Spin off

Ha valaki nem tudná, mit jelent a cím, akkor elárulom, hogy a médiában használatos, amikor pl. egy sorozatból kiragadnak egy szereplőt és csak róla forgatnak egy másik sorozatot, vagy mint ebben az esetben a szereplő (én) áthelyeződik ideiglenesen egy ezelőtt is meglévő életterébe (haza).

Ezt a bejegyzést részben a munkából írom, gondoltam hasznosítom magam a holtidőkben, viszont értékljétek, mert ez így háromszor olyan lassú, mire a svéd billentyűzeten megtalálom a magyarnak megfelelő karaktereket.

Szóval tapasztalatok a szabadságról. Bár igazából lehet, hogy felesleges leírnom, mert tudjátok, de mielőtt Magyarországra repültem, útbaejtettem Tiqulót, aki éppen Németországban dolgozott, egészen pontosan Wuppertalban (Düsseldorf mellett). Itt találkoztunk Zsófival is, aki Magyarorszagról csatlakozott illusztris társaságunkhoz. 

Aki nem ismerné ezt a rendkívül híres német várost, annak elárulom, hogy itt található a világ legrégebbi függővasútja (Schwebebahn, 1901-ben épült) és itt élt és munkálkodott a nálunk talán kevésbé híres, de annál izgalmasabb nevű Pina Bausch tánckoreográfus. (Készült róla egy film is, nekem nagyon tetszett, úgyhogy csak ajánlani tudom). A Schwebebahn eléggé felül van reprezentálva a városban, pláne, hogy eléggé hozzájárulnak a vasállványok a város összképéhez. A hozzá kapcsolódó legenda (ami valójában csak kb. 30 éves, szóval elég nagy valószínűséggel tényleg igaz) szerint egyszer egy bébi (4 éves) elefánt utazott rajta (ne kérdezzétek, hogy mit keresett ott), de sajnos kiesett belőle és belezuhant a vasút alatti folyóba. Tuffi (a puffanás hangja után kapta a nevét) szerencsésen megúszta a dolgot mindenféle sérülés nélkül.

Az öt napból, amit Németországban töltöttünk 4-en zuhogott az eső, de így is sikerült elfogyasztani néhány német sörkülönlegességet és még Düsseldorfot is megnéztük.

A hazaút már nem ment olyan zökkenőmentesen, mivel a repülőnk Zsófival Budapestre reggel 8.45-kor indult a 60 km-re lévő Dortmundból, és mivel ezúttal mindenki elfelejtett ébresztőt beállítani, reggel 7-kor ébredtünk fel Tiqulo sikolyára :)

Végülis egy 10 perces összekészülődést követően már száguldottunk is 150-nel az autópályán, úgyhogy 7.50-re oda is értünk és még éppen becsusszanhatunk.

A német esős időt kicsit aztán túlkompenzálta a magyar 10 napos 37 fok. De legalább majd lesz mire visszaemlékezni a hosszú hideg svéd éjszakákon.

Otthonlétem alatt 3 különböző tóban fürödtem. Először a Délegyházi tavak NEM nudista részében:

Majd Szarvason a Körösben (najó, ez inkább holtág, mint folyó):

Végül pedig Füreden a Balatonban még épp a vihar előtt:

Mindezalatt utaztam vonaton, buszon, autóban, biciklin, bubin (a bérelhető pesti bicikli) és ha a felfújható cápát annak számítjuk, akkor végülis hajón is. :)

És mindeközben 10 nap alatt 5 különböző helyen aludtam, ebből egyszer otthon, ahol konstatáltam, hogy 3 hónap alatt sem gyűlik össze vastagabb porréteg, mint 2 hét alatt, úgyhogy végül le is mondtam a szobám kitakarításáról.

A Balatonról Zsófival csak egy kicsit komplikáltan értünk haza. A vihar jóvoltából természetesen dugó lett, így az eredetileg betervezett busz 3-szor annyi ideig ment, mint kellett volna, úgyhogy Almádinál inkább vonatra váltottunk. 1 perc híján lekéstük a gyorsvonatot, így maradt a sebes, ami még hosszabb úton ment, ráadásul még egy órára meg is állt, az nem derült ki, hogy miért, de hozzánk csatoltak plusz egy kocsit. Aztán később megállt még egy fél órára, akkor felsővezeték szakadás miatt, így röpke 4 óra alatt Pesten is voltunk. 

A vonatos kalandokat itt is folytattuk, amint Péterrel (aki most soros a látogatásomban itt) megérkeztünk Göteborgba. Ugyanis kiderült, hogy az Örebro felé tartó vonatra elfogyott a jegy. Mind a két darabra az nap. És még csak azt is egy darabon busszal helyettesítették. Gondoltam, mivel más választás nem maradt, bevállalósak leszünk és felszállunk rá, leszállítani már csak nem fognak, legföljebb megvetetik a vonaton a 3-szor olyan drága jegyet. A helyettesítő buszra először nem akartak felengedni, majd miután közöltem hogy márpedig mi megyünk, jó svéd szokás szerint legyintettek egyet. Úgyhogy mivel a buszon meg nem lehetett jegyet venni, ingyen utaztunk 1 órát. Aztán átszálltunk a vonatra, az ottani állomáson még mindig el volt fogyva a jegy, így kinéztem egy köztes állomást, hogy legalább valameddig legyen jegyünk, úgyhogy végül fél útig fizettük ki a dolgot és ezután senki nem érdeklődött, hogy a másik felével mi van.

"Haza"érve verőfény fogadott. Ja nem. Azóta nem láttam a napot, mióta megérkeztünk, kivéve a mai fél órát délután. Ráadásul zuhog. Bent a lakásban is, mert a zuhanycsap elromlott és folyamatosan folyik a víz, de ez úgy tűnik a főbérlőt és a lakásfenntartó szervezetet sem érdekli nagyon, akiknek küldeni kellene a vízvezetékszerelőt, mert már hétfő óta nem történt semmi (én nem fizetek külön a vízért :) ). Azt mondták, jönnek, amilyen hamar tudnak... Úgyhogy megjavítottuk házilag: