Régebbi blogok világsikerre törése után íme a legújabb. Ha
valaki netán kíváncsi az előzményekre, hogy hogyan vezetett az út Skandináviáig
vagy nagyon unatkozik, itt található a korábbi norvég blog (2011-ből és
2014-ből): http://syltetoy-med-polse.blogspot.se/
Hangsúlyoznám, hogy nem azért írok blogot, mert nem akarok
senkivel beszélni, és így egyszerűbbnek tűnt mint mindenkinek egyesével
elmondani. NEM!!! A hangsúly főként a képeken van, meg igen, valamennyivel
tényleg egyszerűbb egyszer leírni a történteket. DE egyrészt nem tudok beszámolni mindenről, másrészt meg én is kíváncsi vagyok, hogy veletek mi a helyzet. Nagyon
is! Úgyhogy ne csak olvassátok, tessék szépen beszélni is velem. Meg amúgy is kell a
feedback.
A címet ezúttal Timothy ihlette. Tusen takk, min norske
bror!
Ha valakinek nem lenne tiszta még most sem, hogy hol vagyok,
hát itt (Örebro):
A story röviden a következő: Vanda (akit úgyis mindenki
ismer, de ha esetleg még sem: évfolyamtársam az egyetemről) 2013 októberében
egyszer csak meginvitált egy svéd keresztény medikus konferenciára. Mondtam ok,
de vajon nem-e baj-e, hogy nem igazán vagyok sem svéd sem keresztény…? Legalább
1 a 3-ból stimmelt. Azóta ez kissé megváltoz ott. :) Szóval Vanda 1 éve kezdett itt Örebroban dolgozni, aztán egyszer megkérdezte,
hogy nem jönnénk-e mi is Katival (akivel most együtt fogok itt kezdeni). Hát
kb. így kezdődött…
Az út. A kiutazás előtti hét elég intenzívre sikeredett. Az
utolsó 3 napban 3-szor jártam a reptéren. Csütörtökön jött haza Tiqulo, akkor
érte mentem ki. Aztán Vandáért pénteken, aki villámlátogatásra jött haza. Aztán meg én
mentem el szombaton.
Elég nehéz összepakolni ilyen beláthatatlan időre. Hogyan
pakolod össze az életed 2 csomagba? Hát valahogy mégiscsak sikerült, reggel fél 5-ig, úgyhogy még volt bő két órám aludni. Ha Tiqulo nem
lett volna, nem tudom, egyáltalán hogy lépek ki az ajtón ennyi cuccal.
A reptérre ő, Zsófi, Peter és Eszter kísért ki. Elég sok
indokolatlan tárgy volt épp nálunk, pl. a squash ütők és a TV távirányító, amit
elfelejtettem visszavinni a UPC-nek.
A nagy hátizsákot betettem egy másik
zsákba (képen a fehér cucc), hogy ne sérüljön, így pont úgy nézett ki, mintha egy hullát szállítanék
(a táska oldalán kidomborodó cipőtalp ezt csak megerősítette). A check-in-es
néni is mondta, hogy hát, sok mindent látott már, ilyet még nem. Majd
csalódottan konstatáltam, hogy a nagy bőrönd „csak” 27 kiló, a nagy hátizsák
meg kb. 20 kiló volt, szóval abszolút nem használtam ki a 2 x 32 kg-os
súlyhatárt. Mondjuk már így is közelítettem a 2011-ben Norvégiából hazacipelt
mennyiséget. Csak a bicikli hiányzott még (meg a kabátujjban lévő 2 db fél
kilós lazac).
 |
| Húsvéti feladvány: aki megtalálja a nyulat a képen, pluszpont :) |
A stockholmi reptérről busszal kell eljutni a városba
(csupán kb. 2 óra), onnan pedig tovább vonattal Örebroba. Hát mire megérkeztem,
már nem igazán éltem.
Kati kijött a vonathoz és segített felcuccolni Vanda régi
lakásába. Ééééés mikor jöttünk hazafelé még este az ICA-ból (ez a bolt neve, no
kidding) egy nyúl, igen, egy igazi NYÚL futott át előttünk az úton. Ez már a
húsvét miatt is elég érdekes lenne. Na de hát nekem, aztán pláne (mivel a
családban „nyuszi”-nak vagyok titulálva). Ezek után aztán végképp úgy éreztem,
hogy ez az én helyem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése