Svensk sommar

Közben tavasz lett, söt már nyár. Olyan nyár, amikyet itt még nem láttam. Már hetek óta 28 körüli fok és folyamatos napsütés. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hiányozni fognak a nyári ruháim. 

Továbbra is Karlskogában dolgozom, söt elöreláthatólag még decemberig itt leszek. Ez mindenképpen jó. Az az egy hátránya van, hogy hazafelé a kocsiban mindig az álomkór kerülget. Meg hogy a svéd rádió borzasztóan unalmas.

Voltam májusban otthon is, söt Patrik is csatlakozott, de csak véletlenül, nem megbeszélve épp akkor gondolt odautazni, mint én. Végül mégiscsak úgy alakukt, hogy én kalauzoltam egy egész hétvégén keresztül. Mivel utolsó pillanatban foglalt szállást, így sikerült 3 különbözö helyen aludnia 3 nap alatt. Egy hostelben, egy vadiúj hotelben valahol Kelenföld környékén meg a Gellért hotelben. Elsö este felültünk a Deák téren lévö óriáskerékre, amiröl azt hittem, hogy sosem fog megtörténni. Másnap voltunk a várban és fogyasztottunk Borbély Alexandra (A teströl és lélekröl filmböl) kedvenc kávézójában. Majd a Várkertbazáron keresztül elvillamosoztunk a hoteljéhez, onnan pedig vissza a Gellért térhez, hogy hajózzunk a Dunán. A hajó a Margitsziget vége felé tett ki, innen visszasétáltunk a Kossuth téren át a Deák térhez, hogy vacsorázzunk a Vakegér nevü étteremben. Nemtom mikor sétáltam utoljára ennyit... Másnap a Városliget következett, majd találkozás a Budapesten élö ismeröseivel. Velük fel a Gellért-hegyre, majd onnan a Gellért-fürdöbe (ahol csak ö fürdött, én addig vártam a hoteljében), aztán lángos-vacsora a Király utcában, Szimpla kert megtekintése, sör, és vége.

Elhagyatott vattacukros stand

A következö hétvége Örebroban történö lebzseléssel telt, találkoztunk a koreaiakkal és fotózkodtunk különbözö felállásokban.

Ez utáni héten két napig Uppsalaban voltam egy kurzuson 3 másik rezidens kolégámmal, meg a 3 fönökböl kettövel. Remek volt. Föleg az odaút a fönökökkel. Az egyiket abszolút nem értem, hogy mit mond (de más se), a másiknak meg nem sok szociális érzéke van és nem tud kommunikálni. Csak kicsit volt feszült a helyzet. Pláne, hogy Stockholm és Uppsala között nem járt a vonat, ezért kénytelenek voltunk 7-en egy kisbuszban továbbutazni. A szállás szerencsére nem egy helyen volt, én a német lánnyal (Iris) voltam egy hotelben, egy szobában, és egy franciaágyban... (Jó, kicsit elszúrtam a foglalást.) Csütörtökön még party is volt Moulain Rouge témában. Voltak tüztáncosok is, de a party azért nem volt oly fergeteges. A kaja pláne nem. Miután csak hidegkajás svédasztal volt, megkérdeztem a mellettem ülöt, hogy vajon mikor jön a föétel, de kiderült, hogy ez a föétel, úgyhogy inkább visszamentem még egy körre. Uppsala egyébként jó hely, azt a látszatot kelti, mintha lenne benne élet. 

Következö hétvégén Patrik hívott el egy katolikus találkozóra Stockholmba egy Norvégiában élö szlovák-magyar barátnöjével együtt. Mi Örebróból indultunk autóval, a lányt (Andrea) pedig a reptérnél felvettük. Megálltunk ebédelni a Max nevü svéd McDonalds-ban, ahol 3 nap alatt 4-szer ettem, úgyhogy egy idöre elég volt. A katolikus szeánsz 1-tö, egészen 7-ig tartott, egy szlovákul beszélö pappal, akit egy másik szlovák fordított svédre, amit néha értettem, néha nem, Patrik meg folyamatosan parodizálta a fordítót, úgyhogy végül is vicces volt. Egy hotelszobában aludtunk hárman, három külön ágyon egybrettentö kicsi szobában, olyan volt, mint valami osztálykirándulás. Jól elvoltunk, a lány is jó fej volt. Reggel öt visszavitte Patrik a reptérre, aztán indultunk volna haza a Örebroba, ha nem romlott volna el az autója (ez ennél kicsit hosszabb történet, de itt most nem fejtem ki). Szóval 3 órás szervízkeresés után végül vonattal jöttünk haza.

A szlovákok és én

A következö hétvégén szintén Stockholmban voltunk, hogy visszahozzuk onnan az autót, és befejezzük az elözö hétvégét. Így végül a két hétvégéböl kijön egy tökéletes. Megmutatott egy galériával egybekötött éttermet, Artipelago, ami a tenger mellett volt, erdös környezetben. Elég menön nézett ki. Innen elmentünk megnézni egy bútorboltot, mert ez a hobbink, majd még megálltunk Västeråsban Stonehenge jellegü sziklâkat nézni. Örebroban pedig beültünk pizzázni este.

Közben a strandröplabda szezon is elkezdödött, lassan be is fejezödik, mert persze július-augusztusban itt megáll az élet. Ez olyan, mintha az ember valami mediterrán kis szigeten lenne. 

Most szerdán pedig 6-an lányok futottunk egy futóvesenyen, ami minden évben van (én harmadszorra voltam) és csak lányoknak. Ha 6 ember összeszervezödik, akkor pedig adnak egy piknikkosarat, amit ott helyben el is fogyasztottunk.