English below!
31. nap
Ma hirtelen hárman lettünk, mert egy spanyol srác is csatlakozott hozzánk, aki ugyan nem beszél sokat, de figyelmesen hallgat. Könnyű nap volt, mindössze 18 km Portomarínig. Szinte meg sem éreztem, csak az új vízhólyag emlékeztetett arra, hogy még mindig gyaloglok. Hidegben és ködben indultunk. Innentől nagyon megnőtt a zarándokok száma, és nem volt egyszerű szállást találni, de végül egy kis albergue-ben kötöttünk ki, ami egész jó volt. Még az is tele volt, amelyiknek 130 ágya van. Ezzel a nappal beléptünk az utolsó 100 km-be. Hihetetlen. Sem a csípőfájdalom, sem a lábfájás, sem a vízhólyagok, sem a hideg, de még a kib@szott ágyi poloskák (na az volt a legrosszabb) sem tudtak eddig tönkretenni…
32. nap
Eső. Sok. Egész nap esett. Valahogy a cipőm – ami elvileg nem vízálló – szinte teljesen száraz maradt. Igaz, nem zuhogott, hanem csak enyhe, állandó permetezés volt. Ma volt az első nap, amikor rengeteg új zarándok csatlakozott az útra, és ez nagyon is észrevehetővé vált. Kissé tönkretette az egész élményt. Néha olyan volt, mintha egy iskolai kirándulás lenne. Minden bárnál sorban kellett állni, és ez sokáig tartott. Délután 3 körül végre elállt az eső! Megérkeztünk Palas del Rei-be, egy kisvárosba, tele zarándokkal.
Innentől már nem olyan könnyű szállást találni, ezért általában egy nappal előre foglalunk. Találtunk egyet, San Marco-nak hívják, egész jó albergue, mosást is csináltunk, mert mindenünk koszos volt. Elmentem a helyi misére, ami tele volt emberekkel, és végre a pap egy kicsit beszélt angolul is. Megkérdezte, ki kezdte az egész Caminót az elejétől. Egyedül én voltam, mindenki tapsolt. Nagyon meglepett, de ez jól leírja, milyen a Camino Sarria után (az utolsó 100 km után). Galícia híres a polip-konyhájáról, úgyhigy ez volt a vacsora.
33. nap
A nap reggel sorban állással indult reggeliért a helyi bárban 6:40-kor. Aztán egész nap eső, tényleg megállás nélkül. A végére már tényleg nagyon zuhogott, teljesen eláztunk. 29 km. 17:30-ra értünk Arzuába, több megállóval. Sikerült találni egy éttermet, ahol pizzát rendeltünk. Életemben először szolgáltak fel mirelit pizzát 12 euróért. Reggel egy új dologgal indítottam: bedagadt a szemhéjam. Remek. Azt hiszem, ez valamilyen reakció az ágyi poloska csípésekre. Ismét irány a patika. Már nem is akarom tudni, mennyi pénzt költöttem ott különféle dolgokra. Mintha a testem folyamatosan segítségért kiáltana, hogy álljak már le ezzel a baromsággal, de én csak nyomom tovább… Már csak másfél nap van hátra.
Továbbra is Nicole-lal és Andréval (a spanyol sráccal, akit Nicole valamikor véletlenül talált) gyaloglok együtt. Vicces, mert igazából nem is értjük, miért ragaszkodik Andre hozzánk, és a beszélgetések is inkább komédiák, főleg mert az angolja elég gyenge, és sokszor teljesen másra válaszol, mint amit kérdeztek. Nicole német, és az angolja sem tökéletes, szóval a kettőjük párbeszédei általában elég mulatságosak. Én lettem a „utazási ügynökük”, aki mindig lefoglalja a következő napi szállást.
34. nap
Ma újra 28 km. Ez azért van, mert holnap közelebb akarunk lenni Santiagohoz, mint a tömeg, így az utolsó 10 km-en talán egy kicsit egyedül lehetünk. Nem sokat aludtam, mert az albergue tele volt, és sok zajt csináltak az emberek. A szemem jobban bedagadt, és új furcsa fájdalom jelent meg a nagylábujjamban, de eldöntöttem, hogy ha kell, akkor is bekúszom Santiagóba. Nicole rántottát csinált reggelire, így volt energiánk az induláshoz. Ma végre nem esett, de 28 km azért mégiscsak sok. Egy ponton elvesztettük a spanyol Andrest, azt hittük örökre, de a következő bárban várt ránk. Egész nap semmit nem mond, aztán este mintha bekapcsolnának egy rádiót, csak jön belőle a sok hülyeség. Lavacollában kötöttünk ki, egy nagyon kicsi helyen, ahol egy hostel egy családi ház része, a falon családi képek, és nagymama bútorok. Egészen különleges élmény!
Alig hiszem el, de holnap Santiagóban vagyunk!
🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
Day 31
So today we suddenly became three as a spanish guy also joined us who doesn’t talk a lot but listens. An easy day with only 18 km to Portomarín. Almost didn’t feel it, it was just my new blister that reminded me that I’m walking. We started in cold and fog.
From now on the amount of people walking really increased and it wasn’t very easy to find accomodation but finally we ended up in a small albergue which is quite ok. Even the one with 130 beds were full. With this day we walked in to the last 100 km. Unbeliavable. Not the hip pain, not the leg pain, not the blisters, not the cold and not even the fucking bed bugs (that was the worst) could destroy me so far…
Day 32
Rain. A lot. So today all day rain. Somehow my shoes which are not supposed to be waterproof managed to be almost totally dry. But ok, it wasn’t pouring rain but light constant showers. Also today was the first day when an extremely lot of new pilgrims joined the way and it became really visible. Kind of destroying the whole experience. It looks like a school trip sometimes. Also we had to stand in a line for every bar forever. Around 3 pm the rain finally stopped! We arrived to Palas del rei, a dmall town with a lot of pilgrims. From now on not that easy to find a place to sleep so we usually book a day in advance. We found one called San Marco, quite ok albergue, did also a washing as all our stuff was dirty. I went to the local mess which was full of people, finally the priest talked a little english also. He asked who has started the camino from the beginning. Inwas the only one, so everyone was klapping. I was really surprised but this describes quite well how the camino is after Sarria (after the last 100 km).
Day 33
Started with queing for breakfast at the local bar 06.40. Then rain all day, really without any pause. Towards the end it was really much so we got soaked. 29 km. Got to Arzua at 17.30 after multiple stops. Managed to find a restaurant where we ordered pizza. First time in my life I got served a frozen pizza for 12 euros. In the morning I started with a new thing again. A swollen eyelid. Great. I think it is some reaction to the bed bug bites. Right to the pharmacy again. I don’t want to count how much money I have spent there already for a lot of things. It is like my body is constantly crying for help to stop this bullshit but I am just keep pushing it.. Only 1,5 days left.
So I am still walking together with Nicole and Andre (the spanish guy, Nicole found at some point randomly). It is kind of funny because we don’t really understand what keeps Andre stick to us and also the conversations are usually like a comedy, mostly because his english is not very good but also he is many times answering to something totally different then what the question was. As Nicole is from Germany, and her english is not perfect either, their conversations are usually hilarious. And I became their travel agent who always books the next days accomodation.
Day 34
Today 28 km again. This is because tomorrow we want to be closer to Santiago then the crowd and in this way be a bit kore alone on the road which will be only 10 km. I didn’t sleep much as there were many people in the albergue and they made a lot of noise. Mybetes got more swollen and also got a strange new pain in my big toe but I decided that if I have to I will crawl into Santiago. Nicole made breakfast for us with scrambled eggs so we had energy for the beginning. Today finally no rain but 28 km is quite far. At some point we lost the spanish Andres, thought forever but he waited in the next bar. All day he doesn’t say anything then in the evening it’s like turning the radio on with a lot of bullshit. We ended up in Lavacolla, a very small place, with a hostel that is a part of a family home so there are family pictures on the wall and grandma furnitures. Quite an experience! Almost can’t believe but tomorrow we are in Santiago!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése