Peter i Sverige

Mint már az az előző bejegyzésből talán kiderült ezúttal nem egyedül, hanem Péterrel tértem vissza a két otthonom egyikébe (már nem nagyon tudom követni, hogy hol van az otthonabb otthon). 

Remek időt fogott ki, gyakorlatilag 5 napig folyamatosan zuhogott az eső, 0 napsütés. Úgyhogy Svédország nem tett túl jó benyomást magáról, azt hiszem. Aztán csodák csodájára szombaton, mikor már én is ráértem, kisütött a nap!

Itt Svédországban valahogy nem divat az esernyő, ha esik az eső, akkor e helyett inkább - Péter szavaival élve - eltűnnek az emberek az utcáról. 

Rögtön első nap, ahogy megérkeztünk, elromlott a fürdőszobai csap/ zuhanyzó, úgyhogy ha nem akarjuk, hogy egyrészt elárassza a folydogáló (mostanra már inkább csobogó) víz a lakást, másrészt, hogy ne őrüljünk meg a folyamatos zajtól, le kell hogy ragasszuk szigetelőszalaggal minden egyes zuhanyzás után. Ez ugyebár két hete történt. Továbbra is ez a helyzet. Itt mivel a lakás egyfajta ingatlanügynökséghez tartozik (Örebroban a kiadó lakások kb. 80 %-a ugyanahhoz a céghez tartozik), nem lehet csak úgy kihívni a vízvezetékszerelőt, hanem meg kell várni, amíg ők küldenek egyet a bejelentés után. És mivel nyár van (ami azt jelenti, hogy Örebroban minden szinten megáll az élet), így kevesebben dolgoznak, és azt mondták, van ennél sürgősebb dolguk is. Úgyhogy tegyétek meg a tétjeiteket, hogy vajon előbb javítják meg a csapot ők vagy pedig csőtörés lesz.

Mikor visszajöttem, akkor egy hétig a Vårdcentral másik részlegére lettem száműzve mert épp ott volt a mentorunk. Ami minden szempontból rosszabb az eredetinél. Messzebb van a vonatállomástól, nem kedvesek a titkárnők és a betegek is bonyolultak. Viszont legalább megkaptam életem első elismerő rajzát egy gyerek pácienstől:

És itt lettem lekapva a "munkaruhában" is:

Közben meghosszabbították a szerződésemet is jövő március végéig, az egész két darab lapból állt, amit stílusosan egy rózsaszín gémkapoccsal tűztek össze. És találkoztam az első magyar betegemmel is, akivel azóta telefonon is magyarul beszélgetünk. A héten pedig kijelentette AnnaLena (a kicsit furcsa stílusú, de vicces 60+ év körüli mentor), hogy akkor másnap reggel ő levideózná, ahogy én beteget vizsgálok. Mondom, király! (Nem az.) Úgyhogy valóban másnap reggel 8-kor megjelent egy kamerával a szobámban. Nem tudom, hogy a beteg vagy én voltam-e jobban megijedve. Aztán még mindezt vissza is kellett néznem vele együtt és ki kellett elemezni magamat magamnak. Legszívesebben a kb. 15 perces felvétel minden egyes másodpercében kiszaladtam volna a szobából.. Sőt még az egészet megkaptam USB-n is, hogy vigyem haza és nézegessem (nem, ezt nem fogom felrakni a blogba, sorry, a kettőnk titka marad, hahaha).

Ja, azt még nem mondtam, de időközben (úgy 1,5 hónapja) vettem egy gitárt. Egyelőre a vendégeim többet játszottak rajta, mint én, de ami késik nem múlik. A boltban még biztosítást is vehettem volna hozzá, de ezt nem tettem meg meg. Nemtom, mire.. Ha ellopják, vagy ha szétveri valami ismeretlen ismerősöm? Passz. Ilyen:

A napsütés örömére szombaton elmentünk biciklivel egy kb. 25 km-re lévő tóhoz. Eredetileg kirándulást terveztünk a 25 km után, de aztán inkább úgy döntöttünk (-tem), hogy ennyi sport talán elég volt egy napra. Úgyhogy igen! Megtaláltuk Örebro egyetlen hegyét! Ahol nem utolsó sorban még egy minimális sípálya is található. Meg persze a tó (Norra Ånnabodasjön), ami sosem maradhat el, és ami olyan hideg volt, hogy még 5 percig sikítottunk, mikor már benne voltunk. 

Az odavezető út nagyjából így nézett ki (mikor nem tévedtünk el)

Az elmaradhatatlan hajas bivalyok

Svéd nyár - érdemes megfigyelni a háttérben lévő napozókat

Norra Ånnabodasjön

Az őszinte mosoly - én olyan 2 percet bírtam a vízben

A tó maga

Áááá

Azt hiszem az esős napokról most nem nagyon teszek fel képet.. Vasárnap is egész jó idő volt, úgyhogy csak délután esett. Összességében a 10 napból volt 2 és fél napsütéses nap. :)