English below!
35. nap
Ezt már Spanyolországból hazatérve írom, de úgy érzem, a történetnek szüksége van egy lezárásra.
Szóval az utolsó este Santiago előtt, a vidéki házban nem volt valami nagyszerű. Az olasz, füves vagabond egész éjjel horkolt, mint egy vaddisznó, így egy szemhunyást sem aludtam. Reggel teljes erőből csaptam a földhöz a cipőmet, hogy felébresszem – nem sikerült… Még ezen a reggelen is Nicole sütött nekünk tükörtojást. Így indultunk el az utolsó 10 km-re Santiago felé. Azt hittük, megelőzzük a tömeget, mivel nem 20 km-t kellett mennünk, mint azoknak, akik az “hivatalos” megállókat követik. Nos, kicsit későn indultunk, de szerintem végül tényleg a nagy tömeg előtt értünk be. Nicole szokása, hogy minden nap tart egy „félidős sört”, így ma is megálltunk, valamikor reggel 9 körül, de sajnos csak egy reggelizőhelyet találtunk, így csak „félidős dzsúsz” lett belőle.
A bevonulás Santiago-ba elég könnyű volt, és bár azt mondják, itt mindig esik az eső, mi napsütésben érkeztünk meg. A katedrális előtt a két holland hölgy (Irene és Monique) várt minket – nagy meglepetés volt! Természetesen elkészítettük az összes „hivatalos” fotót minden pózban és felállásban. Aztán búcsút vettünk Andreastól, és azt hittem, nem látjuk többet – de este mégis találkoztunk vele újra. Ezután Nicole-lal beálltunk a sorba, hogy megnézzük a zarándokmisét a katedrálisban, ami a teljes élmény része. A mise délben kezdődött, mi már 11:20-kor sorban álltunk, és éppen befértünk – csak állóhelyünk volt, de így is jó volt. Kórus és egy szólista is énekelt, és még a híres lengő tömjénezőt is meglóbálták, ami nem történik meg minden alkalommal, szóval nagy szerencsénk volt. Itt még az ausztrál hölggyel is találkoztam, akivel Pamplona óta kapcsolatban voltunk, amikor ugyanabban a hostelben aludtunk. Ő nagyon gyorsan haladt, és bár vissza kellett mennie Pamplonából a kezdőpontra, ugyanazon a napon ért Santiago-ba, mint én – ami azt jelenti, hogy én nem is voltam olyan gyors… Mindenesetre jó volt látni, mivel azóta is kapcsolatban voltunk.
A mise után elmentünk kiváltani a zarándokoknak járó oklevelet, ami gyorsan és simán ment. Latinul van, és elég vicces, hogy a nevem „Beatricem” formában szerepel rajta.
A szállásunk nagyon közel volt a katedrálishoz, a neve Km 0. Nagyon szép hely volt.
Azt hittem, most már vége a gyaloglásnak – egészen addig, amíg a holland lányok rá nem vettek minket, hogy menjünk még egy 30 km-es „hála-szakaszt”. Így a teljes táv meghaladta a 800 km-t. A terv az volt, hogy busszal megyünk Muxiába (tengerparti város), onnan gyalog Finisterrébe, ami szintén a parton van, és amit „a világ végének” tartanak. Onnan pedig vissza busszal. Hivatalosan az emberek fordítva szokták csinálni – először Finisterrébe, ott fürdenek, majd onnan Muxiába, ahol „új életet kezdenek”. Mindegy, nekünk így is működött.
+1-4. nap
Kevés alvás után (Nicole-lal és Andreasszal iszogattunk) reggel indult a busz Muxiába. Nem tudtuk, de éppen egy hatalmas fesztivál volt ott, olyan, mint nálunk május elseje. Nekem nem igazán tetszett, de elmentünk a világítótoronyhoz és a templomhoz is, a környék pedig gyönyörű volt.
Másnap Monique 50. születésnapját ünnepeltük egy tortával, amit előző nap a piacon vettünk (vasárnap nem volt könnyű tortát találni, minden zárva…). Aztán elindultunk az utolsó 30 km-es gyalogtúránkra a part mentén és az erdőn keresztül – nagyon szép útvonal volt, de sok volt a szintemelkedés. Természetesen most is volt „félidős sör”. Szerintem mindannyian nagyon fáradtak voltunk, még úgy is, hogy ezúttal előreküldtük a csomagokat. Valószínűleg a lábaink már „ellazultak” Santiago után, és azt hitték, nincs több dolguk – most meg csak azt kérdezték: „mégis mit csináltok már megint?!”
Nagyon boldogok voltunk, amikor ismét elértük a partot és az óceánt. Mártóztunk egyet a nagyon hideg vízben, aztán elmentünk vacsorázni.
Másnap reggel busszal vissza Santiago-ba. Az utolsó éjszakámat a Seminario Menor nevű szálláson töltöttem, ami egy egykori kolostor, 1 km-re a belvárostól. Érdekes hely, hatalmas épület, a WC messze volt a szobámtól, ami leginkább egy börtöncellára emlékeztetett – de ettől függetlenül egész jó volt.
Reggel utoljára ettünk együtt reggelit négyen, aztán búcsút vettünk egymástól, és felszálltam a buszra Porto felé, ahonnan a gépem indult vissza Stockholmba.
🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
Day 35
I am writing this after I returned from Spain but I think the story needs to have an end.
So last night before Santiago in the rural house was not great. The joint smoker italian vagabond was snoring continously like a wild boar the whole night, so I couldn’t sleep at all. In the morning I slapped my shoes to the ground with all my power just to make him wake up, didn’t work.. Even this morning Nicole cooked us fried eggs. So we started our last 10 km into Santiago. We thought we get ahead in front of the crowd not having 20 km like most of them eho are following the official stops. Well, we started a bit late but I think we actually arrived before the bug crowd. Nicole’s habit is to have a half-time beer every day so we stopped even today around 9 am but sadly we only found a breakfast place so it was just a half time juice.
The march into Santiago was quite easy and although they say it always rains in Santiago, we arrived in sunshine. In front of the cathedral the 2 dutch ladies (Irene and Monique) were welcoming us, it was quite a surprise! So we shot all the official pictures in every position and every constellation. Then we said goodbye to Andres, and I thought we will never see him again but we met later in the evening. Then with Nicole we queued up to visit the pilgrim mess at the cathedral which is part of the experience. It started at 12 am, we were in line already at 11.20 and we were one of the last ones they let in. So we had only standing places but it was still ok. A choir and a solist were singing and they also reliased the swinging smoke which doesn’t happen every time so we were really lucky. Here I even met the australian lady I have been in contact with since we slept in the same hostel in Pamplona. But she was really fast and managed to get to Santiago the same day as me, although she had to go back first to the start from Pamplona. Which means I was not that fast.. Anyway it was very nice to see her as we have been in contact since then.
After the mass we went to get our certificate which went very smooth and fast. It is in latin and quite funny to have my name on it as “Beatricem”.
Our hostel was very close to the cathedral, called Km 0. A very nice one actually.
I thought now the walking part is over until the dutch ladies convinced us to walk another 30 km gratitude distance.. So with this, altogether the total distance would be over 800 km. The plan was to take the bus to Muxia which is on the coast and from there walk to Finisterre, also on the coast which is considered “the end of the world”. And then back by bus from there. Officially people should do the other way around, go to Finisterre first and take a swim then to Muxia as here you start your new life. Whatever, should work the other way around as well.
Day +1-4
After not much sleep (drinks with Nicole and Andres) the bus left in the morning for Muxia. We didn’t know but it was the time of a huge festival there, looking like the 1 of May in Hungary. I didn’t like it very much but we also walked to the light house and church there and around that it was a beautiful landscape.
The next day we started with the celebration of Moniques 50 birthday with a cake we bought at the market yesterday (not easy to find a cake on a sunday when everything is closed..). Then we started our last 30 km walk by the coast and in the forest, very nice path but a lot of up and down. Of course we had a half time beer. I think we all were very tired although this time we even sent the bags ahead. I guess our legs already relaxed in Santiago and they thought they don’t need to work again so now they were like “what the hell are you doing again?!”.
We were very happy when we reached the coast again and the ocean. We took a dip in the very cold ocean and then went for dinner.
The next day bus back to Santiago. I spent my last night in Seminario menor which is a hostel that used to be a monastery, 1 km from the center. Interesting place, very huge, the toilet was kind of far from my room which looked like a prison cell. Despite this it was fairly ok.
In the morning for the last time the 4 if us had breakfast together then said our goodbyes and I got on the bus to Porto where my plane departed back to Stockholm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése