Majális

Lehet, hogy azt gondoltátok, már sosem folytatódik a blog. Hát én is. De most, hogy volt ez a három napos hétvége, történtek dolgok, meg pillanatnyilag a munka miatt sem vagyok annyira lehangolva, úgyhogy mégiscsak írok valamit.

Ugyebár mostanában fogok költözni. Elöször boldog voltam, hogy végre lesz egy lakásom, amit úgy rendezek be, ahogy akarok (mivel bútorozatlan). Most már kevésbé vagyok boldog így, hogy kezdek rájönni, mennyi minden kell egy lakásba. Ez annyira üres, hogy még egy villanykörte sincs benne, csak két lyuk a plafonban, ahová valahogy a lámpát kéne csatlakoztatni. Ami van: hütö, konyhabútor meg egy gardrob szoba, mint az amerikai filmekben. De a gardrob szobaban sincsenek polcok, csak egy polc fent. Legalább lesz hol tartanom a kalapjaimat meg a magassarkuimat. A fentiekböl kifolyólag ismét rendszeres látogatója lettem az Ikeának. Olyannyira, hogy az elmúlt 3 napban háromszor jártam ott. Mentségemre szóljon, hogy tegnap valójában a Kati akart menni, én csak csatlakoztam. Találtam egy személyre szóló bútordarabot is:

Pénteken munka után (mivel akkor korábban végzünk) elmentünk Patrikkal (a szlovák munkatárs) ebédelni a Naturens hus nevezetü helyre, ami nevéhez hüen egy étterem a természetben. Én kagylólevest ettem. Felejthetetlen volt. Aztán mivel Patriknak épp nem volt dolga, elvitt kocsival az Ikeába. Aztán mivel akkor nem tudtam még elhatározni magam, szombaton elbicikliztem megint az Ikeába. Vasárnap me ugye megint itt voltam Katival. 

Vasárnap este Valborgsfirande volt a várnál, ahová Katival néztünk ki. Ha jól tudom, ezen a napon germán eredetü országokban ünneplik a boszorkányüzést...? (angolul walpurgis, ha ez többet mondana) Meggyújtottak egy jó nagy vesszökböl álló boglyát a várat körülvevö vízen és énekelt egy középkori ruhába öltözött kórus. Rengeteg ember volt, a végén pedig még tüzijáték is volt, nem is akármilyen. Elsö tüzijátékom Örebroban. Egyelöre nem sikerül a videót feltölteni, de majd igyekszem pótolni.

 

Ma úgy gondoltam a sok ikeázás után, hogy irány a természet, így elbuszoztam Ånnabodába (40 perc), és mászkáltam olyan 3 órát az erdöben meg tavaknál, így megünnepelvén, hogy süt a nap és végre plusz fokok vannak.

Jövö héten megint rehabilitálódom a rehab részlegen. A munka általában akkor jó, mikor nincs ügyelet. Ügyeletek után/közben általában az élettöl is elmegy a kedvem, attól meg még inkább, hogy orvos legyek a továbbiakban, úgyhogy ezt most bövebben nem is fejteném ki.