Évértekelő

Szabadság! Múlt hét péntek óta élvezem a munkanélküliséget. Mikor voltam az adóhivatalban megkérdezni, hogy ilyenkor mi történik a biztosításommal, már rögtön majdnem beregisztráltak munkanélkülinek és még valami segélyről is beszéltek, mire heves tiltakozásba kezdtem, hogy nekem olyan nem kell, elintézem én magamnak a munkakeresést. 

Azért az utolsó hét feltette az i-re a pontot, meglehetősen durva volt. Hematológia osztályon voltam, ami azért eléggé speciális, de ehhez képest a főorvos nem nagyon volt jelen, annyira megbízott az "alorvosokban" (vagy ennyire nem érdekelte az egész, nem tudom). A csúcs az volt, mikor az épp gyakorlatot teljesítő diákoknak már én delegálhattam feladatokat. Hát, levontam a következtetést, hogy itt sem foglalkoznak velük többet, mint Magyarországon. Sehol sincs kolbászból a kerítés... :( 

Utolsó héten még részt vehettem egy ingyen ebéden, amit valami gyógyszercég fizetett. Szerintem meglehetősen komikus, hogy egy kis konferenciateremben 30 kajáló orvos körbeülve hallgat egy öltönyös pasast. A pasi helyébe én elég megalázónak éreztem volna, hogy a fontos mondandóm közbe majszol előttem mindenki. 

Ennek az egy évnek Örebroban most (egyelőre) vége. Évértékelő beszédemben köszönetet szeretnék mondani a Kumla Vårdcentralnak, amiért alkalmazott nulla tapasztalattal és svéd nyelvtudással, meg a belém fektetett energiát, annak ellenére, hogy nem biztos, hogy visszamegyek. Ha ők nincsenek, lehet, hogy sosem lett volna elég önbizalmam elkezdeni bárhol dolgozni (most meg már bárhol van :) ). Azt nem tudom, megmagyarázni, hogy egy idegen nyelven miért volt nagyobb önbizalmam dolgozni, mint magyarul. Köszönöm Nektek, akik meglátogattatok, és ezzel is emeltétek ittlétem hangulatát és messzire vittétek Örebro csodálatos városának hírét. 

Az elmúlt egy év sok mindenre ráébresztett. Például arra, hogy minden kórházi osztályon dolgozik minimum egy Piotr (vagy Pjotr) nevezetű lengyel orvos. Arra, hogy a <FIKA> (kávészünet) mindenek és mindenki felett áll, és ha ezen nem veszel részt, akkor antiszociálisnak minősítenek. Be kell, hogy valljam, hogy Svédországban részben a svédek miatt lettem introvertáltabb. :) Kiderült, hogy a svédek nem norvégok, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. És sikerült meglepődnöm hosszas keresés után azon, hogy Svédországban gyakorlatilag nincsenek hegyek. Viszont nem esik 7-ből 6 napon az eső. 

Megtanultam, hogy képes vagyok egyedül lakni TV nélkül. Azt, hogy az IKEA-ban MINDEN van. De húsgolyót többet önszántamból nem eszek a közeljövőben.

Legutóbb Alison és P-G (még mindig a cuki idős pár a templomból, akik időnként meghívnak ebédelni) lepett meg húsgolyóval a búcsúvacsorám apropójából. Azt már magam sem értem, hogy hogy lettem velük ilyen jóba, hogy még búcsúvacsorára is meghívtak. 

Most már legalább kép is van róluk.

Szombaton kitaláltuk Katival, hogy elmegyünk biliárdozni. Előtte azért pár órát gondolkodtunk, hogy mit lehet Örebroban csinálni szombat este. Először mozira gondoltunk, de a két moziból az egyikben csak svéd filmek voltak (wháááá), a másikban meg vagy thriller vagy rajzfilm. Találtunk 1 (azaz egy) helyet a városban, ahol van biliárdasztal. Miután leültünk, kiderült, hogy valóban van biliárdasztaluk, de hétvégén le van zárva, mert túl sok ember van a helyen és zavarná őket (???!!!!???!!!!). Ezt már tényleg nem értem... A végén így megint csak a Jensen's Bøfhus-ben kötöttünk ki (ahol olcsón lehet steak-et enni).

Ja igen, a hétvégén megváltam az egyik biciklimtől is. Meghirdettem egy adok-veszek Örebro csoportban, és az egyetlen, akit érdekelt, meg is vette. Még páran talán emlékeztek, hogy nem most kezdtem a biciklibizniszt. Bár a trondheimi üzleteléseimet az ingyen biciklikkel nehéz lenne túlszárnyalni, de azért most is kerestem 200 koronát a biciklin. Viszont azóta, mióta megvettem, szignifikánsan több extrával lett felszerelve, olyanokkal, mint például a lánc.

Figyelem, a következő "vendég-post" lesz. :) Stay tuned!