Tomten

A szó Mikulást jelent, ami itt az ajándékot hozza karácsonykor. Nekem például ezt hozta a kórházban (meg mindenki másnak is):

A vegákat és esetleges muszlimokat azért sajnáltam. De végülis egy láb passzol az ortopéd klinikához. Ez egyébként egy vaddisznó combja és lába, tapasztalatból mondom, mert már feldolgoztam és meglepödtem, hogy nekik is van térdkalácsuk. 2 kilós volt ez a kis husi. Azért nem az a tipikus karácsonyi ajándék, de legalább hasznos. 

Volt amolyan karácsonyi ünnepségünk is, ez itt a "julbord" névre halgat. Ilyenkor teljesedik csak ki igazán a svédasztal a maga valójában. Legalább 15 féle hering és 6 féle lazac volt, csak hogy a fontosabbakat említsem. Egy hotelben voltunk és egy hosszú asztal volt nekünk foglalva, ahová sikerült úgy pozicionálni magam, hogy az egyik fönök (amelyikkel sosem beszélek) ült mellettem, a másik (amelyiknek nem értem az akcentusát) meg velem szemben. Kicsit sem feszengtem. Igyekeztem mindig akkor elmenni kajáért, mikor ök ültek, hogy megspóroljam a kínos csöndben ülést. Végül kiderült, hogy a szótlan fönök szokott síelni, így erröl mégiscsak beszéltünk 2 mondatot. Aztán svéd szokás szerint teljesen váratlanul egyszercsak felállt egy ember és öt követte azon nyomban a 90 %. Mintha csak arra vártak volna, hogy valaki végre vegye a bátorságot. Én még kicsit maradtam.

Ez egyeseket most meg fog lepni, de a nagy hír, hogy beruháztam egy autót. Egy Ford fiestát. Kék természetesen. Erröl most nem csatolnék képet, mert még valaki lenyomozná, úgyhogy képzeljétek el. Vagy írjátok be a google-ba, hogy "kék ford fiesta" :). Az egyik különlegessége, hogy szöges gumija van, ez amolyan beépített hólánc. A beszerzése kicsit kalandos volt, merthogy használt (3 éves) és Uddevalla-ban volt. Ez a város Örebrotól 3 és fél óra. Egy autókereskedéstöl vettem, ahol viszont valami hülye svéd szabály miatt hétvégén nem adhatnak el autót, ezért pénteken munka után utaztam oda. Akkor láttam elöször az autót. Mivel nem akartam még kétszer 3 és fél órát utazni, így már azzal is jöttem haza. Az egész procedúra amúgy röhejesen egyszerü volt, az egész szerzödés összesen egy oldal és kártyával 10 mp alatt kifizettem az egészet. A hazaút a tök sötétben már annyira nem volt izgalmas, de hamar összeszoktunk. Azóta csak egyszer volt egy necces helyzet, mikor véletlenül a városban a szembesávban találtam magam. Hihetetlen, de Örebroban arra is hónapokat (vagy éveket?) kell várakozni, hogy parkolóhelyet kapjon az ember. Nem garázst. Egy helyet. Úgyhogy általában egy híd alatt parkolok, ahol még szabadon lehet parkolni.

Az elsö gondolatom az autó megvétele után az volt, hogy ó, akkor most már bármikor mehetek az Ikeába. Múlt hétvégén mégis inkább a közeli hegyhez és tóhoz mentem, mert esett 20 cm hó, úgyhogy megvolt az idei elsö sifutás. 

Ma pedig az utolsó napom volt meg az örebroi ortopédián, mivel jövöre már a 40 km-re lévö Karlskoga-ban kezdek és váll és térd-szakértö leszek. Illetve az ö részükröl már az is vagyok, mert az elsö naptól már jönnek elbirálandó betegek. Addig pedig egy kép a karácsonyi külön kiadású gipszünkröl.

Julstämning

A cím karácsonyi hangulatot jelent, ami ugyan nekem egyelöre nincs, de egyeseknek már van. Például az egyik munkatársamnak, aki kidekorálta a szobánkat meg hangualtvilágítást csinált az asztali lámpákkal. Néztem is, hogy ez mi, de azt gondoltam, hogy valaki romantikus tárgyalást tartott a szobánkban.

Osloban levésem óta egész sok minden történt. Ez van, ha az ember hanyagolja a blogot. Azt már írtam, hogy egy ideig Eszterrel osztoztam a lakáson, de ö közben elment, meg vissza is jött, csak Göteborgba, egy nyelvkurzusra. Így most már csak a böröndjével osztozok a lakáson. Októberben voltam életem elsö kurzusán is, ami a munkához kapcsolódott, onnan egy térddel tértem haza. Mármint tényleg egy élethü müanyag térddel sétáltam utána Stockholm utcáin, mivel a téma a térdsérülések voltak. 2 napos kurzus volt egy eléggé fényüzö hotelben egy tó partján. 

A vacsorához kétféle bort szolgáltak fel és a konyhafönök (?) minden fogás elött bejelentette, hogy mit fogunk elfogyasztani. Egyszemélyes szobám volt, TV-vel, ami ugyebár nekem luxus, mert otthon nincs, viszont a müsor annyyira nem nyügözött le, föleg mikor reggel bekapcsoltam egy plüss pisi beszélgetett egy plüss kakival egy plüss segg társaságában, mint mondjuk egy talkshow (a svédek valamiért imádják ezt a témát). És persze volt szauna meg egy kis medence is. Nem is éreztem magam annyira kívülállónak, mint általában a munkahelyen, és még beszélgettem (!) is a többi résztvevövel. 

Egy októberi hétvégén elmentünk a közeli Ånnaboda-ba is, ahol Örebro egyetlen "hegye található". Ekkor még Eszter is itt volt és jött az üzbég lány a svéd-kínai férjével. Én a hard core verziót választottam és bicikliztem (olyan két - két és fél óra), de visszafelé a többiek elhozták a biciklit kocsival. Kicsit kirándultunk is kilátóhelyhez, ami az egyik legjobb hely itt..

Aztán novemberben meglepetésszerüen megérkeztem Budapestre, hogy elmenjünk Krakkóba Tiquloval és Zsófival. Ez egy olyan 7 órás buszút volt a hangzatos Polskibus társasággal. Csak egy éjszakát voltunk ott, én találtam végül szállást, a szintén remek nevü, bordélyházra hajazó Tutti-frutti hostelben (olyan is volt). Nagyon jól elvoltunk, megnéztük, amit kellett, ettünk helyi kajákat (többek közt céklalevest gombóccal, a többinek a nevére sajnos nem emlékszem), aztán másnap éjjel egykor indultunk vissza. Ottartózkodásunk alatt egy egész CÖF-ös hadsereggel sikerült összefutni, akik a lengyel nemzeti ünnepnap miatt voltak itt szolidaritani (meg CÖF-ös zászlót lengetni). Azért mi igyekeztünk inkább elkerülni öket, de egy néni, aki leszakadt a csordától és eltévedt, mégis megtalált minket.

Közben leesett az elsö hó Örebroban, ami aztán el is olvadt. Ez több következménnyel is jár(t). Az akuton megszaporodtak a csípötörések, és úgy általában a betegek, én meg megfagyok a lakásban. Természetesen itt is a 21 fokos standard hömérséklet dívik, ami egy fokkal sem lehet több. Itt is megtaláltam az ablak fölött a szellözönyílást, amit bárhogy állítgattam, mindenképp süvített be a  hideg szél. A svédeknél biztonsági elöírás ez a rohadt szellözö, mert hogy azon áramlik ki a radon, ami a falakban van (valami ilyesmi). Én úgy voltam vele, inkább a radon, mint a fagyhalál (és amúgy is még vagy öt másik helyen szellözik), úgyhogy beragasztottam egy szigszalaggal (meg vettem egy pokrócot is).

A munka kezd egész jó lenni, kezdek belejönni a mütétekbe is. Már két csípötörést abszolváltam, pár bütyköt, és kivettem egy 10 centis lemezt valakinek a lábából. Ez volt eddig a legnagyobb sikerelmény, mert akkor nem volt bent egy szakorvos se (mondjuk jól leizzadtam). Közben megszaporodtunk mi, alorvosok, ami szintén növeli az munkakedvem. Természetesen pont, mire jobb lett minden, elküldenek a másik klinikára januártól...