ENGLISH BELOW!!!
Huarazban sajnos nem igazán volt időm írni, mert vagy éppen túráztam, vagy annyira fáradt voltam utána, hogy semmihez sem volt energiám.
A második túrám során a Churup-lagúnához mentem. A túra 3800 méteren indult, és 4450 méteren ért véget, körülbelül 2–3 órás emelkedő után.
Ide tömegközlekedéssel is el lehet jutni: a kisbusz akkor indul, amikor megtelik, az út nagyjából 45 perc. A buszon megismerkedtem egy osztrák nővel, aki azt tanácsolta, hogy a magaslati alkalmazkodás érdekében rágjak kokalevelet (el kell rágni, a szádban tartani, majd kiköpni). Nem tudom, hogy tényleg ez segített-e, vagy csak placebo volt, de utána valóban jobban éreztem magam.
Maga a túra olyan volt, mintha két órán keresztül lépcsőztem volna, így másnap alig tudtam megmozdulni. A végén így 4000 m fölött még egy kis kötélpálya is tarkította a dolgot. A tó viszont gyönyörű volt, hegyekkel körülvéve.
Lefelé egy kicsit várnunk kellett, amíg ismét megtelt egy kisbusz, de délután három körül már vissza is értem Huarazba. Aznap este szállást is váltottam, mert közelebb akartam lenni a belvároshoz és az éttermekhez. Az új hostel valamivel jobb minőségű volt, egyetlen hátránya az, hogy a szobában nem volt ablak.
Mivel teljesen kimerültem az előző napi túrától, másnap egy könnyebb programot választottam. Egy kevésbé ismert tóhoz, a Rocotuyoc-lagúnához mentem, amit főleg azért választottam, mert a busz csak reggel 8-kor indult, nem hajnalban. Végül ez tetszett talán a legjobban, szerintem ez volt a legszebb hely.
Inkább azoknak való kirándulás, akik nem szeretnének sokat túrázni (kocaturisták..?) A busz kb. két és fél óra alatt vitt el közvetlenül a tóhoz olyan utakon, ahol még egy terepjárónak is kihívás lett volna közlekedni. A tó 4450 méteren fekszik, így a magasságot itt is érezni lehetett.
Hatalmas gleccserek vették körül, mögötte pedig volt egy kisebb tó is, amelyben gleccserdarabok úsztak. Az egész séta alig egy órát vett igénybe. Visszafelé megálltunk egy étteremnél is (valószínűleg valamilyen üzleti megállapodás miatt).
Közben felfedeztem, hogy koka levelet a boltban is lehet kapni kb fél euróèrt.
Másnap ismét készen álltam egy nehezebb túrára, így következett a Laguna 69, amelyet Peru legszebb egynapos túrájaként emlegetnek.
Ez is messze van Huaraztól, és csak szervezett túrával lehet eljutni oda. Azt mondták, hogy reggel 5-kor felvesznek a szállásomnál. 5:45-kor azonban még mindig nem jött senki, ezért írtam az utazási irodának. Nem sokkal később felhívott egy dühös nő, aki nagyon gyors spanyolsággal magyarázott valamit, miközben folyamatosan spanyol üzeneteket küldött, hogy menjek ki az ajtóhoz. Két percen belül lent voltam, ezért nem igazán értettem ezt a nagy sietséget. Meglepetésemre azonban nem egy turistabusz, hanem egy taxi várt rám. Kissé gyanakodtam, mert fogalmam sem volt, mi a terv, de beszálltam. Eszeveszett tempóban kezdtünk száguldani, és egy idő után már azon gondolkodtam, hogy vajon elrabolnak-e, mert teljesen elvesztettem az irányítást a helyzet felett. Különösen akkor lett furcsa, amikor már Huarazt is elhagytuk, és még mindig csak mentünk. Körülbelül 45 perc múlva végre megálltunk, ahol ott várt a turistabusz, én pedig átszálltam rá. Kiderült, hogy egyszerűen megfeledkeztek rólam, és ezért küldtek utánam egy taxit, hogy utolérjem a buszt. Nem volt éppen a legmegnyugtatóbb élmény.
Útközben megálltunk a Llanganuco-lagúnánál is, amelynek egészen hihetetlen türkizkék színe van.
Maga a túra valóban lenyűgöző volt. Egy hatalmas hegyekkel körülvett völgyben vezetett, ahol a táj folyamatosan változott.
Látszott a Huascarán is, Peru legmagasabb hegye. A túra kemény volt: 700 méter szintkülönbséget kellett leküzdeni, és kétszer olyan hosszú volt, mint az előző, összesen 14 kilométer. Az egész körülbelül 6 órát vett igénybe, ebből fél órát töltöttünk magánál a tónál, amelyet szintén hatalmas gleccserek vesznek körül.
Este 7 körül értünk vissza a városba. Nem sokkal előtte kaptam egy e-mailt attól a busztársaságtól, amellyel ma reggel kellett volna visszamennem Limába, hogy törölték a járatot. Felajánlották ugyan, hogy átfoglalnak az éjszakai buszra, de azt mindenképpen szerettem volna elkerülni. Így gyorsan elkezdtem más társaságokat keresni, találtam is egyet, és most éppen ezen a 7–8 órás úton ülök vissza Limába. Az első busz árát egyelőre nem sikerült visszaszereznem. A huarazi irodában azt mondták, hogy nincs elég készpénzük a visszatérítésre (kb. 25 euró), ezért elküldtek a limai irodába. Majd meglátjuk, mi lesz.
Nem igazán sajnálom, hogy elhagyom Huarazt. Maga a város nem különösebben látványos, inkább a környéke az, ráadásul elég kaotikus is. Utánanéztem, mindössze körülbelül 140 000-en laknak itt, mégis olyan érzése van az embernek, mintha ebből mindenki folyamatosan az utcán lenne.
Holnap találkozom a magyar csoportommal, úgyhogy innentől kezdve egy sokkal szervezettebb utazás következik (reméljük).
🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪
On my second hike I took another lake called laguna Churup which started at 3800 m and ended at 4450 m after a 2-3 hrs hike up. Also reachable by public transport which leaves when it is full (the whole trip takes about 45 mins). On the minibus I met a new austrian friend who later advised me for taking coca leaves (chew them, store them - in your mouth, and spot out them) for acclimatisation. I don’t know if it was them or placebo but it actually went well afterwards.
The hike itself was like taking the stairs for 2 hours so the day after I almost couldn’t take a single step. As an extra at the end there was even a part with ropes. The lake itself was beautiful with mountains around.
At the bottom we had to wait a bit until one of the minibuses got full again but than around 3 I was already back to Huaraz. Also this evening I changed hostel becasue I wanted to be closer to the center and restaurants. It was also a bit better quality just unfortunately no windows in the room.
So beacuse I was totally exhausted after the hike, the next day I took an easy one, not very well known which I chose only because the transport left at 8 am (and not before). It’s called laguna Rocotuyoc which I think I liked the best, and was the most beautiful.
It was mostly for people who don’t want to hike. The bus took us directly to the lake after 2,5 hrs on roads where even a 4WD would have a problem. The lake lays at 4450 m so the altitude still had it effects. Surrounded by huge glaciers and behind it there was even a smaller lake with floating glacier parts. So the whole walking took only 1 hour. On the way back we stopped at a restaurant (some business relations..?). I also relaized you can buy coca leaves at the supermarket for like half eur/ package.
The next day I was ready again for a difficult hike so it was time for laguna 69 which is supposed be the most beautiful 1-day hike in Peru.
Again it was far away from Huaraz and it is possible to get there only with an organised trip through a tour agency. They said they will pick me up from the hotel at 5 am. Still at 05.45 noone came so I texted the tour operator and soon after some angry woman called me in very fast spanish and the same time constantly texting me (in spanish) that I have to come to the door. I was down in 2 mins so I didn’t really understand why the hurry. But to my surprise a taxi waited for me (it should have been a bus with a lot of people). I was a bit sceptic as I didn’t really know the plan but I got in and we started to drive like crazy. For a while I was wondering if they are going to kidnap as I had no control over the situation. Especially after we left Huaraz and were still driving. After about 45 mins we stopped and there was the bus so I got on. Basically they forgot me and probably that’s why they sent a taxi to catch up. It wasn’t a really comfortable experience.
With the bus we stopped to see even Laguna Llanganuco which has an unreal turquise colour.
The hike itself really was beautiful in a valley of huge mountains, the scenery always changing. Even Huascaran, Peru’s highest mountain was visible. It was hard because it was 700 m difference in altitude and also twice as long as the one I did before, 14 km total. The while thing took around 6 hrs with a half an hour at the lake which is again surronded by huge glaciers.
(This is not The Lake, it was just on the way).
We got back to the city at 7 pm. Just before that I got an email from the bus company that should have been taking me back to Lima today morning that they cancelled it. Although they offered me to rebook me for the night bus (which I want to avoid). So in panic I started to look for alternative companies for today and found one and that’s where I am sitting now on my 7-8 hrs journey back to Lima. I was trying to get a refound for the first bus so far without any results. In the office in Huaraz they said they dont have enough cash to pay me back (around 25 euro) and sent me to the Lima office. We will see..
I am not that sad leaving Huaraz, not a very spectacular town, only whatbis around and quite chaotic. I looked up and there are only 140.000 peope living here, although it feels like that all of them are constantly out on the streets.
So tomorrow I’m meeting with my hungarian group so from now on it is going to be a more organised trip.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése