Több oka van, annak, hogy egy hónapot vártam a visszaköltözésem óta, mielőtt ismét írtam volna blogot. Az egyik az, hogy iszonyat fáradt voltam (vagyok) egyfolytában. Ezenkívül és ebből adódóan nem is voltam túl szociális, ezért olyan rengeteg minden nem történt. Aztán meg az első héten abban is kételkedtem, hogy maradok-e egyáltalán.
Ja igen, ha valakinek nem derült volna ki, világkörüli utamat megszakítottam (nem véget ért!!!) egy időre, és visszatértem az IKEA-birodalomba. Ezúttal eljutottam a pár éve már kitalált célhoz (az egyikhez a sok közül), hogy ortopédián dolgozzak. Ismét Örebroban. Vissza a gyökerekhez.
Hiányzott a víztorony, na. Úgyhogy a mostani lakásom is ennek közelében helyezkedik el (mint a régi). Ezt is másodkézből bérlem, mivel a svéd lakásmaffiának (vagy lakás-kommunizmusnak) köszönhetően rohadt nehéz kiadó lakást találni. A lányt, aki szintén bérli a lakást, de pár hónapra kiadja nekem egy facebook csoportban találtam, ő a tetovált lány. Mármint tényleg nagyon tetovált (biztos az azonos című svéd thrillernek akar tetszelegni). Ettől függetlenül a lakás elég jó, kb. 60 nm, 2 szoba, még TV is van egész 5 csatornával. Ebből egy nézhető, az idő 60 %-ában Simpson család megy rajta. Ideérkezvén egy borzalmas, kb. 2x2 m-es kép várt az ágyam fölött, ami egy szomorú lányt ábrázolt. Ő azóta inkább a falat nézi. Ezenkívül a lakás további hasznos tartozékai: beépített sörnyitó az ajtófélfában, húsdaráló, és sok virág, amik eddig jól bírják a kéthetente locsolást. Viszont kb. áprilistól el kell, hogy hagyjam. Itt is csodálatos mosógép-rendszer van, mellékelek képet is. Kicsi zárakat kell egy kicsi kulccsal a megfelelő dátumnál és időintervallumnál elhelyezni, és akkor enyém a két mosógép 3 órára. Csak az enyém! A kis dobozkában pedig a mosókonyha kulcsa van elhelyezve, azt is csak a kiváltságosok nyithatják ki.
A munka elég húzós egyelőre, és nem úgy tűnik, hogy sokkal egyszerűbb lesz, de most már legalább nem félek annyira a nővérektől és a munkatrsaimtól, mint az elején. Nemcsak, hogy a fikának (svéd kávészünet) nincs igazán kijelölt ideje, de még ebédelni sem mindig van időm. Általában délelőtt az osztályon szoktam lenni, ott vizitelni kell meg egyéb adandó dolgokat intézni, vagy a sürgősségin, ahová már első nap bedobtak. Szakorvos csak telefonos segítséget nyújt (ha éppen nem operál). Egy napom dióhéjban: biciklire fel (sötétben), 8 perc alatt a kórházhoz 7.30-ra, reggeli megbeszélés, reggeli röntgen-nézegetés, és itt lenne a fika ideje (amire általában nincs idő), majd osztályon vizit, utána zárójelentések, betegekkel kapcsolatos váratlan problémák meoldása, ebéd vagy nem, aztán irány a sürgősségi, majd fél 5-kor (a valóságban ennél minimum egy fél órával későbben) haza a sötétben.
Amik azóta történtek, hogy idejöttem. Rögtön első vasárnap Huldával (a szudáni-svéd barátnőmmel) és Vandával elmentünk valakinek a szülinapi bulijára, akit nem ismertem. Ettől függetlenül jó volt. Aztán úgy három hétig semmi, majd múlt héten, hogy kipróbáljak valami újat, elmentem egy baseball edzésre, aminek a végén kizáródtam az öltözőből. Miután mégiscsak bejutottam, utána nem tudtam kijutni, de végül megoldódott. A szabályokat nem értettem, de mindig oda futottam, ahová mondták. Ma pedig az egyik kollégámmal elmentünk sífutni (végre van hó!). Hát nagyjából most ennyit. Aztán majd igyekszem produktívabb lenni, mint az elmúlt hetekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése