Jour

Napi svéd: A cím, amit "húr"-nak kell ejteni, ügyeletet jelent. Elég hülye egy szó.. És akkor jön a kimondhatatlan joursköterska (húrhöterska), ami ügyeletes nővért jelent. 

A múlt héten újabb látogatóval gazdagodtam, Andrea személyében. Meglátogattuk ugyanazt a tavat, ahol még Péterrel voltunk. Most kicsit többen voltak, mint a múltkor, és még a sapkámat is le mertem venni, olyan meleg volt. :) A víz mondjuk nem. Majdnem elmentünk ugyanitt kirándulni is, de mikor kiderült, hogy az összes turista út a hegyen (az egyetlen és legnagyobb hegyen) egyenlő a sípályával és mindegyik lefelé vezet, úgy döntöttünk, hogy ezt inkább hagyjuk. 

Még előző vasárnap pedig szlovák barátainkkal elmentünk kenuzni a várost átszelő folyón. Ez már régóta terveim közt szerepelt. 

 Közben megismerkedhettünk a svéd Presser Gáborral is, aki szombat este lépett fel a jubileumi hét zárórendezvényeként. Elég híres lehet, mert most aztán tényleg extra sok ember volt. Gyakorlatilag nem lehetett átmenni a város egyik feléből a másikba, mert mindenhol emberek álltak. 

Na ki kicsoda? És ki tud csábosabban mosolyogni? Vigyázat van egy kakukktojás! (Ha úgy vesszük, akkor kettő.)

Az illetőt egyébként Magnus Uggla-nak hívták, most nem mellékelnék inkább számot tőle, ha nagyon érdekel, akkor keressétek őt meg. Helyette inkább itt van egy kis svéd reggie. (Igen ilyen létezik.) Ha már a múltkori kvízemre nem nagyon ugrottatok.

Most vasárnap kiköltözött az összes templom a városi parkba és ott volt alkalom. Meglepően sokan voltak, és azt kell, hogy mondjam, túl meleg volt. Igen, nem gondoltam, hogy ezt egyszer leírom. De tényleg. Viszont csak a napon. Úgyhogy egy fél óra után, miután felforrtunk, Vandával úgy döntöttünk, beköltözünk az árnyékba, ahol meg pulóvert kellett húzni. Érdekes egy időjárás. 

Ezen a hétvégén a város általam skanzennek nevezett részében kajafesztivált tartottak, így gondoltam megkóstolok valami helyi különlegességet. Hát olyan nem nagyon volt, úgyhogy végül egy halas szendvicsnél maradtam (nem volt jó). Még előző nap kinéztem valami koncertet az itt lévő szabadtéri színházban, ahol meg is jelentem az adott időben. Viszont a helyszínre belépve meglepődve tapasztaltam, hogy kb. 150 nyugdíjas pislog rám a lelátóról. Úgyhogy úgy tűnt, ezt mégsem nekem találták ki és rövid időn belül leléptem. Elmentem inkább moziba és megnéztem a Minyonokat (animációs film), ahol a másik végletbe csöppentem. 5-en voltunk összesen a moziba, ebből három gyerek volt. Mostmár kezdem érteni, hogy miért csak 2 darab mozi van Örebroban, és abból az egyik miért van nyáron zárva. 

Közben a mentorunk rápirított a nyelvtanárunkra, hogy márpedig heti két órával folytatjuk a nyelvtanulást (eddig úgy volt, hogy megszüntetik). Példának, hogy mit kéne nekünk tanítani, a mentor azt az égbekiáltó hibát hozta fel, hogy rosszul mondom a "0"-t. Merthogy az "noll", nem pedig "nüll". Sajnálom, norvégul még "nüll" volt. Úgyhogy a következő órán 60 percen keresztül gyakorolhattam a nulla helyes kiejtését.

Tegnap megvolt életem első ügyelete, ami itt azt jelenti, hogy munka után délután 6-tól este 9-ig ott kell maradni. Ez idő alatt 10 páciens jelent meg. Ha összevetjük azzal, hogy eddig a maximumom 7 beteg volt 8 óra alatt, akkor talán érzékelhető, hogy miért nem volt időm még pisilni sem kimenni.. Úgyhogy azt hiszem, szintet ugrottam. Jöttek ketten is, akiknek össze kellett varrni a sebét, úgyhogy ennek örültem (mondjuk ez azért kis segítséggel történt). Ők lehet, hogy annyira nem.