Påskkyckling

Avagy a húsvéti csirke. Úgy tűnik, itt Svédországban nem akkora szám a húsvét, mint Norvégiában, ahol ennek apropóján egy hétig zárva van minden bolt, és mindenki húsvéti krimit olvas (olykor a tejesdobozra nyomtatva --> lásd a korábbi norvég blogot). Itt erősen leegyszerűsítették a dolgot, húsvét alkalmából boszorkánynak öltözött gyerekek járkálnak körbe a házaknál, hogy cukorkát gyűjtsenek. Hát igen, nem tudom, mi különbség van a Halloween-hez képest. Talán annyi, hogy ha nem kapnak cukorkát, akkor jelen esetben nem dobják meg tojással az érintett házat. Mindenesetre én egy cukorka-igénylő gyerekkel sem találkoztam szerencsére (mondjuk továbbra sincs csengő a házamon...).

Gondoltam, hogy most nem fogok nagyon elutazni sehova, hanem Örebroban töltöm a húsvétot. Így végül szinte minden nap valahogy a Filadelfiában (a templom) sikerült kikötnöm. Csütörtök este is ott voltam, amikor is találkoztam ismételten a nyugdíjas barátaimmal (Alison-ék), akik készek lettek volna meghívni 4 napra az erdei kunyhójukba. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a szimpátiát, de végül nem mentem, mert gondoltam, hogy 4 nap azért mégiscsak sok.

Ha már szünet van, akkor hová máshová is vezetne az utam, mint az IKEÁba! Pénteken fel is kerekedtem, hogy egyek egy jó lazacot, meg hogy vegyek 3 db ikeás szatyrot az itthagyandó cuccaimnak (mielőtt hazamennék Magyarországra). Azóta gondolkodtam, hogy tulajdonképpen az IKEA iránti vonzalmam már nagyon régre nyúlik vissza, mert mikor kicsi voltam, akkor is mindig az IKEA játszóházába szerettem volna menni, mert csak ott lehetett elmerülni a sok kicsi színes labda közt. Ha valakit érdekel az áruház története, olvassa el itt (érdekes).

A lánnyal az nap találkoztam először, de úgy látszik, nagyon fotogénnek gondolja magát. 

Aztán szombaton voltam uszodában, este pedig egy társasággal ingyen palacsintát osztogattunk Örebro főterén egészen éjfélig az éppen arra járóknak (vagy bevándorlók vagy részegek voltak általában). Még sosem sütöttem szabad téren palacsintát, főleg nem ennyit (több mint valószínű, hogy egész életemben nem sütöttem összesen ennyit). Ez volt a Pannkakkyrkan ("Palacsinta gyülekezet").

Vasárnap ugye szintén a Filadelfiában voltam, aztán hétfőn elmentem biciklizni a Langen nevű tó körül. A tavat nem nagyon láttam, csak nyomokban, viszont csak egyszer sikerült eltévedni (akkor láttam a tavat), ami magamhoz képest egész jó. Este Katival elindultunk egy koncertre egy másik templomba, de miután megláttuk a ruhatárnál beparkolt rengeteg kerekes járókeretet, úgy gondoltuk, hogy lehet, hogy ezt mégsem a mi korosztályunknak szánták, és inkább elmentünk egy indiai étterembe.