Csák Sámuel

Mint az a legtöbbetek számára már kiderült, múlt héten otthon voltam. De ne szaladjunk ennyire előre. 

Időközben áthelyeződött a székhelyem Örebroba, ahol most éppen a belgyógyászat szakemberévé próbálnak kiképezni. Sajnos az első két hét nem annyira sikerült jól. Az első hét már csak azért sem, mert az első volt. A második meg azért mert egy nem nagyon szimpatikus fiatal (férfi) orvossal voltam, akinek nagyon nyafogó és affektáló hangja volt, és még röfögött is (a skandináv szokás, amikor nem fújják ki az orrukat, hanem visszaszívják). Úgyhogy nagyon boldog voltam, mikor végre pénteken otthagyhattam őt. Azóta átkerültem egy másik osztályra, ami még az előzőnél is unalmasabb (a belgyógyászat nem a szívem csücske), viszont a kávégép sokkal jobb. Sőt tegnap még megtudtam valamit, amire már rég nem találtam a magyarázatot. Ugyebár minden szappanopera végén kiderül az igazság. Ha még emlékeztek, ősszel, Marokkó előtt valaki megdobta tojással az ablakom. Nem tudtam mire vélni a dolgot akkor és azóta sem, viszont a fátyol fellibbent és kiderült, hogy mindez azért volt, mert halloween-kor ha a gyerekek csöngetnek és nem kapnak cukorkát, akkor tojással dobálják az ablakot. Mint az én példám mutatja, úgy tűnik akkor is ez a szokás, ha egyáltalán nem található csengő az ajtón...

Időközben Huldától is elköszöntünk (a szudáni-svéd lány Örebróból), és mivel úgy gondolták a többiek, hogy nekem van a legnagyobb lakásom, megszavazták, hogy nálam legyen a búcsú party. (Azért vicces, hogy egy éve még én voltam búcsúztatva, most meg már örebroiaknak tartok búcsú partykat..) Úgyhogy rekord számú svéd fordult meg nálam egyszerre. És a főzőtudásom is az egeket súrolja már, csináltam egy egész pizzát (tésztával meg minden), egy másik alkalommal meg fánkot és palacsintát. Így most mindenki azt hiszi, hogy tényleg tudok főzni, de igazából csak ugyanazt a tízféle kaját ismételgetem. 

A gitározgatás-énekelgetés vonalat pedig annyira sikerült felfejleszteni, hogy végül egy igazi "koncertteremben" találtuk magunkat. Az egyik lány (Grace) tud zongorázni, meg még talán valami orchestrának is a tagja. Az ő jóvoltából kerültünk az örebroi zeneiskola egyik termébe. Úgyhogy végre egy 5 perc erejéig kipróbálhattam, hogy milyen az, amikor a gitáromra rá van csatlakoztatva az erősítő.

"Kalandjaim a mosógéppel" című folytatásos teleregény újabb epizódja következik. Asszem most megint a mosógép áll nyerésre. Mielőtt haza szoktam menni, általában előre elintézem a mosást, kivéve ez alkalommal, mikor erről lecsúsztam, mert foglaltak voltak a mosógépek. Gondoltam, nem baj, majd otthon. Ehhez képest Tiqulotól kaptam egy üzenetet előző nap, hogy a mosógép feladta a küzdelmet egy füstölgéssel kísérve. Sajnáltam szegényt, mert öregebb volt mint én, egy jó kis Hajdú Energomat. Volt, hogy akkorákat ugrott centrifugálás közben, hogy majdnem kimászott a fürdőszobából. És évek óta már csak egyféle programon mostunk, mert nem mertük használni a többit. Álljon itt emlékül neki ez a video.

Azért azt hiszem, Tiquloval is megadtuk neki a kellő tiszteletet, amit az elszállító ember állítólag rezignáltan fogadott:

Pár napi keresgélés után be is ruháztam az utódját, amit el is neveztünk, mert annyira szép. Én a Chuck nevet javasoltam, mert az menő, Tiqulo viszont a Samuel-hez ragaszkodott (a Samsung után), mire valamelyikőnk megkérdezte, hogy akkor most "csak Samuel lesz"? Hát így lett végül Csák Sámuel. 

Még Budapesten sétálgatva azon gondolkodtam, hogy ha nem települök ide ki, vajon valaha lefényképeztem-e volna a Mátyás templomot vagy a Lánchidat csak úgy. Nemsokára bakelit lemezen fogok Omegát hallgatni...

Ez egy több szempontból rendhagyó hazalátogatás volt (nem csak Csák Sámuel miatt). Apával síelhettem (igazából snowboard volt, ha pontosak akarunk lenni) 3 napot Szlovákiában, amire már sok éve nem volt példa. Hó ugyan nem sok volt, de köd annál inkább.

Ezen kívül részt vehettem a hírös tanyasi szarvasi disznóvágáson is, ahol összegyűlt a széles körű család olyan 40 fővel. Igazából csak a disznóvágás utáni kajálós buli volt, úgyhogy hurkát már nem töltöttünk.

Birka a köbön - avagy a pösti gyerek vidéken