Julstämning

A cím karácsonyi hangulatot jelent, ami ugyan nekem egyelöre nincs, de egyeseknek már van. Például az egyik munkatársamnak, aki kidekorálta a szobánkat meg hangualtvilágítást csinált az asztali lámpákkal. Néztem is, hogy ez mi, de azt gondoltam, hogy valaki romantikus tárgyalást tartott a szobánkban.

Osloban levésem óta egész sok minden történt. Ez van, ha az ember hanyagolja a blogot. Azt már írtam, hogy egy ideig Eszterrel osztoztam a lakáson, de ö közben elment, meg vissza is jött, csak Göteborgba, egy nyelvkurzusra. Így most már csak a böröndjével osztozok a lakáson. Októberben voltam életem elsö kurzusán is, ami a munkához kapcsolódott, onnan egy térddel tértem haza. Mármint tényleg egy élethü müanyag térddel sétáltam utána Stockholm utcáin, mivel a téma a térdsérülések voltak. 2 napos kurzus volt egy eléggé fényüzö hotelben egy tó partján. 

A vacsorához kétféle bort szolgáltak fel és a konyhafönök (?) minden fogás elött bejelentette, hogy mit fogunk elfogyasztani. Egyszemélyes szobám volt, TV-vel, ami ugyebár nekem luxus, mert otthon nincs, viszont a müsor annyyira nem nyügözött le, föleg mikor reggel bekapcsoltam egy plüss pisi beszélgetett egy plüss kakival egy plüss segg társaságában, mint mondjuk egy talkshow (a svédek valamiért imádják ezt a témát). És persze volt szauna meg egy kis medence is. Nem is éreztem magam annyira kívülállónak, mint általában a munkahelyen, és még beszélgettem (!) is a többi résztvevövel. 

Egy októberi hétvégén elmentünk a közeli Ånnaboda-ba is, ahol Örebro egyetlen "hegye található". Ekkor még Eszter is itt volt és jött az üzbég lány a svéd-kínai férjével. Én a hard core verziót választottam és bicikliztem (olyan két - két és fél óra), de visszafelé a többiek elhozták a biciklit kocsival. Kicsit kirándultunk is kilátóhelyhez, ami az egyik legjobb hely itt..

Aztán novemberben meglepetésszerüen megérkeztem Budapestre, hogy elmenjünk Krakkóba Tiquloval és Zsófival. Ez egy olyan 7 órás buszút volt a hangzatos Polskibus társasággal. Csak egy éjszakát voltunk ott, én találtam végül szállást, a szintén remek nevü, bordélyházra hajazó Tutti-frutti hostelben (olyan is volt). Nagyon jól elvoltunk, megnéztük, amit kellett, ettünk helyi kajákat (többek közt céklalevest gombóccal, a többinek a nevére sajnos nem emlékszem), aztán másnap éjjel egykor indultunk vissza. Ottartózkodásunk alatt egy egész CÖF-ös hadsereggel sikerült összefutni, akik a lengyel nemzeti ünnepnap miatt voltak itt szolidaritani (meg CÖF-ös zászlót lengetni). Azért mi igyekeztünk inkább elkerülni öket, de egy néni, aki leszakadt a csordától és eltévedt, mégis megtalált minket.

Közben leesett az elsö hó Örebroban, ami aztán el is olvadt. Ez több következménnyel is jár(t). Az akuton megszaporodtak a csípötörések, és úgy általában a betegek, én meg megfagyok a lakásban. Természetesen itt is a 21 fokos standard hömérséklet dívik, ami egy fokkal sem lehet több. Itt is megtaláltam az ablak fölött a szellözönyílást, amit bárhogy állítgattam, mindenképp süvített be a  hideg szél. A svédeknél biztonsági elöírás ez a rohadt szellözö, mert hogy azon áramlik ki a radon, ami a falakban van (valami ilyesmi). Én úgy voltam vele, inkább a radon, mint a fagyhalál (és amúgy is még vagy öt másik helyen szellözik), úgyhogy beragasztottam egy szigszalaggal (meg vettem egy pokrócot is).

A munka kezd egész jó lenni, kezdek belejönni a mütétekbe is. Már két csípötörést abszolváltam, pár bütyköt, és kivettem egy 10 centis lemezt valakinek a lábából. Ez volt eddig a legnagyobb sikerelmény, mert akkor nem volt bent egy szakorvos se (mondjuk jól leizzadtam). Közben megszaporodtunk mi, alorvosok, ami szintén növeli az munkakedvem. Természetesen pont, mire jobb lett minden, elküldenek a másik klinikára januártól...