Cum la

Örebroba (is) beköszöntött az ősz. De az időjárással meg lehetünk elégedve, mert a svédek is azt mondják, hogy ennyire meleg nem szokott lenni ilyenkor (15 fok). És még az eső sem esik. Egyébként tényleg nem olyan vészes, csak reggelente szokott nagyon hideg lenni. Meg a lakásban. Nem tudom, hogy nekik a 19,5 fok az alap, és e fölé sosem megy a fűtés vagy csak szimplán nem működnek rendesen a radiátorok. (Update: közben felvilágosított a főbérlőm, hogy mindenre, erre is van törvény: nem lehet a lakásokban 20 foknál hidegebb - úgyhogy majd intézkedik). De már kitaláltam különböző praktikákat, hogy lehet felmelegedni. Pl. vasalással (akár még gőzfürdőt is lehet vele csinálni :D ). Vagy ki kell menni a hidegbe, és visszatérve már egészen hőségnek tűnik itt bent. 

Szerdán nem dolgozott senki, mert "továbbképzési napon" voltunk Örebroban, egy hotelben egész nap. A célja az volt, hogy informálják és kikérjék a véleményét a kollégáknak egy időseknek szánt Vårdcentral létesítéséről. Mindehhez meghívtak egy nagyon mély hangon beszélő nénit Göteborgból, aki már véghezvitt egy hasonló tervet és showmeneket is meghazudtoló stílusban nyomta le az egész napot. Kerek asztalok körül kellett ülnünk és ötletelnünk arról, hogy mi hogy képzeljük el ezt az egészet. Kicsit demokratikusabban működnek itt a dolgok. Az itteni előadásban is szerepelt, hogy a fika (kávészünet) mennyire fontos, és hogy náluk (Göteborgban) is kötelező fika-szünetek vannak szocializálódás céljából. Az mondjuk számomra rejtély, hogy vajon addig mit csináltak a betegek Kumlában, amíg az összes orvos Örebroban hallgatta az előadást. 

Az intézményesített almaszedés - a legtöbb almafához csatoltak egy létrát almaszezonban, hogy megkönnyítsék a szedést az arrajáróknak

Közben beneveztek egy alkotmány-kurzusra is, ahol Svédország és az egészségügy törvényeiről tanulunk. Nagyon izgis tömény jogi szövegeket svédül olvasni. Igazából megtisztelő a bizalmuk, hogy úgy gondolták, hogy majd ezt én megértem (nagyjából meglepő módon tényleg). Itt hallottam arról is, hogy nem lehet a számítógépes rendszerben csak úgy akárkinek a beteglapját megnézni, csak akit kezel az adott orvos kb. És természetesen minden egyes betegnél meg tudják nézni, hogy ki lépett be és mikor az adatlapjába. Többek közt a saját adatlapomat és a rólam szóló orvosi jegyzeteket sem nézhetem meg, mert ha épp engem nyomoznak le utána, akkor megbüntethetnek több ezer koronára. Természetesen, mivel ezt még nem tudtam és kiváncsi voltam, már rég megnéztem magam. 

Úgyhogy itt nincs olyan hogy mappákkal szaladgálnak a betegek a kórlapjaikkal. Itt nem adnak ki semmit és minden titkos. Mondjuk ez csöppet ellentétben áll azzal, hogy ha pl. beírom a nevem a google-ba, akkor nyilvánosan kiadja, hogy hol lakom (képpel mellékelve), mikor születtem, milyen autóm van (ha lenne) és mennyi az éves jövedelme átlagosan a Beatrixoknak Svédországban (ez nemtom, mire jó - "milyen jól kereső nevet válassz a gyerekednek....?"). Azt is elárulja, hogy én vagyok az egyetlen Beatrix Örebroban, juhúúú! Sőt még virágot is lehet nekem küldeni a születésnapomra, hajrá! :)

Most pénteken volt az utolsó munkanapom kedvenc Kumlámban. Illetve majdnem utolsó, mert még két hétig itt leszek, csak a másik részlegen, a vonatállomás túloldalán. Eme jeles nap alkalmából vettünk Katival és Ahmeddel egy tortát (mert úgy tűnik itt ez a szokás ilyenkor) a kollegáknak köszönetképpen. A szokásos péntek reggeli megbeszélés is elég rendhagyó volt, énekeltünk boldog szülinapot az egyik orvosnak (valaki azt terjesztette el tévesen, hogy övé a hűtőben lapuló tortánk), majd pedig meghallgattunk két klasszikus zenedarabot youtube-ról. Ezután a szülinapos Zbiegniew, aki amúgy lengyel, és mivel mindig olyan vicces, most is előadott egy történetet a magyarokról és a földönkívüliekről.

Ezt a már amúgy is élménydús pénteket megkoronáztam azzal, hogy elmentem a fogorvoshoz, mert már eléggé fájt az ínyem egy ponton. Még jó, hogy a fogorvos ott van, ahol dolgozom, úgyhogy el is intézhettem munkaidőben. Kicsit más, mint a magyar. Leginkább akkor lepődtem meg, mikor elém rakták a számlát (pedig nem privát volt). Kiderült, hogy Svédországban csak 20 éves korig biztosított a fogorvos. Viszont legalább kipróbálhattam milyen fekvő helyzetben a fogorvosi élmény. Az orvost magát úgy 2 percig láttam, a munka többi részét (még az érzéstelenítő injekciót is) egy nővér végezte. Hát, azért remélem, több ilyen élményben a közeljövőben nem lesz részem.

Hm, most képem nem nagyon van, amit csatolhatnék.. Ja de mégis, akkor be is szúrom valahova. :)