Svéd lettem

De hogy miért, az csak a bejegyzés végén derül ki, hahaha. 

Gondoltam, most már ideje bemutatnom, hogy hol is lakom. Illetve, hogy Vanda hol lakott, mielőtt én beköltöztem. :) Meg, hogy tudjátok, hová jöttök, ha netán meglátogatnátok. Úgyhogy most lerántom a leplet:

Azt hiszem a legfölső emeleten lakom, de most elbizonytalanodtam kicsit. :D És ott a középső ablak (talán). Ez gyakorlatilag csak egy szoba, ahol meglepően sok minden elfér (most pl. egy bicikli és egy ruhaszárító is tartózkodik benne). A konyhát és a fürdőt megosztom a folyosó egyéb lakóival. Ennek előnye, hogy azokat legalább nem kell takarítani, mert minden héten jön a takarítónő. :) Ez lenne a Szoba:

Akkor ezzel meg is lennénk. Hétvégén mostam is a Nagy Közös Mosógéppel, az eredmény nem volt annyira meggyőző, és kicsit túlságosan is okos volt nekem a százféle programjával. Főleg az otthoni kb. 20 éves ugrálós Hajdú mosógépem után, amin csak egy program volt (legalábbis a többit nem mertem használni). Nem gondoltam, hogy még visszasírom egyszer. A szárítógépben meg aztán végképp nem bíztam, úgyhogy kellett vennem egy szárítóállványt. Éljen, megint IKEA! Természetesen végül minden egyebet is vettem... Pl. végre találtam egy nagyméretű bögrét, ami ráadásul az otthonomra emlékeztet. Még az emeletet is eltalálták. :)

Közben beruháztam egy biciklit is, aminek csak egy apró szépséghibája van, hogy hiányzik róla a lánc. Így volt egy elég hosszú utam hazáig, kb. egy óra, mire hazatoltam. De legalább olyan helyeken jártam, ahol eddig nem. És még le is alkudtam 600-ról 500 koronára. Ma elmondtam a munkahelyen, hogy milyen jó üzletet csináltam, és onnantól kezdve mindenki rajtam röhögött, hogy vettem egy biciklit lánc nélkül. Haha, de nem tudják, hogy egy lánc azért nem olyan nagy összeg. Azt meg én nem tudtam, hogy külön szerszám kell a felszereléséhez, úgyhogy miután megvettem a láncot és megnéztem a felszerelésről szóló youtube videót, szomorúan vettem tudomásul, hogy mégsem tudom kikerülni a szervízt. :( 

Vasárnap, mivel Vanda amúgy is házon kívül volt, ellátogattam egy másik templomba. Azt gondolnátok, hogy egy oroszlánnak öltözött ember jelenléte elég indokolatlan egy templomban. Hát nem:

Aztán egyszer csak bejelentette, hogy akkor most elviszi a gyerekeket. Mielőtt valami horror storyra gondolnátok, csak a gyerekszolgálatba vitte őket. (Bár mondjuk utána nem láttam többet az említett gyerekeket..)

Közben Kumlában (ha még nem jegyeztétek meg, ez a városka neve, ahol dolgozunk) is zajlik az élet. Bár a csütörtökre ütemezett betegem megfutamodott (nem jelent meg), a péntekiről már nekem kellett hangfelvételt gyártanom. Meglátjuk, a titkárnők mennyit fognak megérteni belőle.. Ma meg Anna-Lenával voltam (ja, itt mindenki a keresztnevén szólít mindenkit, de a betegek is az orvost, úgyhogy én olykor tényleg Dr. Beának vagyok titulálva :D ). Szóval ő egy olyan 65-70 év körüli orvos, aki mint kiderült, elég vicces. Egyik betegnek azt tanácsolta, hogy ne járjon olyan nagyon mereven, hanem, inkább olyan lazán, mint a brazilok a tengerparton. És ezt demonstrálta is, aminek során elég nehezen álltam meg, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés. 

Egyébként ő szerzett nekünk egy svéd könyvet is a klinikai vizsgálatokról. Mondta, hogy ezt most megrendeli nekünk, aztán kb. egy hét múlva már ott volt a kezünkben. Azt hiszem, nem panaszkodhatunk. Sőt, Katival még egy nyelvkurzusra is beneveztek minket heti egyszer, holnap lesz az első.

Ééééés ma, mikor hazajöttem, végre a postaládámban (igazából Vandáéban, mert jelenleg mind a hárman az ő neve alatt futunk, mint ha mindannyian itt laknánk ebben az egy szobában) találtam a bűvös SVÉD SZEMÉLYI SZÁMOT!!! Igen, most már itt is embernek tekintenek (e nélkül semmit nem lehet intézni). Már csak kb. 3-szor kell elmenni az adóhivatalba, és kész.