Egyiptom

Végülis sikerült úgy alakítani, hogy februárom az majdnem annyira kikapcsolódó volt mint egy nyári szabadság. Gyakorlatilag a kurzusok és a nyaralások/telelések váltakoztak (éljen a svéd munkarend!). Ezt megkoronázva múlt héten Egyiptomban kötöttem ki Huldánál. Ha már nem emlékeznétek, ő a svéd-szudáni spanom Örebróból, aki most épp Egyiptomban önkénteskedik menekültekkel egy fél évig (jujj migráns!). Hát így kerültem Kairóba 5 nap erejéig.

Göteborgból indultam egy frankfurti átszállással, majd onnan a híres neves Egypt Air-rel tovább. Ezen még filmet is lehetett nézni, bár ennek fejébe egy koráni idézetet is végig kellett hallgatni az elején, egy mecset-es kép kíséretében. Megálltam, hogy most ne nyúljak le semmilyen emblémás evőeszközt (csak visszafele egy kanalat, hupsz). 

Mindenféle komolyabb megpróbáltatás nélkül ki is jutottam a reptérről, ahol már Hulda várt rám. Itt beültünk egy uber-be (olyan mint a taxi, csak jobban lekövethető), amivel hazamentünk. Ez ugyebár egy 20 milliós város (agglomerációval), ezért a távolságok sem kicsik, főleg úgy, hogy a taxisok MINDIG eltévednek gps-szel együtt is. Nem egyszer csináltak a 20 perces útból 50 perceset. A sávok csak dísznek vannak és a fék helyett a dudát használják (álló helyzetben is). Zebra kb. sehol nincs, de ahol van, ott se nagyon állnak meg, úgyhogy ha gyalogosként át akarsz valahol kelni, akkor futni kell az életedért. Mindenesetre megérkeztünk Huldához, ami egy jópofa lakás volt, még külön szobát is kaptam. 

Nem ez volt a szobám, ez máshol van

Másnap első kairói élményem a Garbage city volt, igazi turistalátványosság (nem). Nekem tényleg ez volt az egyik legérdekesebb az egész útban, lehet, pont azért mert autentikus. A lényeg, hogy Egyiptomban nincs nagyon szelektív szemétgyűjtés, viszont van ez a kerület, ahol párszázezer ember lakik és ők szelektálnak. Gyakorlatilag abból élnek, hogy begyűjtik a szemetet és újrahasznosítják. A szomrú része a dolognak persze, hogy így nagyjából a szemétben is élnek. Az ittlakók több, mint 90 %-a kopt keresztény, és a szemét-hegy tetején van egy sziklába vájt templomuk. Akit bővebben érdekel a dolog, itt egy cikk valamint egy video.

Innen lesétáltunk (nagyon sokat sétáltunk) a Citadella nevezetű egykor mecset-mostmár inkább kilátópont helyhez. Na ez tényleg turistás volt, kínaiakkal meg minden. Et követően pedig vitorlásoztunk egyet a Níluson, ahol véletlenül összetalálkoztunk Hulda ismerőseivel, akikkel végül a következő napot töltöttük. Ez volt a legnyugisabb része az egésznek, csak ülni kellett és nézni kifele. El is fáradtunk benne, úgyhogy utána hazataxiztunk. Ja igen, azért taxi, mert tömegközlekedés nincs (van metro, ami elég limitált helyeken van, meg a mikrobuszok, amikről senki nem tudja, hogy mi alapján közlekednek). 

Második nap a piramisok következtek. Ezt nem tudom, bevalljam-e, de én azt hittem, össz 3 piramis van egész Egyiptomban. Hát nem, sok van. Sőt, állítólag Szudánban még több. Szóval a Ghizába mentünk először, itt van az ominózus 3 piramis plusz a szfinx. Az egyikbe be is mentem, jó meleg volt benne meg szűk járat. Aztán még tevegeltünk is. Nem egy stabil valami, de vicces. A hátsó tevének még sikerült összenyálaznia is. A tevés ember meg a túra közepén egyszercsak felpattant az én tevémre, ez a fizikai közelség kicsit sok volt, viszont így vágtathattunk a tevékkel (felfoghatatlan, hogy anno hogy tudtak ezen napokig menni).

"Csináljunk puszilós képet a szfinx-szel"

A szfinx után a másik típusú piramisokat néztük meg Sakkara-ban. Ez még sivatagosabb hely volt, kicsit úgy éreztem magam, mint ahogy a Kis Herceg érezhette magát talán.

3. nap egyedül fedeztem fel a várost, mert Hulda dolgozott. Azért előtte még elmentünk reggel a közeli nemzeti parkba, ami egy sivatag volt ilyen kanyonszerű dolgokkal. Nekem tetszett, bár túl sok zöld nem volt benne.

Természetesen az első adandó alkalommal elvétettem a dolgot, mert a rossz oldalán szálltam le a metrónak. Azért rövid időn belül mégis visszataláltam. Itt a kopt épületeket néztem meg, volt sok templom meg múzeum, szépek voltak. Ez volt Kairó legrendezetebb része. Innen el-uber-eztem az iszlám részre mecsetekhez meg bazárhoz, onnan pedig Kairó egyetlen parkjába, majd onnan haza (na itt nem volt a taxis a helyzet magaslatán például).

A taxival a lakáshoz közeli bevásárlóközponthoz vitettem magam, mivel már itt korábban jártunk, gondoltam, innen hazatalálok (mivel nem tudtam pontosan, hol van a lakás). Rosszul gondoltam, ismerhetném magam. Az egyenes, 10 perces hazavezető út helyett sikerült egy kb órásat választani a sötétben. Volt pár pont, mikor már elvesztettem a reményt, hogy valaha hazatalálok, de végül sikerült. 

Utolsó napomon csatlakozott hozzám egy amerikai lány (az előző esti összejövetelen ismertetett vele össze Hulda), akivel az Egyptian Museum-ot néztük meg. Ez elég nagy és rengeteg minden van benne, mi olyan 2 órát töltöttünk benne, de csak végigrohantuk. Itt található pédául Tutanhamon arany maszkja. Ez volt az egyetlen, amit nem engedtek fényképezni (rejtély, hogy mit árt neki a vaku nélküli fényképezés).

Azért a relikviák karbantartása nem túl nyugati szintű. Például semmi nem korlátozta az embereket, hogy összefogdossanak dolgokat. Amit pedig fontosnak tartottak elzárni, azt berakták üvegszekrénybe. Ennyi. Semmi vákum vagy adott hőmérséklet, páratartalom. A kevésbé jelentős múmiákat pedig csak úgy felhalmozták egymás tetejére. 

Innen átmentünk a "Zaklatás híd"-ként csúfolt hídon Zamalek-be, ami a város legmodernebb része. Annyira azért nem volt vészes a híd, nem szóltak többen utánunk, mint bárhol máshol (ami általános, ha fehérbőrű nő vagy). Itt megnéztünk egy lótusz alakú templomot, meg beszélgettünk önkéntesekkel, akik egy orvosi projektben vesznek részt. Ezután találkoztunk Huldával, aki körbevezetett a helyen, ahol dolgozik, ez is érdekes volt. Majd elmentünk vacsorázni egy nagyon jópofa étterembe, ahol madarak csiripeltek meg teknősök uszkáltak. Végigettük szinte az egész menüt, én pl. megkóstoltam az autentikus töltött galambot. Egy kis bazározással zártuk a kalndot, másnap pedig repültem vissza svédbe, ahol a legfurcsább a csönd volt meg a 35 foknyi különbség negatívban.

Ha még nem lett volna elég a képmennyiség, itt található mégtöbb.