Gazdagréti csúcstalálkozó

Hát megint kicsit lemaradtam, az elején azért, mert nem nagyon történt semmi érdekes, aztán meg túl sok minden történt és nem volt idő írni. Úgyhogy most egy összefoglaló következik sok képpel.

A péntekkel a sebészetet is kipipáltam, természetesen akkor lett vége, mikor már épp kezdtem belejönni és még az éppen aktuális főorvos is megdicsért (ettől kezdve szárnyakat kaptam), pedig azt hittem csak teher vagyok nekik, és totál hülyének néznek. Meg az is sokat dobott a dolgon, hogy egy hétig a hőn áhított ortopédián is megfordultam. Sőt, találkoztam egy magyar ortopédorvossal is, gondoltam, majd ő fog nekem segíteni munkahelyet találni, de a beszélgetésünk elején azzal kezdte, hogy neki nincs semmilyen kapcsolata. Hát ez nem jött össze. Így a vége fele már-már sajnáltam is, hogy el kell jönni (lásd: Stockholm-szindróma), bár azért azt nem bánom, hogy kb. egy órával többet aludhatok majd, mert a belgyógyászat jövő héttől Örebroban lesz. Pedig már a buszozó-társam is akadt, Alison személyében (a néni, aki párszor meghívott ebédelni), akivel az oda-vissza utak alatt megbeszéltük az élet nagy kérdéseit (vagy egymás mellett aludtunk - lehet, hogy ez gyakoribb volt).

Még búcsúajándékot is kaptam, azzal a szöveggel, hogy "íme, egy sebészeti eszköz". Hát ő lenne az. Ennél nem is adhattak volna jobb dolgot, mindig is szerettem volna egy bicskát (komolyan)!

A héten még beprotezsálódtam egy elsősegély kurzusra is a kumlai kollégákkal, aminek az lenne a lényege, hogy ezt elvégezve mi is oktathatjuk az újraélesztést. Már otthon is elvégeztem egyszer egy hasonlót, de aztán az oktatásra valahogy sosem került sor. Hát meglátjuk, majd hátha a svédekhez jobban lesz hangulatom.

Gyakorlás a MiniAnn+ elnevezésű babákon

Az elmúlt hónap legnagyobb eseménye mégis az volt, hogy Ági és Attila meglátogatott Gazdagrétről. Eredetileg még Érdről ismerjük egymást, Attilával egy általános iskolába jártunk, így nagy valószínűséggel a legrégebbi barátom. Aztán úgy alakult, hogy egyikünk családja sem tudott Gazdagrét csábításának ellenállni, így odaköltöztünk. Talán ők utaztak ide a legkalandosabb módon, Malmön és Koppenhágán keresztül, éjszakai vonattal Stockholmba, ahol találkoztunk. Oda én is a reggel 6-os vonattal mentem, így nehéz volt megállapítani, hogy hármunk közül kinek táskásabb a szeme. De ez cseppet sem akadályozott meg bennünket abban, hogy reggel 8-tól este 7-ig folyamatosan meneteljünk Stockholm utcáin. Be kell, hogy valljam, hogy én voltam a leggyengébb láncszem (lehet, hogy ezen egyesek nem lepődnek meg). Elsétáltunk a Skanzenig is, hogy "skandináv állatokat" lássunk. Mikor kérdeztem a portást, hogy milyen állatok vannak, azt mondta, hogy minden, ami szokott, de a medve alszik. Először nem annyira fogtam fel, hogy ezt miért kell annyira kiemelni, nekem aztán mindegy, hogy ébren vagy alvó állapotban nézem meg. Aztán egy kis idő múlva rájöttem, hogy ez a téli álmot alvó medvét jelenti, nem azt, hogy csak egy kicsit ledőlt szundítani. Úgyhogy a medve sajnos házon kívül volt. Vagy belül, de nem láttuk. De volt pl. rozsomák (ami az elképzeléseimmel ellentétben nem hörcsög méretű), róka, pézsmatulok, rén és jávor, fóka és egyebek.

Skanzeni mókus, ami szabadságnak örvend (legalábbis egyelőre)

Be kell, hogy valljam, ez nem a saját művem. Hanem a természeté, haha! - Aminek megörökítésében Attila segédkezett.

Persze Stockholm is szép volt, de természetesen semmi nem érhet fel Örebro végtelen csodálatosságához, ahová még az nap, pénteken vissza is érkeztünk. Ekkor Ágiék szerettek volna mosni. Hihetetlen, de a mosógép ismét meg tudott lepni. A Bea vs. mosás kalandos párharca újabb fejezethez érkezett. Ugyebár mivel a mosógépekhez külön fel kell iratkozni idősávokra, de mivel este nem mosott senki, így gondoltam akkor kihasználjuk a 21-23-as idősávot, de csak 22.15-kor kezdtük el a mosást, ami kb, egy órás. Ez hiba volt. Este 11 után lementünk kiszedni a ruhákat, mire azt láttuk, hogy a mosógép leállt, és áll benne a víz. Kiderült, hogy 23.00-kor, ha törik, ha szakad, kikapcsolják az áramot a gépekben. Ez még azt mondom, ok, de a lezárt az egész, és nem lehetett kinyitni a mosógépet, mert ő annyira automata... Hát még ilyet sem láttam. Ez a modern technika! Ezek után kissé idegesen felhívtam a központi gondnokságot, ahol tájékoztattak, hogy szívesen kinyitják csupán 500 koronáért. Úgyhogy inkább megvártuk a reggelt, amikor a mosógép ott folytatta, ahol abbahagyta. 

Szombaton elmentünk a helyi aquaparkba, amit ezúttal jobban bírtam, és csak kb. 2 óra után fordult fel a gyomrom a csúszdázástól. Este pedig a helyi tradícióknak megfelelően svéd húsgolyókat és svéd palacsintát csináltunk glöggel. Sikerült félretennem az ellenérzéseimet a húsgolyókkal kapcsolatban is (mivel itt a menzán kb hetente kétszer az van, így kicsit már megelégeltem őket).

Vasárnap pedig ismét egy kiadós sétát tettünk a tó körül, ami azért mégiscsak a legkirályabb hely a városban. A kacsák most távolmaradtak (vagy már befagytak a tóba). Délután a második felvonás húsgolyó elfogyasztása után még felmentünk a híres víztorony kilátójába, majd megnéztünk itthon egy - figyelem - JÓ SVÉD FILMET (ritka ám az ilyesmi). A tetovált lány örvendhet eme elismerésnek (érzékeny lelkűeknek annyira nem ajánlott). Ági és Attila már hétfőn reggel ment is vissza még egy napot Stockholmban nézelődni, én meg dolgozni.

Egy kis kilátó házikóban a tónál

Talán arról még annyira nem írtam, hogy szoktam járni egy templomhoz kapcsolódó házicsoportba, ami nem túl nagy, úgy általában 5 lányból szokott állni. Néha nálam szoktunk lenni, akkor készítettem nekik eztet itt. Álljon itt emlékül a szarvasi kolbásznak és a Pick szaláminak, meg mindazoknak, akik kételkedtek/nek abban, hogy tudok kaját készíteni. :)

Ugyanezzel a csapattal pár hete kitaláltuk, hogy kéne együtt gitározni, ha már van. Igazából valahogy én kezdeményeztem a dolgot, magam is meglepődtem, mert nem szoktam ilyet túl gyakran tenni. Már két alkalmat is tartottunk, Hulda pedig (szerintem kitalálható, ki az a képről, hogyha azt vesszük, hogy nem Kati és nem én) annyira belelkesült, hogy rögtön zenekart akart alapítani. Mondtam, talán ez még kicsit korai azzal a 2 és fél számmal, ami valahogy el tudunk játszani. Sajnos viszont lehet, hogy végeszakad a nagy zenélésnek hamarosan, mert Hulda elhagyja fantasztikus Örebro városát.