Tomten

A szó Mikulást jelent, ami itt az ajándékot hozza karácsonykor. Nekem például ezt hozta a kórházban (meg mindenki másnak is):

A vegákat és esetleges muszlimokat azért sajnáltam. De végülis egy láb passzol az ortopéd klinikához. Ez egyébként egy vaddisznó combja és lába, tapasztalatból mondom, mert már feldolgoztam és meglepödtem, hogy nekik is van térdkalácsuk. 2 kilós volt ez a kis husi. Azért nem az a tipikus karácsonyi ajándék, de legalább hasznos. 

Volt amolyan karácsonyi ünnepségünk is, ez itt a "julbord" névre halgat. Ilyenkor teljesedik csak ki igazán a svédasztal a maga valójában. Legalább 15 féle hering és 6 féle lazac volt, csak hogy a fontosabbakat említsem. Egy hotelben voltunk és egy hosszú asztal volt nekünk foglalva, ahová sikerült úgy pozicionálni magam, hogy az egyik fönök (amelyikkel sosem beszélek) ült mellettem, a másik (amelyiknek nem értem az akcentusát) meg velem szemben. Kicsit sem feszengtem. Igyekeztem mindig akkor elmenni kajáért, mikor ök ültek, hogy megspóroljam a kínos csöndben ülést. Végül kiderült, hogy a szótlan fönök szokott síelni, így erröl mégiscsak beszéltünk 2 mondatot. Aztán svéd szokás szerint teljesen váratlanul egyszercsak felállt egy ember és öt követte azon nyomban a 90 %. Mintha csak arra vártak volna, hogy valaki végre vegye a bátorságot. Én még kicsit maradtam.

Ez egyeseket most meg fog lepni, de a nagy hír, hogy beruháztam egy autót. Egy Ford fiestát. Kék természetesen. Erröl most nem csatolnék képet, mert még valaki lenyomozná, úgyhogy képzeljétek el. Vagy írjátok be a google-ba, hogy "kék ford fiesta" :). Az egyik különlegessége, hogy szöges gumija van, ez amolyan beépített hólánc. A beszerzése kicsit kalandos volt, merthogy használt (3 éves) és Uddevalla-ban volt. Ez a város Örebrotól 3 és fél óra. Egy autókereskedéstöl vettem, ahol viszont valami hülye svéd szabály miatt hétvégén nem adhatnak el autót, ezért pénteken munka után utaztam oda. Akkor láttam elöször az autót. Mivel nem akartam még kétszer 3 és fél órát utazni, így már azzal is jöttem haza. Az egész procedúra amúgy röhejesen egyszerü volt, az egész szerzödés összesen egy oldal és kártyával 10 mp alatt kifizettem az egészet. A hazaút a tök sötétben már annyira nem volt izgalmas, de hamar összeszoktunk. Azóta csak egyszer volt egy necces helyzet, mikor véletlenül a városban a szembesávban találtam magam. Hihetetlen, de Örebroban arra is hónapokat (vagy éveket?) kell várakozni, hogy parkolóhelyet kapjon az ember. Nem garázst. Egy helyet. Úgyhogy általában egy híd alatt parkolok, ahol még szabadon lehet parkolni.

Az elsö gondolatom az autó megvétele után az volt, hogy ó, akkor most már bármikor mehetek az Ikeába. Múlt hétvégén mégis inkább a közeli hegyhez és tóhoz mentem, mert esett 20 cm hó, úgyhogy megvolt az idei elsö sifutás. 

Ma pedig az utolsó napom volt meg az örebroi ortopédián, mivel jövöre már a 40 km-re lévö Karlskoga-ban kezdek és váll és térd-szakértö leszek. Illetve az ö részükröl már az is vagyok, mert az elsö naptól már jönnek elbirálandó betegek. Addig pedig egy kép a karácsonyi külön kiadású gipszünkröl.