Cső! Görény.

Úgy látom, nagyon visszaesett a blog nézettsége. Ennyire nem érdekes, vagy tényleg minden alkalommal ki kell írnom facebookra, hogy új bejegyzés van?? Én igazából magamnak is elírogatok, úgyhogy no problem. 

Múltkor gondolkodtam azon, hogy miért is tűnik olyan hosszúnak ez a sebészet gyakorlat, mire kiszámoltam, hogy igazából 9 hétig vagyok itt, nem 8-ig, és ebben még 2 hét karácsony is volt. Na de most már csak 3 hét, és abból 1 hét ortopédia (juhúú). Nem mintha úgy gondolnám, hogy a következő (belgyógyászat) sokkal jobb lesz, de az legalább Örebro és nem itt kint a fenébe. Ma 4-kor sikerült csak ebédelnem, de bosszúból lenyúltam a csokijukból. 

Szerdán Golden Day volt, ünnep, ez volt a nap, amikor betehettem a lábam a műtőbe először és utoljára ittlétem során. Viszont sikerült kifogni egy egész bonyolult műtétet, amiben még asszisztálhattam is. (Ha ez még valaki számára nem derült volna ki, én a műtőben érzem igazán elememben magam.) A másodiknál már nem volt ilyen szerencsém, mert ott csak az elején és a végén érezték, hogy szükség van rám, a köztes időben meg steril ruhában ültem egy széken, aminek következtében majdnem sikerült elaludni és lefordulni a székről. Hát ez van, ha nem adnak feladatot (azért remélem, nem vették észre a laposan pislogásom).

Nemrég összeszámoltam, hogy eddig 6 különböző ország műtőjében sikerült megfordulnom. Ezen még én is elcsodálkoztam. 

Ő itt a kórház. Higgyétek el, élőben nem olyan szoci, mint amilyennek itt tűnik.

Itt a legnépszerűbb műtét a gastric bypass nevezetű "fogyasztó műtét", aminek során a gyomrot kiiktatják a rendszerből, ezáltal lefogy az illető, viszont egész életében különböző vitaminokat kell szednie. Nem beszélve arról, hogy egy csomóan még depressziósok és egyéb bajaik is lesznek. 

És nem hinnétek, de a lakossághoz számához viszonyítva a világon (!!!) Svédország végzi a legtöbb ilyen műtétet. Még egyszer, Svédország. Nem az USA. Az egyik legsportosabb és legegészségtudatosabb európai ország. Én komolyan nem értem, hogy hol van itt a kutya elásva.

Na ezzel remélem, kielégítettem minden, orvostudomány iránt érdeklődő egyén éhségét. 

Itt a kórházban munka után minden nap különböző ingyenes csoportos edzéseket biztosítanak az itt dolgozóknak, úgyhogy gondoltam, hétfőn kipróbálom az "afro dance"-et. Meglepő módon az átlagéletkor kb 50 év volt, némelyek kitartóbban ugráltak, mint én. És az edzést sem az ilyen helyeken megszokott pálcika-nő tartotta, hanem egy megtermett svéd matrona. Szóval elég vicces volt.

Lindesbergi parkoló naplementével már olyan későn, mint délután 4 óra. Bocs, mostanában nem fotóztam ennél érdekesebb képeket, igyekszem ezen változtatni.

Közben a munkában összebarátkoztam egy szírai menekülttel, aki egyébként sebész szakorvos, csak mivel kicsit komplikáltabb elismertetni a diplomáját mint nekem, így még nálam is alacsonyabb státuszban van, úgyhogy általában azt csinálja, mint amit minden rendes hatodéves egyetemista: hivatásos faltámasztó. Úgyhogy kívülállók tartsunk össze alapon összespanoltunk. Így végül én "taníthattam be" egy szakorvost. Meg ma még egy diákot is beosztottak hozzám. Vak vezet világtalant... Hát így megy ez itt.

A végére pedig egy kis színes. Ha most eszel, ne olvasd el. :) 

Miután végre valahára sikerült feltornázni a lakás hőmérsékletét 20,5 fokra (kiiktatván az ablak szellőzőjét, amiről nemrég szereztem tudomást), ugyanaz nap eldugult a wc. Ez péntek este volt. Miután az Andreas-tól kölcsönkért pumpával sem jártam sikerrel, kihívtam az ügyeletes szerelőt, aki már két pumpával jött, de még ő sem járt sikerrel, így hívta "az embert a nagy autóval". Egy nagy autó valóban megjelent úgy este tizenegy körül, néztem is, hogy milyen érdekes, hogy itt villog az ablakom alatt, mire rájöttem, hogy hozzám jöttek. Ez a bácsi már nem aprózta el, behúzott egy egész csövet a "nagy autótól" a lépcsőházon keresztül a wc-mig. Ez valami szívó dolog volt, de biztonság kedvéért még megpiszkálta egy olyan hosszú csőgörénnyel, amilyet még sosem láttam (pár éve még azt hittem a csőgörény egy állat, csakúgy mint az articsóka). Ezután úgy tűnt, minden a helyére került, mígnem szombat reggel ugyanúgy fennállt a probléma. Végül aztán hétfőn csak sikerült pontot tenni a végére, mikor kijöttek, amíg nem voltam itthon. 

Valahogy ezekkel a csövekkel nincs szerencsém, otthon kb. egy éve ugyanez történt, csak akkor apának még a kádat is ki kellett bontania. Itt szerencsére nem volt kád. 

Hójelentés

Már 3 napja visszaérkeztem, bár olykor heteknek tűnik. Lehet, hogy leginkább a nem túl felemelő munka miatt, ahol továbbra sem magyaráznak semmit, viszont lesz olyan hét, mikor úgy döntöttek, hogy én egyedül is kiválóan ellátom egy egész osztály feladatait. Na erről ennyi elég is.

Kivételesen most Malmö repterére érkeztem, mert máshová nem volt normális időpontban járat. Így reggel 8-kor indultam és este 8-ra haza is értem Örebroba. Malmöből nem láttam semmit, mert Lundból indult a vonat, ami majdnem Malmö, de azért mégsem. Otthon (mármint Budapesten - és Szarvason) természetesen szuper volt, még akkor is, ha kevesebbet sikerült aludnom, mint általában Örebroban a sűrű program miatt. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult eme csodálatos 2 hét még csodálatosabbá tételéhez.

A jelenlegi időjárást nézve ez akár készülhetett volna Örebroban is, de nem. A jégpályán készült a Városligetben.

Mielőtt hazautaztam, nagyon okosan, elsősorban a fikusz egészségét szem előtt tartva, a nagyszobában letekertem a fűtést. Nos, még azt sem mondhatom, hogy a fikusznak legalább hiányoztam volna, mert vígan eléldegélt gondos öntözésem nélkül is 2 hétig. Ellenben a lakásban ezáltal sikerült 14 fokot előidézni, ami azóta, a fűtést feltekerve felkúszott egészen 17 fokig (azt hiszem ismét hívhatom a karbantartókat, bár egész egzotikus 2 pulóverben és kapucniban üldögélni).

Ő várt itthon

Gyakorlatilag mióta visszajöttem folyamatosan esik a hó, úgyhogy már elég sok összegyűlt. Kint napközben olyan mínusz 10 fok van, olykor -15. Csütörtökön hazafelé a buszon ezen gondolkodván megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy tulajdonképpen lehetne síelni is. Úgyhogy pénteken be is ruháztam életem első sífutó felszerelését (a konvencionális hegyről lefelé síelés itt nem menő, mivel hegyekkel nincsenek annyira ellátva). Ezekről a sílécekről azt kell tudni, hogy van vaxos és nem vaxos verziója. A nem vaxost értelemszerűen nem kell vaxolni (annyira), tehát egyszerűbb a kezelése, mint a másiknak, viszont kevésbé professzionális (rosszabbul csúszik). A vaxost meg kb. minden csúszás előtt kezelni kell és az már csak a vásárlón múlik, hogy a százféle vax közül épp melyiket választja. Ezt Saul is megörökítette számtalan youtube videoban. Aki nagyon unatkozik megszámolhatja, hogy hányszor hangzik el a "vax" szó.

Egy délelőtt alatt hómobilom lett. Egyébként ez a hóban biciklizés meglehetősen érdekes, de legalább puhára esik az ember. Ha meg professzionálisabb, akkor vehet magának szöges gumit, mint egy igazi svéd.

Én úgy gondoltam, hogy mit nekem kihívás, már így is annyi mindent sikerült összeszerelnem, megbirkózom én a vaxos sível is. (Meg amúgy is, az menőbb.) Az eladó csávó elmagyarázta, hogy hogyan csináljam, úgyhogy ezek alapján tök egyszerű volt. Ja nem. 

A különböző vaxokon gyakorlatilag monopóliuma van a norvég Swix cégnek, az ő oldalukon megtalálható az is, hogy hogyan kell felkenni a különböző vaxokat. A probléma ott kezdődött, hogy ők a videon minimum tizenöt különböző eszközt használtak, mire felkenték azt a nyamvadt vaxot. Köztük volt a vasaló is. Nekem ezzel szemben volt egy vaxom meg 2 spraym. Na itt kicsit pánikba estem, hogy akkor mehetek vissza vasalót venni, de aztán szerencsére megtaláltam Sault, aki nagyon kedvesen elmagyarázza a videóiban, hogyan is kell ezt egyszerűen csinálni.

Úgyhogy ma már ki is mentünk a szlovákokkal és Vandával a tóhoz, ami időközben befagyott, úgyhogy ők korcsolyáztak rajta, én meg a sível próbálkoztam. Legközelebb azért igyekszem valami normális sífutó pályára menni, ez csak a kezdet volt. Viszont láttam itt olyat, amit eddig nem. A korcsolyázók többségének volt egy minimum fél méteres vas éle, amire rászerelték a cipőjüket és ez volt a kori. Jó, tudom, hogy régen is így csinálták, de akkor ez most mi, vissza a jövőbe? A másik, rendkívül biztató dolog az volt, mikor megtudtuk, hogy az ugrókötélnek kinéző valami, ami minden svéd nyakában ott lóg, arra való, hogy ha beszakadna a jég alattuk, akkor azzal tudnak kimászni. Mondjuk ez nem hiszem, hogy valószínű lenne, vagy hogy egyébként túl élné valaki a jéghideg vízbe esést, de hát itt mindig fő a biztonság (vagy legalábbis a látszata). Csodálkozom, hogy láthatósági mellény nem volt rajtuk.

Ami egyszer tó volt. Most takarított jégpálya.