English below!
8. nap
Újra találkoztunk a chilei sráccal és az amerikai lánnyal (plusz a holland hölggyel), sötétben indultunk el Torres del Rióból. Az éjszaka borzasztó meleg volt, csak feküdtem az ágyban és már akkor is izzadtam. A mai szakasz gyönyörű dombokon keresztül vezetett, és rengeteg szederrel találkoztunk. Kialakult egy szokásom: mostanra a reggelim részévé váltak útközben. Talán ez az égiek ajándéka a zarándokoknak. Néha ez az egyetlen motivációm. Egy hét után végre kimostam a cipőmet, de a nap végére pont olyan koszos lett, mint előtte. Az első falu 10 km-re volt, így azok, akik nem gondoskodtak korai reggeliről, elég rossz hangulatban voltak (én sosem indulok el reggeli nélkül). Itt megálltunk egy brunchra, aztán továbbmentünk Logroñóba, ami nem volt túl látványos – talán azért, mert vasárnap volt és minden zárva. A szállón a bejelentkezésre is várnunk kellett, mert túl korán érkeztünk. Ismét voltak ágyak függönnyel, de a szobák jóval kisebbek voltak. És ezzel most beléptem a híres Rioja borvidékre. Logroño híres a pinchosairól, ami a baszk tapas változat – ezt ettük vacsorára. A csoportunk folyamatosan bővül, már kezd kissé sok lenni, úgyhogy valószínűleg egy ideig újra egyedül megyek tovább. Ez volt a hőhullám utolsó napja is!
9. nap
Ma két holland hölggyel indultam, de olyan gyorsak voltak, hogy egy idő után nem tudtam tartani a tempót, és a csípőm is még mindig fáj. (A nagy hátizsák visszatért az előző nap óta…) A csípő nem hazudik… Útközben találkoztam egy kis mókussal, aki nagyon kíváncsi volt, és egészen közel jött. Sajnos nem volt nálam dió. A táj gyönyörű volt: először egy tó, aztán végtelen szőlőültetvények (Rioja bor!). A mai táv 29 km volt, ami elég keménynek bizonyult, bár csak 25 fok volt, felhős égbolt és állandó szél. Először utolértem a hollandokat, aztán egy kanadai hölggyel mentem, végül pedig egy ausztrál férfival gyalogoltam végig Nájera városáig. Itt először engedtem meg magamnak a luxust: egy privát szobát! Leírhatatlan érzés volt. Itt van egy kolostor is, ahol a legenda szerint Szűz Mária megjelent. A templom csodálatos!
Vacsora után úgy érzem, el fogok ájulni. Előtte még elmentem a gyógyszertárba vízhólyag kezelésre (igen, megvan az első, de azt hiszem, még kezelhető), és vettem egy sarokbetétet is. Majd kiderül, segít-e valamit.
10. nap
Ma többnyire egyedül sétáltam. Sokféle mezőn haladtam át, elég szép volt. Igazából nem nagyon emlékszem, mit láttam ezen a napon, amíg el nem értem San Domingo de la Calzada városát. Ez lett volna a szakasz vége, de továbbmentem Grañónba, mert ott van egy nagyon szimpatikus albergue/szálló. San Domingóban van egy katedrális, ami arról híres, hogy élő csirkék vannak benne. A legenda szerint valaki túlélte a halálos ítéletet. Amikor a király (vagy pap?) meghallotta ezt, azt mondta: „Ugyan, annyira él, mint a csirke a pörköltben, amit épp eszem.” És erre a csirke feltámadt a pörköltből. Azóta mindig élő csirkéket tartanak a templomban.
Miután megnéztem őket, továbbmentem Grañónba, így összesen ismét kb. 28 km-t gyalogoltam. A szállás tényleg a templom része, önkéntesek üzemeltetik, és adományért cserébe lehet ott aludni. Közösen főztünk vacsorát, abból a pénzből, amit az előző este ott hagytak a zarándokok. Volt mise is, külön áldással a zarándokokra. Vacsora után meditáció/ima volt a templomban, ahol egy gyertyát adtunk körbe, és mindenki mondhatott egy áldást vagy valamit, amit szeretett volna. Nagyon szép este volt, de későn ért véget, kb. 11-kor. A földön matracokon aludtunk, nagyon szorosan egymás mellett, kb. 20-an egy szobában. Természetesen voltak, akik elefánt módjára horkoltak, szóval lehetetlen volt aludni. Reggel, miután elmentek, kicsit még tudtam aludni, így 06:30-kor keltem, utolsók között.
11. nap
Nagyon fáradt voltam, és bár csak 15 km-t kellett volna gyalogolni Beloradóig, azt hittem, nem fog sikerülni. A csípőfájdalom reggelre valahogy enyhült (az első nap fájdalomcsillapító nélkül), viszont helyette egész úton a jobb lábam fájt, így nagyon lassan haladtam. Úgy tűnik, a Camino nem létezik fájdalom nélkül. Ma volt az első nap, hogy pulóver kellett reggel – csak 14 fok volt! Többnyire megint egyedül mentem. Megérkeztem Beloradóba, ahol egy szép szállón szálltam meg – emeletes ágyak, de gyönyörű kerttel és medencével (bár túl hideg volt a fürdéshez). Azt hiszem, ma először kezdtem igazán érezni a hétköznapi életből való kiszakadást. Élni ezt a napi rutint: gyalogolni, megérkezni, mosni, enni, aludni – és újra. Valahogy megnyugtató. Kíváncsi vagyok, holnap hol fog fájni.
🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
Day 8
Reunited again with the chilean guy and the american girl (plus the dutch lady) we left Torres del Rio in the darkness. The night was superhot so I was sweating just laying in bed. Todays passage lead us through spectacular hills and extremely lot of blackberrys. I developed a habit and now they are part of my daily breakfast on the go. Maybe it is a gift for pilgrims from above. Sometimes they are my only motivation. I even washed my shoes after one week, but at the end of day they became as dirty as before. The first village was 10 km away so those who didn’t think about early breakfast were not really in a good mood (I never start without it). So we stopped here for a brunch and then continued on to Logroño which was not very spectacular but maybe beacuse it was sunday and everything was closed. Also had to wait for the check in at the hostel as we were too early. Again beds with curtains but much smaller rooms. And with this I am now in the famous Rioja wine region. Logroño is famous for its pinchos which is the basque version of tapas sonwe had that for dinner. Our group is constantly growing and starts to be a little owerwhelming so I will probably move on alone for a while. Also this was the last day of the heatwave!
Day 9
Finally I started off with 2 dutch ladies but they were so fast that after a while I couldn’t keep up and also my hip still hurts. (The big backpack is back since last day..) Hip don’t lies… On the road I had an encounter with a little squirrel which was very curious and came superclose. Sadly I didn’t have nuts. Very nice landscapes with first a lake and then endless grape fields (rioja wine). Todays distance was 29 km which was though altough only 25 degrees, clouds and constant wind. I caught up with the dutch in the first time, then I was walking with a canadian lady and afterwards with an australian man all the way to Najera. Here the first time I let myself dive in the luxury of a private room! I can’t describe the feeling. Also here is a monastery where Maria is thought to revealed herself. Supernice church! After dinner I think I will pass out. Before that I visited the pharmacy for some blister care (yes, I got the first one but I think it is still under controll) and bought a heel pad. We will see if it helps with anything.
Day 10
Today I walked mostly alone. A lot of fields of different types, quite nice. I don’t really remember what else I was seeing in that day until I reached the city of San Domingo de la Calzada. That would have been the end of the section but I continued on to Grañon because there is a very nice albergue/hostel. In San Domingo there is a cathedral which is famous because it has chickens in it. According to the legend, a person survived somehow a death sentence. When the king (or priest?) heard that, he said “yeah he is as alive as the chickn in the stew I am eating”. And with this the chicken resurrected from the stew. So now they are always in display in the church. After I visited then I went on to Grañon, s altogether I walked around 28 km again. The hostel is actually the part of a church, run by volunteers and you donate the price of the night. We cooked dinner together which was bought of the money the pilgrims left there the previous night. There was also a mess, with specific blessing of the pilgrims. After that dinner and then meditation/prayer in the church where we were passing on a candle and everyone could say a blessing or something they wanted. Was a nice evening but ended very late around 11 pm. We slept on matrasses on the ground, very tight to each other, around 20 people in the same room. Of course there were people snoring like elephant so it was impossible to sleep. I slept a bit after they left in the morning, so I woke up at 06.30, among the last ones.
Day 11
I was supertired and although I had to walk only 15 km to Belorado I thought I won’t make it. The hip pain somehow was better in the morning (first day without pain killer), but instead I had a lot of pain in my right foot all the way, so I was going really slow. Looks like camino doesn’t exist without pain. Today was the first day I needed a sweater in the morning, it was 14 degrees! Mostly I was walking alone again. Made it ti Belorado where I am staying in a nice hostel, bunk beds but has a superbive garden with pool. Although too cold to be used. I think the first time today I started to feel the disconnection from every day life. Living the daily rutine of walking, arriving, washing clothes, eating sleeping and repeat. Relaxing somehow. Let’s see where the pain will be tomorrow.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése