Úgy tűnik, nagyjából havi rendszerességgel sikerül írnom. Így nagyjából jól el is felejtem, ami történik. De igyekszem most megírni. Az elmúlt időszak legnagyobb eseménye, hogy átköltöztem az új lakásba (amit szintén bérelek). Ez ugyebár tök üres volt, és a megrendelt Ikea bútoraimra is várnom kellett, úgyhogy egy hétig a felfújható matracon aludtam. Ezen kívül más nem is nagyon volt a lakásban. Már az itt töltött második éjszakámon vendégem volt, Hulda személyében, Stockholmból (a svéd-szudáni barátnőm, aki egy ideig Örebroban lakott). Még jó, hogy van két felfújhatós matracom. Mivel semmi nem volt a lakásban, neki meg volt egy rögbilabdája, kint viszont esett az eső, így bent dobáltu egymásnak a labdát (az üres lakás előnyei). Sajnos vizet sem sikerült forralni, mert kiderült, hogy a sütő és főzőlapot elfelejtették bedugni, olyannyira, hogy még vezeték sem volt sehol. Igazából egy hét matracon alvás után elgondolkoztam, hogy nem is olyan rossz ez bútorok nélkül. De aztán mégiscsak megjöttek egy szép szerdai napon, természetesen minden az Ikeából. Eléggé sajnáltam szegény rakodófiúkat, akik kellőképpen megszenvedtek vele, mivel elég sok mindent rendeltem így egyszerre. Aztán egy hét volt, mire össze is raktam a dolgokat. A heverő kivételével (amiben Kati segített) egyedül. A szerzemények (leírom a nevüket is, mert viccesek): Billy könyvespolc ajtóval, Kallax polc a gardróbba, Friheten (szabadságot jelent) heverő, valamilyen asztal + 4 összecsukható szék, ágy matraccal, állólámpa és egyéb kisebb dolgok. Az ágyat volt talán a legnehezebb összrakni. Nem technikailag, mert csak 4 lábat kellett becsavarni, hanem mert rohadt nehéz, és majdnem rámesett, de aztán mégsem. Azért a lámpa se volt semmi, mert itt még egy villanykörtét sem hagynak, hanem csak két luk van a plafonba. Úgyhogy villanyszerelő is lettem.
 |
| A nappali és hálószoba gömbvillámmal |
Mostanában kezdek rákapni a használt adok-veszek oldalra facebook-on. Csak rettentő gyorsnak kell lenni, mert kb. 1 óra alatt bármit eladnak. Olyan harcok szoktak folyni, hogy csak nézek. Itt vettem egy porszívót (amiről azóta sajnos kiderült, hogy nem nagyon szív, de még nem adtam fel a reményt), egy cipőtartó-állványt, egy csöpögtető-állványt, egy éjjeli szekrényt és egy mikrót. Ezeknek egy részét biciklivel hoztam el. A legviccesebb a mikró volt, amit a hátamra vettem egy ikeás zacskóban, majd hazabicikliztem vele olyan 20 perc alatt (a buszközlekedés itt extrém lassú).
Mondanom sem kell, hogy mióta beköltöztem minimum egy délutánt a héten az Ikeában töltök. Már nagyjából névről ismerem a bútoraikat.
 |
| Konyha és lombok (ilyen otthon a 6.-on nincs..) |
Az elmúlt hétvégékből csak az elmúlt kettőre emlékszem (a többin vagy dolgoztam, vagy költöztem valószínűleg). Az előző hétvégén elmentem kicsit biciklizni, megnéztem az egyik tavat, ahol két éve voltam, az egyik kedvencemet, 14 km-re Örebrotól. Közben találkoztam a rég nem látott barátaimmal (a hajas bivalyok vagy tehenek), valamint egy virágot szedegető szoborral, ami csak úgy el volt rejtve az erdőben (méltatlanul):
Múlt vasárnap pedig elbuszoztam Stockholmba, hogy megnézzek egy kiállítást. A kiállító Marina Abramovic volt, aki valószínűleg nem mond sokat senkinek. Én először akkor hallottam róla, mikor Manchesterben az Andrissal véletlenül betévedtünk a róla készült színházi előadásra. Hát már az is elég bizarr volt, aztán meg azóta is olykor-olykor hallottam róla, úgyhogy gondoltam, ha már ilyen közel van kiállítása, akkor megnézem. Hát, minden képzeletet felülmúlóan furcsa, bizarr és absztrakt volt. Valahogy egyre inkább az a benyomásom lett a végére, hogy a nő rejtett (vagy nem rejtett?) mazochista. Ő maga nem volt ott, úgyhogy nagyrészt videókon mutaták be a munkásságát. Úgy tűnt, hogy a 70-es, 80-as években élte igazán ki magát, olyan performance-okkal, mint például, hogy addig ordított, amíg elájult. Meg pl. vörös csillagot karcolt pengével a hasára, aztán ráfeküdt egy jégkockára. De pár éve beköltözött 12 napra egy new york-i gallériába kaja nélkül, három kicsi szobája volt, és a közönség nézhette a mindennapi tevékenységeit, illetve 3 hónapon keresztül a publikum leülhetett vele szembe, hogy nézzék egymást. A szerelmével pedig úgy szakított, hogy mind a ketten elindultak a Kínai Nagy Fal két végéről, középen találkoztak, aztán elváltak. Itt van egy kis ízelítő videóval, ha valakit bővebben érdekel (bár ezek után kétlem :D ). Vagy egy index cikk, ha olvasni jobban szerettek.
Hát a végén vegyes érzelmekkel távoztam, meg számolgattam egy kis rizst (ez is a kiállítás része volt, bővebb infóért olvasd el az index cikket). Mindenesetre nem bántam meg, hogy elmentem, de lehet, hogy egyszer elég volt.
Most hétvégén NEM voltam az Ikeában (csak a Jyskben visszavinni egy párnát). Szombaton moziban voltam Patrikkal, egy olasz filmet néztünk meg, ami egész jó volt, utána pedig elmentünk autentikusan pizzázni. Azért elég menő, hogy még este 10-kor is tök világos van, és még meleg is (volt akkor). Rövidgatyában (!!) és szandálban voltam. Vasárnap bicilizni voltunk, de sajnos fél óra múltán el kezdett zuhogni az eső, úgyhogy eléggé ronggyá áztunk. De nem is lenne igazi nyár zuhógó esőben biciklizés nélkül. Jövő héten ismét a rehabon vagyok. Szabadság. Szeretem.
