Szombaton ismét bicikliztünk Patrikkal, egészen a Vinö nevü helyig. A nevével ellentétben, ami borszigetet jelent, egy darab borral nem találkoztunk, de még csak nyitva levö kávézóval sem. A sziget a Hjälmaren nevü tóban van, ugyanaz a tó, ami Örebrónál kezdödik. Idáig kb. 35 km az út, azaz oda-vissza 70 km. Ennyit már úgy öt éve nem biciklizten egyszerre. Pláne nem ilyen gyorsan. A szigetre egy komppal mentünk át, ami autókat is szállít. Végül visszafelé ebédeltünk egy helyen, ahol a szokás szerint én lazacot ettem. Mire hazaértünk, én úgy elfáradtem, hogy egy órát csak feküdtem a földön. De összességében nagyon jó volt.
Az, hogy jelenleg hol vagyok, talán még több embert meg fog lepni, mint a Libanon. Ennek leginkább az az oka, hogy számomra is kb. másfél hete lett biztos, hogy idejövök. Van most egy hét szabadságom, Izlandra pedig mindig el szerettem volna jutni, a repjegyek pedig egész jó áron voltak. Hát így kerültem ide. Ja, és szigorúan sátrazás. Ami az izlandi "nyárban" azért annyira nem egyszerü. Az egy dolog, hogy éjjel max. 10 fok van (szerintem inkább fele ennyi), de meg kell találni a sátorállításhoz és -bontáshoz azt a 15 perces idöintervallumot, amikor nem esik.
De vissza az elejére. Reykjavikba érkeztem vasárnap délután. Rögtön a reptérröl béreltem autót. Ezúttal egy Kia Riot. Dieseles és 6 sebességes, aminek itt Izlandon, ahol a legmagasabb sebességhatár 90 km/h, nem tudom, mennyi értelme van. Sétálgattam egy kicsit Reykjavikban, aminek olyan a hangulata, mintha mindig karácsony lenne. Megnéztem az operaházat meg a híres templomot, illetve vettem egy gázpalackot fözéshez. Találtam egy hipszteres kajáldát is, ahol megkostóltam a tradicionális izlandi báránylevest (én nem tudtam, hogy tradicionális, de ök igy hirdették). Egyébként vicces egy ország ez, ha jól tudom, összesen 330.000-en laknak itt és ebböl 120.00 lakik a fövárosban. Viszont évente olyan kétmillió turista érkezik ide. Lassan este is lett, kerestem egy kempinget a várostól nem messze. Természetesen ismét elkezdett esni az esö. A tulajdonos aggódva meg is kérdezte, hogy biztos vagyok-e én ebben és, hogy vízálló-e a sátram. Mondjuk én voltam az egyetlen sátorozó, a többi 3 lakókocsi volt. Túléltem, nem áztam be, nem fáztam, de nem is aludtam, mert egész éjjel esett az esö.
Másnap elindultam felfedezni Délt a "Golden Circle"-nek nevezett útvonalon. Elörejelzem, hogy az összes izlandi elnevezés kimondhatatlan. Elsöként a Thingvellir nevü nemzeti parkban álltam meg. Itt ült össze Izland elsö parlamentje, az Altingi 900 körül. Hogy miért pont itt, az rejtély. A nemzeti park két tektonikai lemez határán fekszik, így van egy marha nagy hasadék, amiben lehet sétálni.
Meg persze vízesések. Amiböl Izlandon rengeteg van. Eddig háromnál járok. Itt található az Oxárfoss meg még egy másik, aminek nem emlékszem a nevére. Ezek után továbbautóztam a Geysirhez. Ugyanis erröl a gejzírröl nevezték el a világ összes többi gejzírét. Fénykorában olyan 170 m magasra is fellött, de mostmár megunta, nem szokott kitörni, csak bugyog. Viszont van mellette a Stokkúr, ami 10 percenként kitör olyan 70 m magasra. Minden alkalommal minimum 50-en körbeállják és egy áááá-val kísérik a produkciót.
Stokkurt nem kell csalogatni szappannal, mint ahogyan azt Új-Zélandon tették egy hasonló gejzír esetében. Innen autóztam tovább a Gullfoss vízeséshez. Az úton el kezdett zuhogni az esö, alig láttam valamit, még jó hogy nincs sok autó, csak birkák meg a méltán cuki izlandi lovak. A Gullfoss méreteiben a Niagarával vetekszik, csak ez valahogy sokkal természetesebben hat. Talán ez volt eddig a legszebb.
Innen még beugrottam a Secret Lagoon fürdöbe, ami a nevétöl eltéröen annyira nem secret, mert elég sokan megtalálták. Ez egy természetes termálmedence, azaz az alján kavicsok vannak, körülötte meg fü. Úgy gondoltam, inkább erre nevezek be, mint a 10-szer ennyibe kerülö világhíres Blue Lagoonra, ami nagyjából ugyanezt tudja, csak nagyobb. A kempinghelyem innen már csak 15 percre volt (ha nem számítjuk, hogy elmentem mellette, ezért vissza kellett fordulnom).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése