Cső! Görény.

Úgy látom, nagyon visszaesett a blog nézettsége. Ennyire nem érdekes, vagy tényleg minden alkalommal ki kell írnom facebookra, hogy új bejegyzés van?? Én igazából magamnak is elírogatok, úgyhogy no problem. 

Múltkor gondolkodtam azon, hogy miért is tűnik olyan hosszúnak ez a sebészet gyakorlat, mire kiszámoltam, hogy igazából 9 hétig vagyok itt, nem 8-ig, és ebben még 2 hét karácsony is volt. Na de most már csak 3 hét, és abból 1 hét ortopédia (juhúú). Nem mintha úgy gondolnám, hogy a következő (belgyógyászat) sokkal jobb lesz, de az legalább Örebro és nem itt kint a fenébe. Ma 4-kor sikerült csak ebédelnem, de bosszúból lenyúltam a csokijukból. 

Szerdán Golden Day volt, ünnep, ez volt a nap, amikor betehettem a lábam a műtőbe először és utoljára ittlétem során. Viszont sikerült kifogni egy egész bonyolult műtétet, amiben még asszisztálhattam is. (Ha ez még valaki számára nem derült volna ki, én a műtőben érzem igazán elememben magam.) A másodiknál már nem volt ilyen szerencsém, mert ott csak az elején és a végén érezték, hogy szükség van rám, a köztes időben meg steril ruhában ültem egy széken, aminek következtében majdnem sikerült elaludni és lefordulni a székről. Hát ez van, ha nem adnak feladatot (azért remélem, nem vették észre a laposan pislogásom).

Nemrég összeszámoltam, hogy eddig 6 különböző ország műtőjében sikerült megfordulnom. Ezen még én is elcsodálkoztam. 

Ő itt a kórház. Higgyétek el, élőben nem olyan szoci, mint amilyennek itt tűnik.

Itt a legnépszerűbb műtét a gastric bypass nevezetű "fogyasztó műtét", aminek során a gyomrot kiiktatják a rendszerből, ezáltal lefogy az illető, viszont egész életében különböző vitaminokat kell szednie. Nem beszélve arról, hogy egy csomóan még depressziósok és egyéb bajaik is lesznek. 

És nem hinnétek, de a lakossághoz számához viszonyítva a világon (!!!) Svédország végzi a legtöbb ilyen műtétet. Még egyszer, Svédország. Nem az USA. Az egyik legsportosabb és legegészségtudatosabb európai ország. Én komolyan nem értem, hogy hol van itt a kutya elásva.

Na ezzel remélem, kielégítettem minden, orvostudomány iránt érdeklődő egyén éhségét. 

Itt a kórházban munka után minden nap különböző ingyenes csoportos edzéseket biztosítanak az itt dolgozóknak, úgyhogy gondoltam, hétfőn kipróbálom az "afro dance"-et. Meglepő módon az átlagéletkor kb 50 év volt, némelyek kitartóbban ugráltak, mint én. És az edzést sem az ilyen helyeken megszokott pálcika-nő tartotta, hanem egy megtermett svéd matrona. Szóval elég vicces volt.

Lindesbergi parkoló naplementével már olyan későn, mint délután 4 óra. Bocs, mostanában nem fotóztam ennél érdekesebb képeket, igyekszem ezen változtatni.

Közben a munkában összebarátkoztam egy szírai menekülttel, aki egyébként sebész szakorvos, csak mivel kicsit komplikáltabb elismertetni a diplomáját mint nekem, így még nálam is alacsonyabb státuszban van, úgyhogy általában azt csinálja, mint amit minden rendes hatodéves egyetemista: hivatásos faltámasztó. Úgyhogy kívülállók tartsunk össze alapon összespanoltunk. Így végül én "taníthattam be" egy szakorvost. Meg ma még egy diákot is beosztottak hozzám. Vak vezet világtalant... Hát így megy ez itt.

A végére pedig egy kis színes. Ha most eszel, ne olvasd el. :) 

Miután végre valahára sikerült feltornázni a lakás hőmérsékletét 20,5 fokra (kiiktatván az ablak szellőzőjét, amiről nemrég szereztem tudomást), ugyanaz nap eldugult a wc. Ez péntek este volt. Miután az Andreas-tól kölcsönkért pumpával sem jártam sikerrel, kihívtam az ügyeletes szerelőt, aki már két pumpával jött, de még ő sem járt sikerrel, így hívta "az embert a nagy autóval". Egy nagy autó valóban megjelent úgy este tizenegy körül, néztem is, hogy milyen érdekes, hogy itt villog az ablakom alatt, mire rájöttem, hogy hozzám jöttek. Ez a bácsi már nem aprózta el, behúzott egy egész csövet a "nagy autótól" a lépcsőházon keresztül a wc-mig. Ez valami szívó dolog volt, de biztonság kedvéért még megpiszkálta egy olyan hosszú csőgörénnyel, amilyet még sosem láttam (pár éve még azt hittem a csőgörény egy állat, csakúgy mint az articsóka). Ezután úgy tűnt, minden a helyére került, mígnem szombat reggel ugyanúgy fennállt a probléma. Végül aztán hétfőn csak sikerült pontot tenni a végére, mikor kijöttek, amíg nem voltam itthon. 

Valahogy ezekkel a csövekkel nincs szerencsém, otthon kb. egy éve ugyanez történt, csak akkor apának még a kádat is ki kellett bontania. Itt szerencsére nem volt kád.