Day 3-7

English below!



Roncesvalles-ben reggel 7-kor reggeliztünk, ami kicsit későinek tűnt, mivel 20 km-t kellett megtennünk a következő helyig – ez pedig azt jelentette, hogy délután simán bele lehetett futni egy napszúrásba (38 fok volt). Először egy német hölggyel kezdtem el sétálni, de olyan gyors volt, hogy kifogásként kitaláltam egy kávészünetet, csak hogy kifújjam magam. Így különváltunk. Aztán véletlenül belefutottam egy csapatba (holland, chilei és amerikai emberek), akikkel már Orissonban találkoztam, így velük folytattam az utat. Viszont ők kicsit lassabbak voltak, így délután 3-ra értünk Zubiri-be a legrosszabb időben. Szerencsére van egy folyó a városban, szóval mindenki ott fürdött. A mai albergue neve Zaldiko, nagyon kicsi, de otthonos.

Az éjszaka borzasztóan meleg volt, de legalább csendes, így nehezen lehetett aludni. Az amerikai lány nem ébredt fel, így a chilei fiúval és a holland nővel reggel 6-kor reggeliztünk, aztán elindultunk. Ma kicsivel több mint 20 km-t kellett gyalogolni az első nagyvárosig, Pamplonáig. Egész jól ment, a hőség csak a végére ért utol minket. Még mindig nincs vízhólyagom vagy komolyabb fájdalmam a lábfájáson kívül, ami meglepő. Az emberek elkezdték lepakolni a felesleges csomagjaikat – vagy otthagyják az albergue-kben, vagy előreküldik Santiagóba, ahol megőrzik érkezésig.

Megnéztük a hatalmas katedrálist. Pamplona egyébként az a város, ahol a híres bikafuttatás zajlik az utcákon. Vacsorára finom pintxos-t ettünk, ami olyan, mint a tapas, csak a baszkok így hívják. A mai hostel neve Aloha Hostel, ahol csak két másik lánnyal osztom a szobát – egy olasz lánnyal (ő nem zarándok) és egy ausztrál hölggyel (ő még nem kezdte el az utat). Ez egy luxus szoba a korábbiakhoz képest. Még törölközőt is kaptam! Nem is számítottam rá, így nem vettem észre, és a sajátomat használtam zuhanyzáskor. Nagyon várom az éjszakát, remélem jól alszom. Kevésbé várom a holnapi 38 fokos túrát, ami csak 11-kor kezdődik…

5. nap

A „luxus” ellenére persze nem tudtam aludni… Ismét 6:30-kor volt reggeli a hostelben – a szokásos unalmas kenyér és lekvár –, aztán elindultunk a holland társammal (a chilei fiú egy másik városban maradt). A cél Puente la Reina volt. Az a város, amit, ha tehetném, letörölnék a térképről. Először fel kellett kapaszkodni az Alto del Perdón nevű hegycsúcsra, az még egész kellemes volt. Aztán jött a lejtmenet, ami szörnyű volt a kavicsos talajon. Ezután beütött a forróság, elviselhetetlen volt. A hostel egy katasztrófa volt: zsúfolt szoba, emeletes ágyak, és persze a felső jutott nekem – mindig az a rosszabb. Dögmeleg, az ágyak mozogtak, mindenki zajongott. Szerintem aludtam kb. 2 órát. Másnap reggel 6-kor indultunk. HATKOR!!! Csak hogy elkerüljük a hőséget. Nem sikerült…

6. nap – irány Estella.

Bár semmit nem aludtam, elég energikus voltam. Ez kb. a túra feléig tartott ki, ami 22 km volt. Ismét a holland nővel mentünk, és a következő faluban reggeliztünk. Még sötét volt, amikor elindultunk. A nap csak 8 körül jön fel, és onnantól kezdve már izzadsz is. Csak felfelé és felfelé. Aztán valamennyire sík, de egyre melegebbek a napok – délután 1 körül szerintem elértük a 40 fokot. 3 körül érkeztünk meg. Egy ponton már csak le akartam feküdni az út szélére és meghalni. A táj is teljesen unalmas volt. Végig azon gondolkodtam, mekkora idióta vagyok, hogy ezt önként csinálom, de aztán megérkezel, leveheted a rohadt cipőt, és lezuhanyozhatsz – ezt az érzést szavakkal nem lehet leírni. Sikerült egy jó hostelt találni: kis kabinokkal, függönnyel és LÉGKONDIVAL (!!!). Ez volt a legjobb éjszakám! A város neve Estella, és volt egy természetes „úszómedencéje” is – egy hideg folyó, ami szuper volt. Mostanra egy kis csapat is formálódott, együtt vacsoráztunk – még este 8-kor is 35 fok volt.

7. nap.

Nem akartam elhagyni a drága kabinomat, de valami mégis azt súgta, hogy menjek tovább. Ma egy kicsit „csaltam”, mert előreküldtem a táskámat a következő faluba taxival. Részben azért, mert még mindig brutálmeleg van, másrészt pedig elkezdett fájni a csípőm. Így se volt könnyű. 6:15-kor indultam, szinte mindenki már elment, kivéve a francia barátnőt az első napról – vele nem tudunk sokat beszélgetni, de nagyon kedves, így együtt mentünk tovább. Útközben megtaláltuk a híres bortöltő kutat, ami sajnos csak munkaidőben működik, de azért pár cseppet sikerült kinyerni (ingyenes!). Elképesztő! Aztán csatlakozott hozzánk egy mexikói srác is, de egy ponton elvesztettem a francia lányt, mert bement az erdőbe napfelkeltét fotózni, aztán egyszerűen eltűnt… Remélem, jól van. Én megálltam reggelizni, és újra utolért a holland nő, aki megvárt. Ma tényleg nem volt árnyék, de legalább a nap felében felhős volt az ég. A csípőm még a táska nélkül is fájt (hála az ibuprofennek). Elhaladtunk Los Arcos mellett, ahol ma este bikafuttatás lesz (nem tudtam róla, sajnos kimarad), és próbáltuk legyűrni az utolsó 7 km-t Torres del Río-ig. Ezen a szakaszon kb. 7 fát számoltam (semmi árnyék, még mindig 40 fok, a vizem hőmérséklete olyan, mint a vizeleté). De jutalmul a hostelnek van medencéje! És holnap csak 20 km van hátra (megint csomaggal :( ).

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

In Roncesvalles we had breakfast at 7 am which was kind of late, as we had to walk 20 kms to the next place which means catching the heat stroke (38 degrees) in the afternoon. First I started to walk with a german lady but she was so fast that I had to make an excuse for a coffee break to catch my breath. So we parted. Then I accidentally found a group of ppl (dutch, chilean and american) whom I met in Orisson, so I was walking with them on the rest of the way. But they were a bit slow so we arrived ti Zubiri at 15.00 in the worst weather. Luckily there is a river in town so everybody was swimming there. Todays albergue is called Zaldiko, very small but cosy. 

The night was superhot but quite, so difficult to sleep. The american girl didn’t wake up so we (with the chilean guy and the dutch woman) we had breakfast at 6 am and then off we went. Todays distance was just above 20 kms to the first big city Pamplona. It went quite well, the heat caught us only at the end. Still no blisters and pain besides muscle pain in the legs which is hard to believe. People are starting to get rid of part if their luggage by either leaving ar the albergues or just send it to Santiago where they store it until you arrive. 

Visited the huge cathedral here. Panplona is otherwise the city where they held the bull chasing event on the street. Had a nice dinner of pintchos which is like tapas but in Basque country they are called like that. Todays hostel is called Aloha hostel where I share the room only with 2 other girls (italian who is not a pilgrim and australian lady who hasnt started yet). This is a luxury room compared to the last ones. Even got a towel! I didn’t even expect that and didn’t see it so I just used mine in the shower.. so I am looking forward to a good night sleep. Not looking forward tomorrows hike in 38 degress which will already start at 11..

Day 5. Despite the luxury I couldn’t sleep of course… Again breakfast at the hotel at 6.30, the usual boring bread and jam and we sat off after that with my dutch companion (the chilean guy stayed at an other city). The aim was to get to Puenta reina. The city which I am going to delete from the map if I get a chance. First we had an ascent up to Alto de perron, a peak in the hills, that was quite nice. Then a descent from there which was awful on small rocks. And then it got super hot which was unbearable. Then our hostel was a disaster with a crowded room, bunk beds amd I got the upper one which is always worse. Superhot, the beds were moving all the time and everybody was making noises. I think I slept 2 hours. Next day we started at 6. At 6!!!!! Just to escape the heat. Not worked… 

Day 6. Off to Estella. Despite I slept nothing I was quite energetic. Lasted maybe halfway of the 22 km trip. Again with the dutch lady we stopped somewhere at the next town for breakfast. It was still dark when we started. Sun comes up around 8 am, then you start to sweat. So it goes. Again up and up. Then kind of flat but the days are hotter and hotter, around 1 pm I think we hit 40 degrees. It was 3 pm when we arrived. At some point I just wanted to lat down and die. Also very uninteristing scenery. I was all the time thinking why I am such am idiot doing this, but then you arrive and you can take off the fucking shoes and take a shower which is so rewarding I can’t put it in words. Also finally I managed to find a hostel which was great, small cabins with curtains and AC (!!!), I had my best night! The town which is called Estella had even a natural swimming pool in the form of a cold river which was supernice. Now there is kind of a group is formed so we had dinner together, still in 35 degrees at 8 pm. 

Day 7. I didn’t want to leave my precious cabin but somehow something got into me and telling me to keep going. Today I cheated a bit because I sent my bag to the next stol by taxi. Partially cause it is still superhot and the distance was 29 km, and also I started to have pain in my hip. Still wasn’t easy. So I started at 6.15, almost everyone else already left except my french friend from the first day whom we cannot really communicate but she is really nice, so we kept on walking together. On the way we found the famous wine fountain which is sadly operating only in business hours but still we could get some drops (it is free). Remarkable! Then a mexican guy joined us, but at some point I lost the french lady as she went in the forest tontake pictures of the sunrise and then kind of disappeared.. Hope she is ok. Then I stopped for breakfast and caught up again by the dutch lady who waited for me. Today really no shadows but at least half of the day we had clouds. My hip was hurting even without the bag (great that there is ibuprophen). We passed Los Arcos where there is a bull running tonight (didn’t know so it is sadly missed), and tried to conquer the last 7 km to Torres del Rio. On these 7 kms I counted around 7 trees (no shade, still 40 degrees, my water has a temperature which resembles pee). As a reward, the hostel has a pool! And tomorrow we need to walk only 20 kms (with bags again :( ). 

Through the Pyrenees

English version below!

Szóval Bayonne-ban maradtam éjszakára, de előtte elmentem egy étterembe csigát enni. Igen, miért is ne – gondoltam, valószínűleg ez a legjobb hely erre. Egész jó volt. Aztán, mivel már késő volt, visszamentem a hostelbe, ahol három másik lánnyal aludtam egy szobában. Eléggé más volt ez a felállás, mint a mindennapi életem, szóval természetesen nem tudtam aludni.

Másnap irány SJPDP (jött a vonat!), és már abban a kisvárosban sikerült összebarátkoznom egy francia hölggyel, így együtt túráztunk. Próbáltunk beszélgetni is, de elég korlátozott volt a társalgás – bár ő valamivel jobban beszélt angolul, mint én franciául.

Őszintén szólva ez a nap főleg szenvedés volt, csak felfelé menet a napon, 30 fokban. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy lehet, nem is vagyok teljesen normális, hogy ezt önként csinálom. Bár végül nagyon jó érzés volt eljutni Orissonba 7 km után (nem tűnik soknak, de hidd el, az volt). Akkor még csak kb. 13:30 volt, és ez a hely gyakorlatilag csak egy menedékházból és egy étteremből áll, semmi más. Kaptam egy érmét a zuhanyzáshoz, így meg kellett fontolnom, mikor használjam el azt az egyetlen zuhanylehetőséget a nap folyamán (végül 16:00-kor történt). A rutin az, hogy délután mindenki mos és szárítja a ruháit, mivel csak 3-4 pólót és kb. ugyanennyi alsóneműt visz magával. Egyelőre nem is értem, miért alszik mindig valaki a szobában, függetlenül attól, mikor megyek be. Szerintem sokkal jobb kint lenni, mint egy sötét, forró szobában. Na, talán idővel megértem.

Az orissoni éjszaka tényleg nagyon meleg volt. De legalább csendes (füldugóval). Másnap reggel (2. nap) 06:30-kor kiraktak minket az albergueből reggeli után, szóval ekkor indultunk el. Még sötét volt, és egész nap fájt a fejem, de azt meg kell mondjam, a táj gyönyörű volt – hegyi rétek, szabadon kószáló lovak, tehenek, minden. Természetesen az út 75%-a felfelé vezetett, az utolsó egy óra pedig nagyon meredeken lefelé. Aznap többnyire egyedül mentem, mivel a francia társam túl sokáig reggelizett, én meg nem akartam sokat várni. Roncevalles-be értem, ami gyakorlatilag egy kis falu templommal és néhány hostellel. Aznapi albergue (vagyis hostel) egy régi templomban volt, ami miatt elég hideg volt (jó), és több mint 100 főt tudott elszállásolni – ez már kevésbé jó, mivel mindenki egy közös térben aludt. Nem volt a legjobb éjszakám, de legalább egy élmény volt. A hostelt teljes egészében holland önkéntesek vezették, nagyon kedvesek voltak. Kaptam “zarándokvacsorát” is, ami általában egy háromfogásos egyszerű menü, borral együtt. Most már el tudom képzelni, milyen érzés lehetett Jézusnak az apostolokkal enni. :)

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

So I stayed in Bayonne for the night but before I went to a restaurant to eat snails. Yeah, why not, guess it’s the best place to do it. Was quite ok. Then as it was already late I went back to the hostel where I stayed together with 3 other girls in the room. Very different setup from my everyday life so of course I couldn’t sleep. Next day off to SJPDP (the train came!) and then already in that small town I managed to make friends with a french lady so we did our hike together. Also tried to speak but our conversation was very limited, although she spoke a little more english than what I could in french. 

To be honest this day was mostly suffering, going only upwards under the sun in 30 degrees. I started to think that maybe I am not so normal doing this voluntarily. Although it was rewarding to finally get to Orisson after 7 km (doesn’t sound much but trust me it was). The time was only around 13.30 and it is a place consisting basically the refuge and a restaurant, nothing else. Also I got one coin for using the shower so I had to consider when I want to take that one amd only shower during the day (it happened at 4 pm). The routine is that everybody is washing and drying their clothes during the afternoons as you take 3-4 t-shirts and around the same amount of underwear. Also, so far I don’t really get why are there always sleeping people in the room, regardless what time I enter. I just think it is much nicer to be outside then inside a dark room where it is superhot. Well, maybe I will understand this with time.

So night in Orisson was indeed superhot. But at least quiet (with earplugs). The next day (day 2) they kicked us out at 06.30 am from the albergue, after breakfast, so that was time we started to walk. It was still dark, and I had a headache all day but must say, the scenery was really beautiful with mountain meadows, free horses, cows and everything. Of course 75% of the way upwards, last one hour downwards very steep. I was walking mostly alone that way as my french companion was eating breakfast too long and I didn’t want to wait long. Arrived to Roncevalles with is basically a small village with a church and some hostels. Todays albergue (aka hostel) was inside the old church which made it quite cold (good) and had a place for more than 100 people - not good as all these ppl shared a common space for sleeping. Not my greatest night but was an experience. Also the hostel is run by dutch volunteers enterily, they were really nice. Also got the “pilgrims dinner” which is usually a three course simple menu, wine included. I can imagine now how Jesus felt himself eating with his disciples. :)

El camino de francés

English below!

Üdv újra a blogomon! Ezúttal az El Caminóról. Ès ezúttal a chatGPT segítsègèvel, szóval mindez angolról lett fordítva, így ha nèha èrtelmetlen, fogjuk erre. :D De így az egyszerűbb, mert angolul nem kell èkezeteket gèpelni ezen a minikèpernyőn. A képek közzétètelèt is fizetőssè tettèk, így mèg eldöntöm, hogy hajlandó vagyok-e fizetni 50 SEK-et mindezèrt.

Egyèbkènt meg nem az 5 perc hírnèvèrt van mindez, nem is akarom a világot megváltani (már), leginkább úgy is magamnak írom (meg annak, aki esetleg idetèved).

Amikor ezt írom, épp a repülőn ülök Biarritz felé, és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy valóban közzéteszem ezt… Azt sem tudom, hogy az első bejegyzés után lesz-e második. Majd meglátjuk, mit akar velem a Camino.

Ezúttal egyszerre kellene könnyűnek és nehéznek lennie. Könnyűnek, mert nincsenek benne 5000 méter feletti hegyek, és remélhetőleg nincs hasmenésveszély sem valami távoli országban. Nehéznek, mert mégiscsak több mint 30 nap gyaloglás hátizsákkal. Ráadásul rájöttem, hogy még sosem túráztam nagyobb zsákkal úgy, hogy ne lettek volna serpaim vagy lovak, akik cipelnek. Tudom, luxus! Legalább nem lesz túl nehéz – kb. 6–7 kiló (víz nélkül).

Ami viszont leginkább aggaszt, az a hőség, amit általában gyűlölök (valószínűleg ezért kötöttem ki Svédországban). Majd meglátjuk, hogyan alakul… Próbáltam nagyon csökkenteni a súlyt, fájó szívvel még a szeretett pamut pizsamámat is otthon hagytam.

Mi vezetett ehhez a döntéshez, hogy megcsináljam? Hát, az élet néha bedob ezt-azt. Aki tudja, tudja… Nem mennék bele a részletekbe, de most jónak érzem, hogy belevágjak. Ráadásul van időm, és már régóta rajta van a bakancslistámon. Meg hát a Biarritzba szóló repjegy is a mai napra volt a legolcsóbb.

Vettem vonatjegyet is, ami a kiindulópontomhoz, Saint Jean Pied de Port-ba (gyakran rövidítve SJPDP) vitt volna – teljesen érthető a rövidítés. Nos, indulás előtt három nappal jött egy SMS, hogy a vonatom törölve. Az utolsó járat aznap. Néhányan azt mondják, talán lesz helyette busz. Kicsit bizonytalan volt, és nem akartam kockáztatni, így inkább foglaltam egy helyet Bayonne-ban 10 euróért, ami 10 percre van a reptértől. 

Valószínűleg sokkal kellemesebb, mint az első szállás SJPDP-ben, ahol nem voltak hajlandóak lemondani a foglalásomat (nézhettek is alacsony értékelések felé, szemétládák).

A terv tehát az, hogy holnap vonattal elindulok, és már aznap megkezdem a túrát – valami menedékházig a Pireneusokban. Aztán irány Santiago (remélem)!

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Welcome to my blog again! This time from El camino. When I am writing this on the plane to Biarritz I am still not sure if I am going to post it.. Also not sure that after the first post, there will be a second. We will see what the camino wants to do with me. Blogger wants to have a fee now for publishing pictures so I haven’t decided yet if I want to pay for that.. :D so no pictures yet, sorry. Could change though.

Mostly I am writing the blog for myself, there are already a lot of camino journals out there so the purpose is not to be better then them, mostly just entertaining myself (and others who happen to be here).

This time it should be easy and hard at the same time. Easy because it doesn’t involve any mountains above 5000 m, no diarrhea danger in far away country (I hope). Difficult because it is indeed 30+ day walking with a bagpack. And I realised I haven’t really walked or hiked with a bigger pack before without having sherpas or horses to carry. I know, luxurious! At least it shouldn’t be very heavy, only around 6-7 kilos (without water).  Also I am most concerned about the heat which I usually hate (probably that’s why I ended up in Sweden. Will see how it unfolds.. I tried reducing the weight a lot, with an aching heart I even left my beloved cotton pyjamas behind. 

What lead me to the decision to do it? Well, some shit in life did. If you know you know… I won’t go into details but it feels right to do it now. Also I have the time, and it’s been on the bucket list for a long time. Also the flight ticket to Biarritz was the cheapest on this day. I also bought train ticket which should have taken me to the starting point in Saint Jean Pied de Port, often referred to SJPDP, which is understandable. Well, 3 days before departure I got an SMS that my train is cancelled. The last one that day. Some ppl saying there should be a bus instead. A little unclear and I didn’t want to risk it, so instead I booked a place for 10 eur in Bayonne which is 10 mins from the airport. Probably much nicer than the first one I booked in SJPDP as they didn’t want to cancel my booking (you are looking towards low reviews, bastards). 

So the plan is to take the train tomorrow and already start the hike - up to some hut in the Pyrenees. And then continue toward Santiago (I hope).