English below!
26. nap
Mivel egy faluval korábban aludtam, mint ahol hivatalosan kezdődött volna a szakasz, meg kellett fizetnem az árát, és ma 32 km-t kellett mennem. Eddig ez volt a leghosszabb táv hátizsákkal. Az éjszaka meglehetősen hideg volt, és amikor reggel 7 körül elindultam, kb. 10 fok lehetett, úgyhogy majdnem az összes ruhámat magamra vettem, mégis fáztam. Ezen a napon értük el a Camino legmagasabb pontját (1500 m), majd leereszkedtünk 500 méterre – tehát sok volt a felfelé és lefelé.
Az első kávészünetem Foncebadónban volt, leginkább azért, hogy felmelegedjek. Innen továbbmentem (még mindig felfelé) a vaskereszthez, ahol az emberek köveket hagynak, amelyek a terheiket szimbolizálják – általában otthonról hozott kövek. Mivel erről nem tudtam, csak úgy vittem magammal egy követ a mászás elejétől. A csúcson nagyon fújt a szél, úgyhogy nem maradtam sokáig. Szerencsére néhány kilométerrel odébb volt egy bár kandallóval.
Később gyönyörű hegyek és kőből épült falvak mellett mentünk el. 27 km után már nem sok energiám maradt, de valahogy eljutottam Ponferradába. Addigra már nagyon meleg lett. Ma egy csak nők számára fenntartott szálláson alszom, abban a reményben, hogy senki nem fog horkolni. Természetesen tévedtem…
27. nap
Ponferradából Villafranca del Bierzóig főleg szőlőültetvények mellett sétáltunk. Ma főleg egy lengyel lánnyal mentem, aki nagyon szereti a borokat, így még egy pincészetben is megálltunk egy pohárra (1,5 euróért).
Mostanában a reggelek nagyon hidegek, a délutánok viszont nagyon melegek. Szerencsére az út végén volt egy folyó jéghideg vízzel, így felfrissülhettünk. Villafranca az egyik legszebb város az úton. És itt aludtam eddig a legjobb albergue-ben, amit egy Amerikából ideköltözött ember vezet, Casa Rural néven. Nincs emeletes ágy, csak külön ágyak, törölközők, és vacsorát is főzött nekünk, ami jobb volt, mint egy étteremben. Tényleg az egyik legjobb vacsora volt az életemben.
28. nap
Ma nehéz nap volt eljutni O Cebreiróba. 28 km, és az utolsó 7-8 km-ben 700 métert kellett emelkedni. Ráadásul a legmelegebb időszakban. Valójában jobban ment, mint vártam, most, hogy már nincs fájdalmam. Útközben még egy magyar éttermet is találtam – vagy legalábbis a tulaj magyar volt. A végén minden faluban megálltam egy sörre, így a mászás is könnyebben ment. Az utolsó 2 km-ben beléptünk Galíciába.
O Cebreiro egy ősi kelta falu, nagyon különleges. Részt vettünk egy misén a helyi templomban, és megtudtuk, hogy az az ember, aki a sárga nyilakat kitalálta, ebben a templomban van eltemetve. Mivel nem sok szálláslehetőség volt, csak egy tömegszállás, ezért privát szobát foglaltam. Jó volt végre úgy aludni, hogy nem voltak “elefántok a szobában”. Jó, hogy megmásztuk a hegyet, mert holnap megint le lehet menni. A táj viszont gyönyörű!
29. nap
Nagyszerű éjszaka volt a privát szobámban. Kevésbé volt nagyszerű, hogy reggelre tele lettem csípésekkel – nem tudom, mitől, de nem pont ágyi poloskaszerű. Mindenesetre nem jó érzés, hogy ez a félelem mindig ott van. Néhányan ma is 30 km-t akartak menni, én beértem 20 km-rel Triacastelláig. Bár reggel nem éreztem fáradtságot, később már igen. Ráadásul majdnem egész nap esett. A táj viszont gyönyörű volt: hegyek és erdők mindenhol.
Galícia tehát nemcsak kulturálisan kelta, hanem időjárásban is. Most először nem volt konkrét célom, de Nicole-lal (német lány) egy szuper szállást találtunk egy régi épületben. Olyan érzés, mintha kastélyban aludnánk. Vacsorára egy mexikói hölgyhöz mentünk, aki egyedül viszi az egész éttermet – nagyon finom (és nagyon csípős) burritót ettem. Holnap ismét 30 km a terv, Sarria utánig. Sarria az utolsó 100 km kezdete, innen sokan indulnak, mivel innen is lehet zarándokigazolványt szerezni.
30. nap
Ma Nicole-lal külön utakat választottunk. Ő a rövidebb, de dombosabb utat választotta, én pedig a hosszabbik utat a samosi kolostoron keresztül. Összesen 30 km lett. Sötétben indultam, de csak fél órát, ami jó, mert pár km után egy mély erdőbe vezetett az út, ahol 10 km-en át teljesen egyedül voltam. Úgy tűnik, senki nem választja a hosszabb utat. Szerencsére ott, ahol aludtunk, reggelizni is tudtunk, mert útközben semmi nem volt.
10-re érkeztem meg a kolostorhoz, és részt vettem egy félórás túrán egy kissé őrült nő vezetésével, aki megsértődött, mert azt hitte, nem figyelünk (összesen hárman voltunk). Figyeltem, de korlátozottan értettem, mert spanyolul beszélt.
Kicsit buta voltam, mert nem álltam meg kávézni, azt hittem, lesz még lehetőség – de nem volt. Tehát 20 km-en át semmi étel, semmi ital. Már 13:30 volt, mire eljutottam a “civilizációig”, ami egy szendvics-automata volt. Elég rossz hangulatban voltam akkor. Innen mentem tovább Sarria felé, ahonnan sokan indulnak, bár most nem volt olyan sok ember. Nem volt nagy szám. A szállás még 4 km-re volt, és ez a 4 km az egyik legnehezebb volt az egész úton… Végül 16:30-kor érkeztem meg a Casa Carmenbe, ami a semmi közepén van, 9,5 óra séta és evés nélkül. A helyet olaszok vezetik, így a vacsora fantasztikus volt!
🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
Day 26
Because I slept one village before the official section, I had to pay the price and go 32 km today. So far the longest with the backpack. The night was quite cold, and when Instarted walking around 7 am, it was about 10 degrees so Input on almost all the clothes I had and was still freezing. On this day we reached the highest point of camino (1500 m) and then descented to 500 m. So a lot of up and down. My first coffee stop was in Foncebadon, mostly to warm myself up. Then went on (still up) to the iron cross where people are leaving stones that stmbolises burdens, usually stones brought from home. As I didn’t know that I just carried a stone from the beginning of the climb. Here at the top it was superwindy so didn’t stay long. Luckily some km away, there was a bar with a fireplace.
Later on we passed beautiful mountains and villages with houses built of local stones. After 27 km I didn’t have much energy left but somehow made it to Ponferrada. By this time it became very hot. Today I am sleeping in a women only dorm, in the hope that nobody is going to snore. Of course I was not right…
Day 27
So from Ponferrada to Villafranca del Bierzo we walked mostly next to wineyards.
Today mostly with a girl of Poland who loves wines so we even stopped in a winery for a glass (1.5 euro). Nowadays the mornings are very cold and the afternoons are very warm. Luckily there was a river at the end destination with ice cold water so we could refresh. Villafranca is one of the most beautiful towns on the road. Also I was sleeping in the best albergue so far. Run by an american, who moved here, called casa Rural. No bunk beds, only single beds, towels, and he cooked dinner for us which was better than in a restaurant. One of the bests in my life actually.
Day 28
Today was a tough day to reach O Cebreiro. 28 km and in the last 7-8 km we had to climb 700 m altitude. And of course in the hottest period. It went actually better than I thought, now that I don’t have pain. On the way I even found a Hungarian restaurant. Or at least the owner was Hungarian. At the end I stopped in every village to have a beer, so the climb went better. In the last 2 km we entered into Galicia. The town O Cebreiro is a celtic ancient town, very special. There was a mass in the local church and we got to know that the person who invented the yellow arrows as the marking of the way, is burried in this church. As there was not many accomodation option here except the mass refugee house, I booked a private room. Great to be able to sleep without the elephants in the room. Good that we climbed the mountain because tomorrow we can climb down again. But the scenery is very nice!
Day 29
Great night in my private room. Not that great that when I woke up I was full of bites, I don’t know from what but doesn’t exactly looks like bed bugs.. Anyway not a good feeling to have this worry all the time. Some people today wanted to go 30 km again today, I was ok with 20 km to Triacastella. Although I didn’t feel tired in the morning, I felt it later. Also it was raining almost the whole day. The scenery was beautiful though with a lot of mountains and forests. So Galicia is not celtic only in culture but also in weather. The first time I didn’t really have an exact place to aim, we (Nicole from Germany and me) found a supernice albergue in an old building. Have the feeling of sleeping in a castle. For dinner we found a mexican lady who run a ehole restaurant totally alone, so I had a very tasty (and very spicy) burrito. Tomorrow planning to go 30 km again, beyond Sarria. Sarria marks the beginning of the last 100 km, and it means also a lot of people as it is possible to get a pilgrim certificate if you walk 100 km of the camino.
Day 30
Today we went on different paths with Nicole. She chose the shorter, more hilly road and I chose the longer route through a monastery in Samos. Altogether 30 km for me. It started in the darkness but only half an hour, which is good, because after some km it lead into a deep forest where I was totally alone in 10 km. Seems that nobody chooses the longer route. Also good that we had breakfast where we slept because there was really nothing in the way. I arrived to the monastery at 10 am and took a half an hour tour with a crazy lady who got pissed off becauese she thought we (the 3 people who were there) were not listening. I was listening but with limited understanding as she was taking it in spanish. I was a bit stupid and didn’t make a coffee stop there because I thought there will be something later. There wasn’t. So no food and drink for 20 km. It was already 13.30 where I got to the kind of civilisation which meant a vending machine to buy a sandwich. I was really not in a good mood then. So continued on to Sarria where many people starts the way, although this time not so many. Didn’t impress. The accomodation was 4 km after, one of the hardest of my 4 kms.. so arrived to Casa Carmen in the middle of nowhere at 16.30, after about 9.30 hours of walking and not eating. The place is run by italians, so dinner was great!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése