr Fantastic című filmet. Én ugyan már másodszor láttam, de nagyon jó, ajánlom. 

Közben továbbra is harcolok az örebroi lakásmaffiával, hogy kapjak egy lakást. Mármint, amit bérelhetek, mivel innen előbb-utóbb el kell mennem. Ez itt nagyon nem egyszerű ügy. Rosszabb, mint a szocializmus. Az Öbo (a legnagyobb kiadó monopólium) visszautasította a kérelmemet, hogy soron kívül kapjak egy lakást (valaha..?). Egy másik céget felhívtam, ők azt mondták az átlag várakozási idő kb. 2 év (!!!). Nem bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Viszont úgy tűnik, áttörés lesz! Egy harmadik cég épp ma ajánlott lakást májustól! Ráadásul kb. 5 perc sétára a kórháztól. Bár ez azt jelenti, hogy el kell hagynom szeretett víztornyom környékét. 

Jag är Örebroare!

Több oka van, annak, hogy egy hónapot vártam a visszaköltözésem óta, mielőtt ismét írtam volna blogot. Az egyik az, hogy iszonyat fáradt voltam (vagyok) egyfolytában. Ezenkívül és ebből adódóan nem is voltam túl szociális, ezért olyan rengeteg minden nem történt. Aztán meg az első héten abban is kételkedtem, hogy maradok-e egyáltalán.

Ja igen, ha valakinek nem derült volna ki, világkörüli utamat megszakítottam (nem véget ért!!!) egy időre, és visszatértem az IKEA-birodalomba. Ezúttal eljutottam a pár éve már kitalált célhoz (az egyikhez a sok közül), hogy ortopédián dolgozzak. Ismét Örebroban. Vissza a gyökerekhez.

Hiányzott a víztorony, na. Úgyhogy a mostani lakásom is ennek közelében helyezkedik el (mint a régi). Ezt is másodkézből bérlem, mivel a svéd lakásmaffiának (vagy lakás-kommunizmusnak) köszönhetően rohadt nehéz kiadó lakást találni. A lányt, aki szintén bérli a lakást, de pár hónapra kiadja nekem egy facebook csoportban találtam, ő a tetovált lány. Mármint tényleg nagyon tetovált (biztos az azonos című svéd thrillernek akar tetszelegni). Ettől függetlenül a lakás elég jó, kb. 60 nm, 2 szoba, még TV is van egész 5 csatornával. Ebből egy nézhető, az idő 60 %-ában Simpson család megy rajta. Ideérkezvén egy borzalmas, kb. 2x2 m-es kép várt az ágyam fölött, ami egy szomorú lányt ábrázolt. Ő azóta inkább a falat nézi. Ezenkívül a lakás további hasznos tartozékai: beépített sörnyitó az ajtófélfában, húsdaráló, és sok virág, amik eddig jól bírják a kéthetente locsolást. Viszont kb. áprilistól el kell, hogy hagyjam. Itt is csodálatos mosógép-rendszer van, mellékelek képet is. Kicsi zárakat kell egy kicsi kulccsal a megfelelő dátumnál és időintervallumnál elhelyezni, és akkor enyém a két mosógép 3 órára. Csak az enyém! A kis dobozkában pedig a mosókonyha kulcsa van elhelyezve, azt is csak a kiváltságosok nyithatják ki.

A munka elég húzós egyelőre, és nem úgy tűnik, hogy sokkal egyszerűbb lesz, de most már legalább nem félek annyira a nővérektől és a munkatrsaimtól, mint az elején. Nemcsak, hogy a fikának (svéd kávészünet) nincs igazán kijelölt ideje, de még ebédelni sem mindig van időm. Általában délelőtt az osztályon szoktam lenni, ott vizitelni kell meg egyéb adandó dolgokat intézni, vagy a sürgősségin, ahová már első nap bedobtak. Szakorvos csak telefonos segítséget nyújt (ha éppen nem operál). Egy napom dióhéjban: biciklire fel (sötétben), 8 perc alatt a kórházhoz 7.30-ra, reggeli megbeszélés, reggeli röntgen-nézegetés, és itt lenne a fika ideje (amire általában nincs idő), majd osztályon vizit, utána zárójelentések, betegekkel kapcsolatos váratlan problémák meoldása, ebéd vagy nem, aztán irány a sürgősségi, majd fél 5-kor (a valóságban ennél minimum egy fél órával későbben) haza a sötétben. 

Amik azóta történtek, hogy idejöttem. Rögtön első vasárnap Huldával (a szudáni-svéd barátnőmmel) és Vandával elmentünk valakinek a szülinapi bulijára, akit nem ismertem. Ettől függetlenül jó volt. Aztán úgy három hétig semmi, majd múlt héten, hogy kipróbáljak valami újat, elmentem egy baseball edzésre, aminek a végén kizáródtam az öltözőből. Miután mégiscsak bejutottam, utána nem tudtam kijutni, de végül megoldódott. A szabályokat nem értettem, de mindig oda futottam, ahová mondták. Ma pedig az egyik kollégámmal elmentünk sífutni (végre van hó!). Hát nagyjából most ennyit. Aztán majd igyekszem produktívabb lenni, mint az elmúlt hetekben.