Jour

Napi svéd: A cím, amit "húr"-nak kell ejteni, ügyeletet jelent. Elég hülye egy szó.. És akkor jön a kimondhatatlan joursköterska (húrhöterska), ami ügyeletes nővért jelent. 

A múlt héten újabb látogatóval gazdagodtam, Andrea személyében. Meglátogattuk ugyanazt a tavat, ahol még Péterrel voltunk. Most kicsit többen voltak, mint a múltkor, és még a sapkámat is le mertem venni, olyan meleg volt. :) A víz mondjuk nem. Majdnem elmentünk ugyanitt kirándulni is, de mikor kiderült, hogy az összes turista út a hegyen (az egyetlen és legnagyobb hegyen) egyenlő a sípályával és mindegyik lefelé vezet, úgy döntöttünk, hogy ezt inkább hagyjuk. 

Még előző vasárnap pedig szlovák barátainkkal elmentünk kenuzni a várost átszelő folyón. Ez már régóta terveim közt szerepelt. 

 Közben megismerkedhettünk a svéd Presser Gáborral is, aki szombat este lépett fel a jubileumi hét zárórendezvényeként. Elég híres lehet, mert most aztán tényleg extra sok ember volt. Gyakorlatilag nem lehetett átmenni a város egyik feléből a másikba, mert mindenhol emberek álltak. 

Na ki kicsoda? És ki tud csábosabban mosolyogni? Vigyázat van egy kakukktojás! (Ha úgy vesszük, akkor kettő.)

Az illetőt egyébként Magnus Uggla-nak hívták, most nem mellékelnék inkább számot tőle, ha nagyon érdekel, akkor keressétek őt meg. Helyette inkább itt van egy kis svéd reggie. (Igen ilyen létezik.) Ha már a múltkori kvízemre nem nagyon ugrottatok.

Most vasárnap kiköltözött az összes templom a városi parkba és ott volt alkalom. Meglepően sokan voltak, és azt kell, hogy mondjam, túl meleg volt. Igen, nem gondoltam, hogy ezt egyszer leírom. De tényleg. Viszont csak a napon. Úgyhogy egy fél óra után, miután felforrtunk, Vandával úgy döntöttünk, beköltözünk az árnyékba, ahol meg pulóvert kellett húzni. Érdekes egy időjárás. 

Ezen a hétvégén a város általam skanzennek nevezett részében kajafesztivált tartottak, így gondoltam megkóstolok valami helyi különlegességet. Hát olyan nem nagyon volt, úgyhogy végül egy halas szendvicsnél maradtam (nem volt jó). Még előző nap kinéztem valami koncertet az itt lévő szabadtéri színházban, ahol meg is jelentem az adott időben. Viszont a helyszínre belépve meglepődve tapasztaltam, hogy kb. 150 nyugdíjas pislog rám a lelátóról. Úgyhogy úgy tűnt, ezt mégsem nekem találták ki és rövid időn belül leléptem. Elmentem inkább moziba és megnéztem a Minyonokat (animációs film), ahol a másik végletbe csöppentem. 5-en voltunk összesen a moziba, ebből három gyerek volt. Mostmár kezdem érteni, hogy miért csak 2 darab mozi van Örebroban, és abból az egyik miért van nyáron zárva. 

Közben a mentorunk rápirított a nyelvtanárunkra, hogy márpedig heti két órával folytatjuk a nyelvtanulást (eddig úgy volt, hogy megszüntetik). Példának, hogy mit kéne nekünk tanítani, a mentor azt az égbekiáltó hibát hozta fel, hogy rosszul mondom a "0"-t. Merthogy az "noll", nem pedig "nüll". Sajnálom, norvégul még "nüll" volt. Úgyhogy a következő órán 60 percen keresztül gyakorolhattam a nulla helyes kiejtését.

Tegnap megvolt életem első ügyelete, ami itt azt jelenti, hogy munka után délután 6-tól este 9-ig ott kell maradni. Ez idő alatt 10 páciens jelent meg. Ha összevetjük azzal, hogy eddig a maximumom 7 beteg volt 8 óra alatt, akkor talán érzékelhető, hogy miért nem volt időm még pisilni sem kimenni.. Úgyhogy azt hiszem, szintet ugrottam. Jöttek ketten is, akiknek össze kellett varrni a sebét, úgyhogy ennek örültem (mondjuk ez azért kis segítséggel történt). Ők lehet, hogy annyira nem. 

Örebro 750

+ 1 tó, mínusz egy őz. Hétfőn sikerült megfürdeni egy újabb tóban, Andreas-szal munkából hazafelé biciklizés közben útba ejtettünk egy kisebb fajtát. A döglött őzért eskü, nem én vagyok a felelős. Nem mintha összefüggne a két történet, csak gondoltam megemlítem. Meg azért is mert a döglött őz felett bámészkodva alakult ki egy beszélgetés egy helyi bácsi és köztünk, aminek eredményeképpen a bácsival bicikliztünk tovább, mivel mutatott egy újabb útvonalat. Így egy huzamban 4 napon keresztül bicikliztem és ez alatt 3 különböző tóban fürödtem. És még azt mondják, hogy Örebro környékén nincs is sok tó. Egyébként az a jó itt, hogy az ember teker 10 percet és máris kint van a városból, olyan természeti közegben, amibe belépve rögtön megfeledkezik, hogy itt a város egy karnyújtásnyira.

Bár ma mondjuk pont láttam svédeket természetet irtani. Ha nem látom, tuti nem hiszem el. Az egyik ház előtti kövezeten az egyes kőtáblák között lefújták a kikandikáló növényzetet. Gondolom esztétikai okokból. És erre úgy tűnt, külön ember van szerződtetve. 

Ja, update! Hétfőn arra jöttem haza, hogy van fürdőcsap! Vége a szigszalagos időknek! Azért továbbra is érdekes, hogy a szerelők csak úgy bejöttek a saját kulcsukkal, de még mindig jobb, mintha itthon kellett volna lennem.

Egyébként a legjobb időben sikerült Örebroba csöppennem, mert ebben az évben ünnepli a 750. születésnapját, és ebből kifolyólag egy csomó program van, a város pedig úgy csinál, mintha metropolisz lenne. Jött a király is múltkor, most meg a jubileumi hét van, és így minden nap történik valami. (A blog azt az illúziót keltheti, hogy itt amúgy is mindig történik valami, de el kell oszlatnom ezeket a gondolatokat. A történések nem kifejezetten Örebronak köszönhetőek. Meg mondjuk arról nemigen szoktam írni, hogy na most nem történt semmi.) 

Gyakorlatilag tele van a város emberekkel. Ennyi embert eddig mióta itt vagyok összesen nem láttam. Például hétfőn volt egy motocross bemutató, amin 30.000 ember volt (Örebro lakossága kb. 120.000). 

Ott a túlparton az a sok színes mind ember. Egyébként a piros-fehér installáció az éves Open Art kiállítás része, ami állítólag petefészkeket ábrázol. Nem én találtam ki...

Szóval én nem tudom, hol bujkáltak eddig az emberek. Már-már úgy éreztem magam mint egy jobb fajta budapesti koncerten (vagy tüntetésen?). Lehet, hogy azért bölcsebb lett volna ezt a rengeteg programot elosztani kicsit úgy év közben, mivel látható, hogy Örebro lakossága amúgy ki van éhezve a kultúrára meg arra, hogy történjen valami, és ne csak a kacsák sétálgassanak a város főterén állandóan. 

A legnagyobb őrület azért azt hiszem mégiscsak a Color Run, azaz színes futás volt, amit mindig is ki szerettem volna próbálni. Ez egy 5 km-es futás, ami közben az embert bizonyos időközönként megszórják különböző színű festékekkel por formájában. Az egész futás végén meg még pluszban egy színpadról is izzítják a népet, és szórják még több festékkel. Az akció után még két napig kék színűt fújtam a zsebkendőbe és piros por folyt a fülemből. Felmerülhet a kérdés, hogy ennek így mi értelme van. Hát ezt nem tudom, de nekem bejött. :)

És persze a csendes nyugodt, higgadt svédek itt váltak igazán állattá. :) 

Kajás bódé nélkül viszont nincs fesztivál, úgyhogy megnéztük a helyi kínálatot. Kiemelendő a lángosos bódé, ahol valóban lángost árultak, csakhogy tejföllel, rákkal és kaviárral megszórva (erről most nem raknék képet, mert már a legtöbben láttátok). Apa, mint fő lángos szakértő, azt hiszem most dőltél a kardodba ettől. :D Ezen kívül még volt gyanúsan magyarosan hangzó Chabba's grill is. De a sült kolbászt itt is hiába kerestem. 

Tegnap egy klasszikus koncert egy részét néztem meg a svéd kamara orkestra előadásában. Azért valahogy mégis furcsa mikor egy brazilosan kinéző nő áriázik és egy kínai-szerű pasi énekli a tenort. Itt egy részlet (ebben most nem énekelt senki), ha valaki elsőnek kitalálja, hogy melyik opera, azt meghívom egy fikára. :) Hajrá!

Sjö, flera sjöar

Most hétvégén mivel kánikula volt (olykor-olykor már 25 fok) meglátogattam pár tavat biciklivel. A szombati tó (Tjugestasjön) 17 km-re volt Örebrotól, kb. 1 óra, de mivel párszor eltévedtem, így kicsit több volt. Elég jó hely, mikor odaértem nem volt ott senki, aztán 10 perc múlva megjelent a tömeg (kb. 8 ember). Vicces, hogy az erdő közepén lévő kis tavacskához építettek egy bazi nagy öltözőt is, és még toi toi wc is volt. Ennek (meg ugye a tömeg) ellenére elég idilli volt a hely. Természetesen a fürdést nem hagyhattam ki, de nem mertem sikítani, mert rajtam kívül csak svédek voltak a környéken, és így hamar lebuktam volna, hogy én nem vagyok az. Annak ellenére, hogy elég kis tó volt, nem volt sokkal melegebb mint bármelyik másik. 

Vasárnap megint útra keltem, ezúttal egy közelebbi tóhoz mentem, ami 10 km-re volt. Lången-nek hívják. Útközben találkoztam ilyen személyiségzavaros öltönyös lovakkal. (Hiába próbál összezavarni, én tudom, hogy nem zebra).

Na ez a tó már kicsit populárisabb volt, meg nem is annyira szép, nem volt olyan svéd jellegű, inkább a Velencei-tóra emlékeztetett. De persze ebben is fürödtem. Úgyhogy most már elmondhatom, hogy összesen 6 svéd tóban fürödtem, ebből 5 volt Örebro közelében. Még maradtak a listán.

Peter i Sverige

Mint már az az előző bejegyzésből talán kiderült ezúttal nem egyedül, hanem Péterrel tértem vissza a két otthonom egyikébe (már nem nagyon tudom követni, hogy hol van az otthonabb otthon). 

Remek időt fogott ki, gyakorlatilag 5 napig folyamatosan zuhogott az eső, 0 napsütés. Úgyhogy Svédország nem tett túl jó benyomást magáról, azt hiszem. Aztán csodák csodájára szombaton, mikor már én is ráértem, kisütött a nap!

Itt Svédországban valahogy nem divat az esernyő, ha esik az eső, akkor e helyett inkább - Péter szavaival élve - eltűnnek az emberek az utcáról. 

Rögtön első nap, ahogy megérkeztünk, elromlott a fürdőszobai csap/ zuhanyzó, úgyhogy ha nem akarjuk, hogy egyrészt elárassza a folydogáló (mostanra már inkább csobogó) víz a lakást, másrészt, hogy ne őrüljünk meg a folyamatos zajtól, le kell hogy ragasszuk szigetelőszalaggal minden egyes zuhanyzás után. Ez ugyebár két hete történt. Továbbra is ez a helyzet. Itt mivel a lakás egyfajta ingatlanügynökséghez tartozik (Örebroban a kiadó lakások kb. 80 %-a ugyanahhoz a céghez tartozik), nem lehet csak úgy kihívni a vízvezetékszerelőt, hanem meg kell várni, amíg ők küldenek egyet a bejelentés után. És mivel nyár van (ami azt jelenti, hogy Örebroban minden szinten megáll az élet), így kevesebben dolgoznak, és azt mondták, van ennél sürgősebb dolguk is. Úgyhogy tegyétek meg a tétjeiteket, hogy vajon előbb javítják meg a csapot ők vagy pedig csőtörés lesz.

Mikor visszajöttem, akkor egy hétig a Vårdcentral másik részlegére lettem száműzve mert épp ott volt a mentorunk. Ami minden szempontból rosszabb az eredetinél. Messzebb van a vonatállomástól, nem kedvesek a titkárnők és a betegek is bonyolultak. Viszont legalább megkaptam életem első elismerő rajzát egy gyerek pácienstől:

És itt lettem lekapva a "munkaruhában" is:

Közben meghosszabbították a szerződésemet is jövő március végéig, az egész két darab lapból állt, amit stílusosan egy rózsaszín gémkapoccsal tűztek össze. És találkoztam az első magyar betegemmel is, akivel azóta telefonon is magyarul beszélgetünk. A héten pedig kijelentette AnnaLena (a kicsit furcsa stílusú, de vicces 60+ év körüli mentor), hogy akkor másnap reggel ő levideózná, ahogy én beteget vizsgálok. Mondom, király! (Nem az.) Úgyhogy valóban másnap reggel 8-kor megjelent egy kamerával a szobámban. Nem tudom, hogy a beteg vagy én voltam-e jobban megijedve. Aztán még mindezt vissza is kellett néznem vele együtt és ki kellett elemezni magamat magamnak. Legszívesebben a kb. 15 perces felvétel minden egyes másodpercében kiszaladtam volna a szobából.. Sőt még az egészet megkaptam USB-n is, hogy vigyem haza és nézegessem (nem, ezt nem fogom felrakni a blogba, sorry, a kettőnk titka marad, hahaha).

Ja, azt még nem mondtam, de időközben (úgy 1,5 hónapja) vettem egy gitárt. Egyelőre a vendégeim többet játszottak rajta, mint én, de ami késik nem múlik. A boltban még biztosítást is vehettem volna hozzá, de ezt nem tettem meg meg. Nemtom, mire.. Ha ellopják, vagy ha szétveri valami ismeretlen ismerősöm? Passz. Ilyen:

A napsütés örömére szombaton elmentünk biciklivel egy kb. 25 km-re lévő tóhoz. Eredetileg kirándulást terveztünk a 25 km után, de aztán inkább úgy döntöttünk (-tem), hogy ennyi sport talán elég volt egy napra. Úgyhogy igen! Megtaláltuk Örebro egyetlen hegyét! Ahol nem utolsó sorban még egy minimális sípálya is található. Meg persze a tó (Norra Ånnabodasjön), ami sosem maradhat el, és ami olyan hideg volt, hogy még 5 percig sikítottunk, mikor már benne voltunk. 

Az odavezető út nagyjából így nézett ki (mikor nem tévedtünk el)

Az elmaradhatatlan hajas bivalyok

Svéd nyár - érdemes megfigyelni a háttérben lévő napozókat

Norra Ånnabodasjön

Az őszinte mosoly - én olyan 2 percet bírtam a vízben

A tó maga

Áááá

Azt hiszem az esős napokról most nem nagyon teszek fel képet.. Vasárnap is egész jó idő volt, úgyhogy csak délután esett. Összességében a 10 napból volt 2 és fél napsütéses nap. :)