Trøndelag

Ennek a postnak leginkább a norvég blogban lenne a helye, de mivel hivatalosan még Svédországhoz tartozom, mégis itt marad.

Miután beköszöntött ez a fene nagy szabadság, gondoltam, kihasználom, amíg itt vagyok Északon, és elmegyek Norvégiába meglátogatni a családot akit ismerek. Azt gondolná az ember, hogy Svédországból közelebb van Norvégia, mint Magyarországról, hát azt hiszem, ezt most megcáfoltam. Gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt értem ide Örebróból, mint annak idején Budapestről. Közvetlen járat nincs Stockholmból Trondheimbe, így egyszerűbb megoldásnak találtam a busz+vonat kombinációt. Úgyhogy kivételesen nem az osloi reptéren aludtam, hanem az osloi vonaton (már ez is megtörtént párszor korábban). Vasárnap délután 4-kor felültem az Osloba tartó buszra, ami estére ért a városba. Még az Oslo-Trondheim éjszakai vonat indulása előtt volt 2 és fél órám, így elindultam megint körülnézni Osloban a jó nehéz hátizsákommal (gondoltam, majd jól elfáradok, így segítve a vonaton alvást, ami nem nagyon szokott menni). Természetesen Osloban is sikerült eltévednem annak ellenére, hogy nem először jártam itt, de ennek köszönhetően találtam egy tök jó kilátóhelyet.

Este 11-kor felültem a vonatra, ahol kis becsomagolt takaróval, füldugóval, szemfedővel és felfújható párnával vártak (ez nekem annyira nem volt újdonság, de gondoltam, hátha nektek az :) ). A 8 órás úton aludtam összességében vagy 1,5 órát, és meglepő módon megérkezésemkor Trondheimben esett az eső (mindig esik).

Ha valaki nem ismerné a háttérsztorit, Trondheimben laktam egy évig, mikor Erasmuson voltam 2011-ben. De a történet tulajdonképpen 2009-ig nyúlik vissza, mikor egy Észak-norvég táborban voltam, és kitaláltam, hogy én a tábor végeztével lekalandozok egész Dél-Norvégiáig. Ekkor pár szálat megmozgatva :P egy ismerősöm felhívta Ingert és Geirt (akikhez most jöttem), hogy megkérdezze, eltölthetnék-e náluk 1 éjszakát Trondheimben (akkor kb az egész norvég úton hasonló módon sikerült megszállni). Hát így kezdődött, aztán olyan jóba lettünk, hogy 2 éve még a sebészet gyakorlatom alatt is náluk laktam, ők meg meglátogattak Budapesten.

Na szóval Ingerék eredetileg Trondheimben laktak, de 2 éve, mikor nyugdíjba mentek (mint a skandináv barátaim 80%-a, természetesen ők is nyugdíjasok), átköltöztek a fjord túloldalára, távol a város zajától (nem mintha Trondheim az a metropolis lenne), gyakorlatilag tényleg a semmi közepére. Nos, ide Trondheimből csak hajóval lehet eljutni (kb fél óra). És innen még kb 45 percet kell autózni/buszozni a lakásukig. A fjord túloldalára hétfőn reggel 10-re érkeztem meg, ott várt Geir. Itt egy térkép, amit a norvég blogomból loptam (akkor ez nem plágium, ugye?):

A piros, rövidebb komp az igazi, azt kell nézni. Leksvik a város, ahol laknak

Először nem értettem, hogy mi értelme van ilyen messzire költözni mindentől, de aztán a lakásba beérve megérti az ember, hogy miért ezt választották:

Mikor hétfőn reggel megérkeztem, olyan fáradt voltam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Aztán Inger kitalálta, hogy menjünk el egy rövid autós körülnézésre, majd csatlakozott hozzánk egy Randi nevű néni is (felmerül a kérdés, hogy Skandináviában csak furcsa nevű emberek laknak? - igen). A rövid út olyan 3 órás volt, de nem tudok túl sok mindent felidézni, mert egy kicsit bealudtam az autóban (remélem, nem vették rossz néven). 

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy azért mert svédül jól tudok, norvégul nem tudok jobban, mint eddig. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy most svédből próbálom visszakonvertálni norvégra a mondandómat. Azért reménykedem benne, hogy csak azért nehéz, mert ebben a régióban beszélik a legérthetetlenebb dialektust (mikor a kedvemért standard-norvégra váltanak, akkor értem őket).

Nem tudom, megmondani, hogy pontosan miben, de a norvégok mások, mint a svédek. A norvégok valahogy még inkább el vannak rugaszkodva a standard nyugati kultúrától, még inkább "furcsák".

Nekem amúgy idejönni hozzájuk mindig olyan, mintha hazajönnék (a sok otthonomból az egyik..). Ők meg kinevezték magukat a "norvég szüleimnek". :)

Kedden ismét fjordnéző autózásra indultunk, amiről azt hittem, hogy 1-2 órás lett, ehhez képest reggel 11-kor indultunk és 7-kor értünk vissza. Megtekintettük a Norvégia partjánál föl-le cirkáló Hurtigruten hajót is, amint épp áthaladt a hídon. Egy tengerparti étteremben ettünk egy marha nagy adag hallevest, ami még valami díjat is nyert (mármint maga az étterem). A túra után azért mégiscsak azt éreztem, hogy nincs még egy olyan hely, mint Norvégia. 

Azért az egész napos autózás után úgy éreztem, hogy muszáj valami sporttevékenységet is folytatnom, így ellátogattam a helyi konditerembe, ahol sosem szokott lenni ember (beleértve az üzemeltetőt), viszont minden típusú gépből van legalább öt. Így kb. becsületkassza alapon működik.

Szerdán a változatosság kedvéért esett az eső, aztán délután úgy döntött, hogy mégis inkább eláll, ekkor Ingerrel elmentünk biciklizni. Kiderült, hogy időközben elektromos biciklire váltottak, úgyhogy ezt is kipróbálhattam. Szerintem ez így csalás, mert alig kell tekerni. :) Mondjuk elég praktikus a hegyekkel teletűzdelt országban. 

Csütörtökön szintén esett, aztán pénteken már indultam haza az éjjeli vonattal. Viszont Inger és Geir koncertre ment este 7-re, így kicsit hamarabb kellett nekem is elindulnom a fjordot átszelő hajóval, viszont a vonat csak fél 12-kor indult. Úgyhogy jó szokásomhoz híven ismét városnéző túrára indultam a jó nagy hátizsákommal, mert úgy az igazi. Az élmény fokozásaként még havazni is elkezdett. Így érzi igazán norvégnak magát az ember. :) 

Azért, hogy nehogy már Örebro is kimaradjon a jóból, mire hazaértem itt is havazott. Végül is még csak április vége van. 

Ingerrel és Geirrel a bizonyos étterem előtt