Skandináv szahara

“Ez a (hó)nap más mint a többi...” Hogy pontos legyek már a május is más volt, már akkor kezdtem gyanakodni. Meg akkor, mikor a télböl egyszercsak nyár lett, mindenféle átmenet nélkül. A tavaszi kabátomnak lehetösége sem volt fellépni. Májusban rövidgatyában, hát mégiscsak túlzás! A nemzetközi helyzet azóta meg csak fokozódott, de olyannyira, hogy most már kezd sok lenni. 30 fokok már hetek óta. Nyitott ablaknál kell, hogy aludjak (erre ittlétem alatt még nem volt példa). Az autóban muszáj bekapcsolni a klímát. A svédek azt hiszik itt az apomalipszis. Az erdök égnek. Na ezt mondjuk nem értem. Hogy miért kezd el egyszercsak 40+ helyen égni az erdö. Még 1-2 hely érthetö lenne. De 40!?!? Lehet, hogy csak én vagyok naiv, de a melegtöl azért nem szokott önmagában kigyulladni valami. Szóval meleg van, na.

Akkor még a  szebbik oldalon álltam

Még júniusban voltam otthon, akkor több felvonásban megünnepeltük a születésnapomat, hetekkel elöre. Azért két tortával is gazdagodtam, valamint fürödtem a Körösben Szarvason, és még a híres stand up paddle-t is kipróbálhattam (mert éppen valami promo volt). Természetesen beestem a vízbe.

Svédországba visszatérve ismét meglátogattuk Nora városát, majd a hétvégére bejelentkezett Hulda egy villámlátogatásra, aztán vasárnap meg Patrikkal elmentünk Karlstad-ba megnézni egy filmet. Ez kétóra volt, de csak ott adták a filmet (amit én javasoltam, aztán be is aludtam rajta). Közben megejtettünk egy fürdést is a helyi tóban (illetve csak én). Aztán következö hétvégén a változatosság kedvéért is ét Nora-ban voltunk. 

Egyik nap búcsúparty volt, mert az egyik föorvos (aki jó fej) felmondott (a kevésbé jó fej fönökünk miatt). A party egy másik kollegánk nyaralójában volt az erdöben. Csodák csodájára elsöre megtaláltam, pedig a gps-en rajta se volt. Vicces este volt, föleg mert szerveztek játékokat, amiben az idösebb korosztály is lelkesen részt vett (labdarugdosás, patkódobálás meg ilyesmi). Én voltam a legfiatalabb, a következö olyan 45 körül volt. 

Aztán volt tradicionális midsommar ünneplés is, ami itt kb. a legfontosabb nap. Azt kell tudni róla, hogy ezen a napon mindig szar idö van. És tényleg. Elötte és utána is harminc fok volt, de ezen az egy napon lement olyan 15-re és még a szél is fújt. Pozitívum, hogy ebben az évben legalább nem esett. Egy ismerösünket meghívták egy vidéki házba ezt ünnepelni, aki pedig meghívott minket. Úgyhogy volt tánc a termékenységi fa körül, meg virágkoszorú, grillezés és epertorta. Azért egyszer elég volt ez is.

Midsommar hajviselet

Majd pedig jött a foci vb. Nem gondoltam, hogy svédek tudnak ennyire lelkesek lenni. Mikor ök játszottak, alig lehetett helyet találni a városban, hogy megnézhessük. Az egész város sárgába öltözött. Volt hangulat. Persze mikor valami gólesély volt kilátásban, mindenki felállt, és nem lehetett látni semmit. 

Június utolsó hétvégéjén megérkezett Zsófi és Tiqulo Örebroba. Az elsö utunk a piaboltba vezetett, hogy bevásároljunk az esti partyra, mert szombaton ünnepeltük a kerek szülinapomat. Lokalizációnak a kedvenc grill helyemet választottam a tónál. Ennek hátránya ugyebár az volt, hogy mindent oda kellett szállítani, és autóval csak mérsékelten lehet megközelíteni, valamint kb. 40 percre van gyalog a lakásomtól, ami visszafelé volt érdekes, mert akkor már nem lett volna célszerü vezetnem. Mindennek ellenére elég gördülékeny volt a logisztika. Tiqulo volt a séf, Zsófi meg a serpa. Voltunk vagy 15-en, még fociztunk is, de nagyrészt grilleztünk. A végén több bort vittünk haza, mint amennyit hoztunk.

A Megaparty

Vasárnap nekik is megmutattam Norát meg a híres norai fagyit, amiböl mindig max 2-3 féle ízt lehet kapni (rejtély, hogy miért). Beugrottunk még Ånnabodába is, ahol télen síelni szoktam, itt megnéztük a kilátást.

Hétfön pedig nekiindultunk Északnak. 600 km-ig meg se álltunk. A cél Höga Kusten volt. Azért kicsit mégiscsak megálltunk, így reggel 8tól este 9-ig ültünk nagyjából az autóban. Elsö megállónk Gävle volt, ahol a karácsonyi szalmakecske szomott rendszeresen lángrakapni. Egész szép város, folyóval meg kicsi hidakkal. Itt költöttük el ebédünket is, autentikus módon egy Ikeában. Ezután megálltunk Hudiksvall-ban is tóparti házakat nézni, majd Sundsvallon át (ahol van egy bazi nagy híd) eljutottunk a Höga Kusten kezdetéhez egy kempingbe, ahol egy faházban aludtunk, és nem nagyon ment le a nap.Szóval szép volt, na.

Ja és útközben véletlenül ráakadtunk a trollskogen nevezetű élményparkra, ahová csak úgy be lehetett menni és ökörködni. Napközben állítólag programok szoktak lenni, de most nem volt senki.

Másnap, mivel épp Svédország játszott a foci vb-n, nem sok idönk volt napközben (a meccs 4-kor kezdödött). Azért megnéztük a híres hidat, ami kicsit hasonlít a San Francisco-ira.

Utánamegtekintettünk egy vízesést, majd kerestünk egy tetszöleges tavat fürdés céljából. Innen pedig a közeli Härnösund-ba (ha valami zenei fesztivált rendeznék itt, tutira Hernyó Sound-nak nevezném el) autóztunk, ahol egy kocsmában megnéztük a meccset. Innen még a következö szállásunkig egy óra volt az út. A hely életem egyik legjobb szállása volt, egy kis házikó közvetlenül a tengernél, azaz fjärd-nél, ami nem tévesztendö össze a fjorddal (de azért elég hasonló). Itt kint üldögéltünk olyan éjjel egyig, amikor Zsófi gondolt egyet, és megmártózott a közel 12 fokos vízben. Alig akart kijönni. Másnap mi is követtük a példáját, a háziak legnagyobb örömére, akik a mutatványt meg is tapsolták.

A lakosztály

Következö nap a Skuleskogen nemzeti park felé vettük az irányt, ahol kirándultunk szurdokban és hegytetön is, ez volt az út egyik fö látványossága. Visszafelé beugrottunk még megnézni egy halászfalut, ami szintén nagyon hangulatos volt. A környék egyébként a rettegett surströmming-röl híres, a svéd rohasztott halról, aminek állítólag kábító hatású a szaga és csak kint merik kinyitni a konzervet, különben a lakásból nem megy ki soha a büz. Na ezt most nem próbáltuk ki.

Másnap indultunk vissza délre. Közben meg-meg álltunk, elsöként a Mannaminne nevü zsibvásárban, ahol mindenféle összehordott kütyü volt kiállítva, és még egy magyarházat is találtunk. Ezután izlandi pónikat simogattunk egy magánistállónál. Mivel a nap sosem akart lemenni, este 11 körül megálltunk várostnézni Västeråsban, majd éjfél után csak megérkeztünk Örebroba.

Következő nap az egyik kedvenc tavamhoz mentünk, a Ramsjö-höz. Eddig ennek volt a legmelegebb vize az összes közt, sőt a régóta várt hajasbölényekkel is megtörtént a találkozás. Majd utána beleseppentünk egy mexikói lány születésnapi grillpartyjába.

Utolsó napunkon a vízitúrák emlékére elmentünk kenuzni a folyón (ez volt az egyetlen nap, amikor esett, úgyh egy fél órát a fák alatt töltöttünk). Délután pedig megnéztük a történelmi svéd-angol meccset, ami végül nem annyira kedvezően alakult, de legalább volt hangulat a városban.

Időközben rákaptam ismét a kajakozásra, mivel még mindig folyamatosan 30 fok van, és a kölcsönző 2 percre található a lakásomtól. Csodálatos kacsaélményekkel lehet gazdagodni.

Előző hétvégén hazaruccantam egy villámlátogatásra Eszter esküvőjére, ami történetesen a Normafán volt. Meglepő helyszínválasztás, de nagyon hangulatos volt. Csak aztán jött az eső, de gyorsan rögtönözve lett egy B-terv. Erről az eseményről sajnos nincs nagyon képem, de az illetékesek majd biztos raknak fel.

Ez a hétvége is elég intenzív volt, pláne hogy a péntekem is szabad volt. Naivan azt hittem, eglsz vasárnapig, míg nem délután kettőkor felhívtak, hogy az aktuális ügyeletes beteg lett, ezért engem ért a megtiszteltetés, hogy vasárnap éjjel dolgozhatok. Ekkor épp egy kirándulásra indultunk egy nemzetközi társasággal, úgyhogy ennek köszönhetően csak 8-től kellett kezdenem (nem 4-től). A kirándulás tök jó volt, eleinte 15 főre volt tervezve, de a reggeli zuhénak köszönhetően a háromnegyedük visszamondta, pedig végül utána nem is esett. Eszterrel még egy tóban is fürödtünk, amire a 3 másik fiú nem vállalkozott (mert elég szmötyis volt mondjuk).

Hát itt tartunk most. További képek az érdeklődőknek itten a linken.
Befejezésül pedig egy könnyed svéd sláger, thanks to Iris.