Mosås

Mosås. Ami az IKEA-ba menő busz végállomása. Ahová kivételesen ezen a hétvégén NEM mentem! Na erről ennyit. Egyébként semmi köze nincs ahhoz, amit írni akarok, csak viccesnek találtam a nevet. 

Időközben mégiscsak sikerült működő biciklit varázsolni Peter útmutatásai szerint, találtam egy kalapácsot itt, és röpke három óra alatt sikerült is feltenni a láncot a biciklire (mégsem volt igaza a szervizesnek, aki le akarta cserélni az egész hátsó fogaskereket többért, mint amennyiért az egészet vettem..). Azt hiszem, most már lassan elmondhatom, hogy nincs olyan része egy biciklinek, amit legalább egyszer ne raktam volna össze. :D

Egy héten belül kétszer is sikerült olyan összejöveteleken előfordulnom, ahová nem voltam alapvetően meghívva, és nem is ismertem az illetőt, akihez mentünk. De legalább Vanda igen. Az meg olyan mintha már én is.. :) Az első (természetesen fika) egy lánynál volt. Amikor mentünk hozzá még azt hittem, tudom, kihez megyünk, de mikor megérkeztünk rájöttem, hogy én másra gondoltam. Szóval ez egy "vezetőségi ülés" volt a Mercy Ship kapcsán. Még pár hete voltunk egy előadáson ami ilyen hajókról szólt, amiken ingyenes műtéteket végeznek Afrika meg Ázsia partjainál önkéntes orvosok. Na, ennek a szervezetnek van itt egy helyi csoportosulása, akik szeptemberben akarnak egy népszerűsítő rendezvényt csinálni Örebroban. És mint kiderült, azáltal, hogy itt megjelentünk, rögtön szervezőkké is avanzsálódtunk. De ami még viccesebb, hogy tulajdonképpen a vendéglátó lányon kívül mindannyian kollégák voltunk, mivel mindenkit Vanda hívott el (Kati, Vanda, Ahmed, Manal - a muszlim lány, aki vicces, meg Ahmed haverja, akit előtte sosem láttunk és én). Azaz senkinek halvány fogalma nem volt, hogy hová is jön. Úgyhogy itt a recept, hogy hogyan legyen vezetőség random emberekből. 

A másik esemény valakinek a búcsúbulija volt. Meglepő módon itt is képben voltam, és ismét azt hittem, hogy valaki másról van szó, mint akit valójában búcsúztatunk. Úgyhogy egyszerre letudtuk az üdvözlést és a búcsúzást is. 

Pénteken a 3. hetet megünnepelvén (mert ugye mindig lehet találni okot ünneplésre) elmentünk egy hamburgeres-steak-es étterembe hárman lányok. Az egy dolog, hogy az étterem közepén farakás égett, na de ez: 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért rakok fel képet wc-ről. Tessék csak jobban megnézni! Két, azaz 2 db wc egy helyiségben! Miután ezt felfedeztem, és behívtam a többieket is, kb. 10 percet töltöttünk folyamatos röhögéssel a fenti helyszínen. És még a svédekről mondják, hogy nem elég szociálisak... Megjegyezném, hogy csak női verzióban létezik a konstelláció. :) 

Ma végre körülnéztem a természetben is. Nem volt messze, biciklivel kb. 15 percre vannak tavak. Úgyhogy megtaláltam a városi kacsák forrását. Itt egy igazi tó-rendszer van, amik között kis utak vezetnek, szóval nagyon jól néz ki. Nem is tudtam feltérképezni az egészet. Még ilyen építmények is vannak, amik szerintem melegedőként, madárnéző helyként funkcionálnak:

Sőt, még ilyen furafejű sirályokat (?) is láttam:

Svéd lettem

De hogy miért, az csak a bejegyzés végén derül ki, hahaha. 

Gondoltam, most már ideje bemutatnom, hogy hol is lakom. Illetve, hogy Vanda hol lakott, mielőtt én beköltöztem. :) Meg, hogy tudjátok, hová jöttök, ha netán meglátogatnátok. Úgyhogy most lerántom a leplet:

Azt hiszem a legfölső emeleten lakom, de most elbizonytalanodtam kicsit. :D És ott a középső ablak (talán). Ez gyakorlatilag csak egy szoba, ahol meglepően sok minden elfér (most pl. egy bicikli és egy ruhaszárító is tartózkodik benne). A konyhát és a fürdőt megosztom a folyosó egyéb lakóival. Ennek előnye, hogy azokat legalább nem kell takarítani, mert minden héten jön a takarítónő. :) Ez lenne a Szoba:

Akkor ezzel meg is lennénk. Hétvégén mostam is a Nagy Közös Mosógéppel, az eredmény nem volt annyira meggyőző, és kicsit túlságosan is okos volt nekem a százféle programjával. Főleg az otthoni kb. 20 éves ugrálós Hajdú mosógépem után, amin csak egy program volt (legalábbis a többit nem mertem használni). Nem gondoltam, hogy még visszasírom egyszer. A szárítógépben meg aztán végképp nem bíztam, úgyhogy kellett vennem egy szárítóállványt. Éljen, megint IKEA! Természetesen végül minden egyebet is vettem... Pl. végre találtam egy nagyméretű bögrét, ami ráadásul az otthonomra emlékeztet. Még az emeletet is eltalálták. :)

Közben beruháztam egy biciklit is, aminek csak egy apró szépséghibája van, hogy hiányzik róla a lánc. Így volt egy elég hosszú utam hazáig, kb. egy óra, mire hazatoltam. De legalább olyan helyeken jártam, ahol eddig nem. És még le is alkudtam 600-ról 500 koronára. Ma elmondtam a munkahelyen, hogy milyen jó üzletet csináltam, és onnantól kezdve mindenki rajtam röhögött, hogy vettem egy biciklit lánc nélkül. Haha, de nem tudják, hogy egy lánc azért nem olyan nagy összeg. Azt meg én nem tudtam, hogy külön szerszám kell a felszereléséhez, úgyhogy miután megvettem a láncot és megnéztem a felszerelésről szóló youtube videót, szomorúan vettem tudomásul, hogy mégsem tudom kikerülni a szervízt. :( 

Vasárnap, mivel Vanda amúgy is házon kívül volt, ellátogattam egy másik templomba. Azt gondolnátok, hogy egy oroszlánnak öltözött ember jelenléte elég indokolatlan egy templomban. Hát nem:

Aztán egyszer csak bejelentette, hogy akkor most elviszi a gyerekeket. Mielőtt valami horror storyra gondolnátok, csak a gyerekszolgálatba vitte őket. (Bár mondjuk utána nem láttam többet az említett gyerekeket..)

Közben Kumlában (ha még nem jegyeztétek meg, ez a városka neve, ahol dolgozunk) is zajlik az élet. Bár a csütörtökre ütemezett betegem megfutamodott (nem jelent meg), a péntekiről már nekem kellett hangfelvételt gyártanom. Meglátjuk, a titkárnők mennyit fognak megérteni belőle.. Ma meg Anna-Lenával voltam (ja, itt mindenki a keresztnevén szólít mindenkit, de a betegek is az orvost, úgyhogy én olykor tényleg Dr. Beának vagyok titulálva :D ). Szóval ő egy olyan 65-70 év körüli orvos, aki mint kiderült, elég vicces. Egyik betegnek azt tanácsolta, hogy ne járjon olyan nagyon mereven, hanem, inkább olyan lazán, mint a brazilok a tengerparton. És ezt demonstrálta is, aminek során elég nehezen álltam meg, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés. 

Egyébként ő szerzett nekünk egy svéd könyvet is a klinikai vizsgálatokról. Mondta, hogy ezt most megrendeli nekünk, aztán kb. egy hét múlva már ott volt a kezünkben. Azt hiszem, nem panaszkodhatunk. Sőt, Katival még egy nyelvkurzusra is beneveztek minket heti egyszer, holnap lesz az első.

Ééééés ma, mikor hazajöttem, végre a postaládámban (igazából Vandáéban, mert jelenleg mind a hárman az ő neve alatt futunk, mint ha mindannyian itt laknánk ebben az egy szobában) találtam a bűvös SVÉD SZEMÉLYI SZÁMOT!!! Igen, most már itt is embernek tekintenek (e nélkül semmit nem lehet intézni). Már csak kb. 3-szor kell elmenni az adóhivatalba, és kész.

Ez nem kacsa! Vagy mégis? :)

Az még ok, hogy nyulak szaladgálnak olykor errefelé, de hogy két kacsa a város közepén?!?!?! Azt hiszem, ha a női kacsákat keresik, akkor eltévedtek kicsit. :P

Min förste patient

Ma találkoztam az első saját svéd páciensemmel. Mondjuk azt nem tudta, hogy kb. úgy egész életemben az első volt (a véradókat azért nem nevezném betegeknek...). :) Úgyhogy Apa, a kérdésedre válaszolva, igen, túlélte. A kéréseddel ellentétben fényképet sajnos nem tudok küldeni róla, mert nem lenne túl etikus, helyette küldök inkább másról.

Nem volt egy túl bonyolult beteg, és még valami csoda folytán teljes egészében megértettem, amit mondott, meg ő is engem, sőt még az utasításaimat is egész ügyesen követte a vizsgálat közben. Aztán még meg is lettem dicsérve Peter, a mentor által. Hát ilyen szerintem az egyetem 6 éve alatt nem történt. Aztán mondta Peter, hogy akkor most mondjam fel a diktafonra, hogy mi a helyzet. Ja igen, itt legtöbbször nem az orvos írogatja a gépbe a dolgokat, hanem felveszi a diktafonra, aztán a titkárnőt meg beirkálják. És Péter úgy gondolta, hogy mivel nem vagyunk túl jók a nyelvtanból egyelőre, így a legegyszerűbb, ha felvesszük inkább. Így nem kell az írott szöveggel bajlódni. (Ebben úgy érzem, nem értünk teljesen egyet.) Hát mondtam neki, hogy köszönöm a bizalmat, de talán ma még azért nem, legalább egyszer hadd lássam már, hogy hogy megy ez. Úgyhogy végül ő intézte el, viszont a holnapit már tényleg én kapom. Ajjaj.

Sjuksköterska

Az első hét a Vårdcentralban. Ami nem kórház, nem is háziorvosi rendelő, hanem valahol a kettő között. Itt a háziorvosok kicsit több mindent csinálnak, mint otthon, kórházba már tényleg csak a végső esetben küldik az embereket. Úgyhogy ahol mi vagyunk, a Kumla nevezetű városban (?) lévő Vårdcentral-ban, háziorvosok vagy jelöltek dolgoznak.

A bejegyzés címadó szava nővért jelent, nekem úgy három napomba telt, mire ki tudtam mondani, ezt az itt elég fontosnak számító szót. Általában bejön, hogy kikövetkeztetem norvégból, mi lehet az adott szó svédül. Hát itt nem ez volt a helyzet.

Kumlába egy 10 perces vonatút vezet, én az állomástól 5 percre lakom, szóval elég kényelmes. A vonaton szoktunk találkozni Vandával és Katival, ők egy kicsit messzebb laknak itt Örebroban. A vonatra bérletünk van, amit minden felszállásnál érvényesíteni kell, de még egyszer nem nézte meg senki, hogy ezt tényleg megtettük-e. A "kalauz"-nak elég, ha megvillantjuk a kártyát, mire ő elégedetten továbbmegy. Itt elég sok minden a bizalomra épül.

A Vårdcentralban rögtön szívélyesen fogadtak, körbevezettek, megismertettek kb. az egész személyzettel, sőt még kocsival is elvittek a létesítmény egyéb részeihez. Éééés saját szobánk van, névvel meg minden. Hát, nem aprózták el.. Íme:

Az asztal alatt találtam két kicsi nyilat, amikről meg kiderült, hogy az asztal magasságát lehet állítani velük. Hát ilyet se láttam még, hogy az asztalt állítják a székhez, nem pedig fordítva. 

A munkaidő 8-tól 5-ig tart, 1 óra ebédszünettel és 2 x fél óra fikával. A fika svédül a kávé (és süti) szünetet jelenti, ami itt szent és sérthetetlen. Bármit csinálsz, 9-kor (akkor van a délelőtti fika) azonnal abba kell hagyni, sőt, olyan is volt, hogy a többiek kopogtak be, hogy menjünk le most rögtön. A fika szentélye a személyzeti szoba, ahol van egy kávé (forrócsoki, tea) automata, ahonnan grátisz lehet fogyasztani. Plusz még szokott lenni kenyér, sajt, olykor süti. 

Ebédelni a "menzán" szoktunk, ahol 55 SEK-ért (kb. 1600 ft) adnak egy főételt, ami szinte minden esetben tartalmaz krumplit (sajnos), salátát, innivalót és az elmaradhatatlan kávét. Hogyha mindezt nem ott eszem meg, hanem elviszem, akkor olcsóbb. Úgy látszik, nem szeretik a társaságot.

A héten még egyelőre csak bevezetés volt, de a végére úgy éreztem, mintha már egy hónapja ott lennék, mert azért elég intenzív volt, főleg a nyelv miatt. Viszont már írtunk egy tesztbetegnek beutalót meg státuszt a programba. Csupán kb. 1 órát vett igénybe, mire a google translator segítségével sikerült valamit összehozni. És jövőhéten már saját betegeink lesznek, hát érdekes lesz. Kicsit azért sajnálom őket.. 

Most 3-an kezdtünk ebben a programban egyszerre, Kati, én, és Ahmed (akit tévedésből sokszor Mohamednek hívnak), az etióp svéd, aki aranyos, csak túl jól tud svédül. Bemutatkozni már nagyon jól tudunk, mindennap gyakorolhattuk legalább kétszer. Azt hiszem, a lengyelek után a magyarok vannak leginkább reprezentálva a Vårdcentralban. A péntek reggeli meetingen összeszámoltam, hogy a 17 megjelent orvosból csak 7 volt valóban svéd.

Vanda jó voltából tortával ünnepeltük az első munkanapot (meg aztán a 4.-et is :) ):

Ez itt az én konyhám! :) Meg még másoké, akik a szinten laknak.

Szombat reggel kvinnofrukost-on vettünk részt, ami a templom egyik részében volt, azt jelenti, reggeli csak nőknek. Volt vagy 70 nő, meg egy előadó, aki sjuksköterska-ként dolgozott egy missziós hajón, ami Afrika különböző országaiban biztosít egészségügyi ellátást, sőt műtéteket is. Felolvasott egy Bible verse-t ami elég aktuális volt: Isaiah 43:2. 

A mi asztalunknál ült egy iráni nő is, aki az elején folyamatosan beszólt nekünk, hogy mennyivel egyszerűbb európaiként orvosnak lenni Svédországban, mint ázsiaiként (merthogy ő is orvos volt, de még nem tudta elismertetni a tanulmányait). Majd mire vége lett az előadásnak, felajánlott Vandának egy biciklit, plusz egy embert, aki majd jön és megtanítja biciklizni. Nemtom, közben mi történt, de elég váratlan fordulat volt. :D

Made in IKEA

Húsvét hétfőn mi is lehetett volna jobb program, mint egy IKEA-ba tett látogatás. Igen, valami rejtélyes okból kifolyólag itt szinte minden nyitva volt húsvétkor. 

Ezúttal nem lepődtem meg annyira, mint első alkalommal, mikor itt voltam, hogy a buszon, ha jegyet szeretnék venni, csak és kizárólag bankkártyát fogadnak el, készpénzzel nem lehet fizetni. 

Az IKEA-ba tett látogatásom azt a célt is szolgálta, hogy így nem kellett főznöm (ha eddig nem derült volna ki, nem vagyok egy nagy szakács), mivel ugyanolyan áron mint otthon, részese lehettem a svéd húsgolyók nyújtotta élménynek (és itt még borsó is jár hozzá).

Elég sok mindent beruháztam, legfontosabb szerzeményemnek az ágyneműt tekintem, ez azért a hálózsák után eléggé növeli a komfortérzetet. Meg a kék lámpát (ami szerintem az ikeás lámpák prototípusa), aminek legfőbb előnye, hogy megy a szintén kék laptophoz.

A nap, amikor rájöttem, hogy szeretek lakberendezni :)

Közben Tiqulo javaslatára megváltozott a blog címe egy betűvel, remélem, így már tényleg nyelvtanilag is helyes. :) 

Ne ijedjetek meg, nem fogok minden egyes napról írni, csak így az elején még elég sok minden történt. Előbb utóbb csak utolérem a mát is. :)

Az első nap

Reggel Katival elmentünk a Filadefiakyrken nevű baptista templomba. Elég jó volt, de bevallom csaltam, mert kértem fejhallgatót, amiben angolul fordítottak.Viszont szinkron fordított jelnyelven egy fekete ruhába öltözött néni, akit öröm volt nézni, a daloknál még táncolt is, nagyon beleélte magát. Úgy tűnik ez ilyen svéd szokás. (Ha nem ismernétek a videot a svéd Eurovíziós jeltolmácsról):

Délután Katinál főztünk, íme az eredmény. 

Meg neteztünk, mivel nálam az egyelőre nincs. Bevásárláskor pedig arra a felismerésre jutottunk, hogy gyümölcs-tea nem létezik. Ellenben fekete teából van ötmillió. Úgyhogy, ha valamit szeretnétek küldeni… (Update: azóta mégis találtunk az egyik Ica-ban, sőt, kétféle is volt.)

A new life begins!

Régebbi blogok világsikerre törése után íme a legújabb. Ha valaki netán kíváncsi az előzményekre, hogy hogyan vezetett az út Skandináviáig vagy nagyon unatkozik, itt található a korábbi norvég blog (2011-ből és 2014-ből): http://syltetoy-med-polse.blogspot.se/

Hangsúlyoznám, hogy nem azért írok blogot, mert nem akarok senkivel beszélni, és így egyszerűbbnek tűnt mint mindenkinek egyesével elmondani. NEM!!! A hangsúly főként a képeken van, meg igen, valamennyivel tényleg egyszerűbb egyszer leírni a történteket. DE egyrészt nem tudok beszámolni mindenről, másrészt meg én is kíváncsi vagyok, hogy veletek mi a helyzet. Nagyon is! Úgyhogy ne csak olvassátok, tessék szépen beszélni is velem. Meg amúgy is kell a feedback.

A címet ezúttal Timothy ihlette. Tusen takk, min norske bror! 

Ha valakinek nem lenne tiszta még most sem, hogy hol vagyok, hát itt (Örebro):

A story röviden a következő: Vanda (akit úgyis mindenki ismer, de ha esetleg még sem: évfolyamtársam az egyetemről) 2013 októberében egyszer csak meginvitált egy svéd keresztény medikus konferenciára. Mondtam ok, de vajon nem-e baj-e, hogy nem igazán vagyok sem svéd sem keresztény…? Legalább 1 a 3-ból stimmelt. Azóta ez kissé megváltoz ott. :) Szóval Vanda 1 éve kezdett itt Örebroban dolgozni, aztán egyszer megkérdezte, hogy nem jönnénk-e mi is Katival (akivel most együtt fogok itt kezdeni). Hát kb. így kezdődött…

Az út. A kiutazás előtti hét elég intenzívre sikeredett. Az utolsó 3 napban 3-szor jártam a reptéren. Csütörtökön jött haza Tiqulo, akkor érte mentem ki. Aztán Vandáért pénteken, aki villámlátogatásra jött haza. Aztán meg én mentem el szombaton. 

Elég nehéz összepakolni ilyen beláthatatlan időre. Hogyan pakolod össze az életed 2 csomagba? Hát valahogy mégiscsak sikerült, reggel fél 5-ig, úgyhogy még volt bő két órám aludni. Ha Tiqulo nem lett volna, nem tudom, egyáltalán hogy lépek ki az ajtón ennyi cuccal.

A reptérre ő, Zsófi, Peter és Eszter kísért ki. Elég sok indokolatlan tárgy volt épp nálunk, pl. a squash ütők és a TV távirányító, amit elfelejtettem visszavinni a UPC-nek. 

A nagy hátizsákot betettem egy másik zsákba (képen a fehér cucc), hogy ne sérüljön, így pont úgy nézett ki, mintha egy hullát szállítanék (a táska oldalán kidomborodó cipőtalp ezt csak megerősítette). A check-in-es néni is mondta, hogy hát, sok mindent látott már, ilyet még nem. Majd csalódottan konstatáltam, hogy a nagy bőrönd „csak” 27 kiló, a nagy hátizsák meg kb. 20 kiló volt, szóval abszolút nem használtam ki a 2 x 32 kg-os súlyhatárt. Mondjuk már így is közelítettem a 2011-ben Norvégiából hazacipelt mennyiséget. Csak a bicikli hiányzott még (meg a kabátujjban lévő 2 db fél kilós lazac).

Húsvéti feladvány: aki megtalálja a nyulat a képen, pluszpont :)

A stockholmi reptérről busszal kell eljutni a városba (csupán kb. 2 óra), onnan pedig tovább vonattal Örebroba. Hát mire megérkeztem, már nem igazán éltem. 

Kati kijött a vonathoz és segített felcuccolni Vanda régi lakásába. Ééééés mikor jöttünk hazafelé még este az ICA-ból (ez a bolt neve, no kidding) egy nyúl, igen, egy igazi NYÚL futott át előttünk az úton. Ez már a húsvét miatt is elég érdekes lenne. Na de hát nekem, aztán pláne (mivel a családban „nyuszi”-nak vagyok titulálva). Ezek után aztán végképp úgy éreztem, hogy ez az én helyem!