ENGLISH BELOW!!
Sajnos ezt már otthonról írom, de úgy gondoltam, jó lenne valamilyen lezárást adni ennek az egésznek (legalább magamnak, és hogy fel tudjam dolgozni ezt a három hetet).
Másnap, miután este 11 körül visszaértünk Cuscóba, Gloria és én (a csoport nélkül) már hajnali 3:30-kor indultunk is a következő kirándulásra. Igen, nem sok alvás jutott… Az úti cél a Szivárvány-hegy (Rainbow Mountain) volt, Peru legújabb látványossága. 5007 méter magasan fekszik, így ez lett az egész utunk legmagasabb pontja. Régen gleccser borította, de miután elolvadt, a különböző ásványoknak köszönhetően előtűntek a hegy színes rétegei. Ahogy szinte minden, ez is nagyjából háromórás buszútra van Cuscótól.
Egy túraszervező cég vett fel minket egy kisbusszal, még vagy húsz másik külföldivel együtt. Körülbelül másfél-két óra utazás után megálltunk reggelizni egy kellemes helyen, majd újabb másfél-két óra múlva megérkeztünk a túra kiindulópontjához. Innen körülbelül egyórás gyaloglás (200–300 méter szintemelkedés) várt ránk, hogy felérjünk a kilátópontra. Nem volt könnyű: elég hideg volt, és a magasság miatt csak nagyon lassan tudtunk haladni, rengeteg pihenővel. Az út mentén legelésző alpakák azért adtak némi plusz motivációt.
Amikor felértünk, valami furcsa, már-már delíriumszerű állapotba kerültünk, és körülbelül tíz percig egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a nevetést. Ehhez az is hozzájárult, hogy lámák ültek teljes nyugalomban, napszemüvegben (!!), mintha szobrok lettek volna, és türelmesen várták, hogy pénzért fotózkodhassanak velük. Az egész látvány annyira abszurd volt, hogy nehéz volt felfogni. Mindez 5000 méter magasan, rengeteg árussal, akik ételt és ajándéktárgyakat kínáltak. Ráadásul ez a hely valamilyen sasfajnak is az élőhelye, ami még különlegesebbé tette az egészet. Azt hiszem, számomra ez volt addigi életem egyik leglátványosabb természeti élménye.
Egészen addig, amíg meg nem láttam a következő csodát, a Vörös-völgyet (Red Valley), amely mindössze 25 perc sétára volt innen. Na jó, nem csak ezért volt különleges – odáig még körülbelül 50 métert kellett emelkedni, tehát még kevesebb oxigén jutott. A völgy hatalmas volt, szinte lehetetlen volt befogadni a látványát, és tele volt különféle színekkel. Körülbelül tizenöt percnyi néma bámészkodás után visszafordultunk, lesétáltunk a kisbuszhoz, amely visszavitt minket ugyanarra a helyre ebédelni, majd onnan a szállodába. Talán ez volt az egész perui utazás legjobb napja.
Egyórás alvás után újra találkoztunk a többiekkel vacsorára, és elbúcsúztunk egymástól, mert a legtöbben másnap kora reggel indultak haza.
Csak Gloria és én maradtunk még egy nappal tovább Cuscóban, ezért úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk egy közeli kisvárosba, ahol piac (mint gyakorlatilag mindenhol...) és néhány inka rom található. Egy colectivo-val (helyi kisbusszal) mentünk, ami 6 solba került (kevesebb mint 2 euró), és körülbelül 45 perc alatt értünk oda. A városka igazi hippi hangulatot árasztott: rengeteg fiatal külföldi, kávézók, ahol gombás kávét árultak (nem tudtuk pontosan, milyen gombából készült, nem is próbáltuk ki). Az egész hely olyan volt, mintha egyesek számára az utolsó menedék lett volna.
A romokhoz Uberrel mentünk fel, lefelé viszont alig akadt taxi. Szerencsére Gloria kiszúrt néhány helyit, így megkérdeztük őket, hogy némi pénzért elvinnének-e minket a városba. Valószínűleg randin voltak, mert szinte egy szót sem szóltak, mi pedig örültünk, hogy végül nem raboltak el minket.
Megtaláltuk a piacot, vettünk még néhány szuvenírt (az egész város tulajdonképpen egyetlen hatalmas piac volt), beültünk egy közeli étterembe, majd colectivo-val visszamentünk Cuscóba. Ott még elköltöttük az utolsó vacsoránkat, és beszereztük az utolsó adag kokás cukorkát is (egyébként átjutottak a határellenőrzésen, bár szerintem nincs túl nagy hatásuk).
Reggel én indultam elsőként, 6:30-kor, így elköszöntünk egymástól, én pedig taxival kimentem a repülőtérre. A gépem kicsit késett, így csak dél körül értem Limába, ahol még hat órát vártam az Amszterdamba tartó járatra. Ezután következett a 12 órás repülőút, majd Amszterdamban újabb hat óra várakozás a stockholmi gépre. Megpróbáltam aludni egy kicsit egy reptéri padon (régi szép idők hajléktalan egyetemistaként...), több-kevesebb sikerrel. Több mint harminc óra utazás után végül megérkeztem Eszterhez Stockholmba, ahol aludtam egyet, majd másnap reggel busszal továbbmentem Örebróba.
Nagyon furcsa volt újra egyedül lenni a lakásomban három ilyen intenzív hét után, főleg úgy, hogy az előző két hétben folyamatosan megosztottam valakivel a szobámat. A pozitív oldala viszont az, hogy végre újra bedobhatom a vécépapírt a vécébe, és csapvízzel moshatok fogat. Így azért sokkal egyszerűbb az élet – még ha egy kicsit buborékban is.
🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪🇵🇪
Sadly I am writing this already from home but I thought it is nice to have an ending (at least for myself and for processing these 3 weeks).
The day after we got back to Cusco at 11 pm, we (Gloria and me without the group) started our next trip already at 3:30 am. Yeah, not much sleep… The destination was the Rainbow mountain, Peru’s newest attraction. It lays at 5007 m and with this became our trip’s highest point. There used to be a glacier which melted and that’s why it has different colours now thanks to different minerals. As everything this one also lays 3 hours bus ride from Cusco. A trekking company picked us up by minubus along with 20 other foreigners and after 1-2 hrs driving we stopped to have breakfast at a nice place.
After another 1-2 hrs we got to the trailhead where we had to hike about 1 hour (2 or 300 m altitude difference) to get to the top for the view. Wasn’t very easy as it was quite cold and we could move only very slowly with a lot of stops because of the altitude. The alpacas along the way gave some motivation. At the top we got some delirious rush as we couldn’t stop laughing for about 10 minutes. To this contributed also the lamas sitting peacefully there as sculptures in sunglasses (!!) waiting to take a picture (for money).
The scenery was so absurd that it was hard to bear. Also a lot of people selling food and gifts, all this at 5000 m. This place is also the home of some kind of eagles which gave an extra to everything. I have to say that for me it might have been the most spectacular thing to see so far. Until I have seen the next wonder, the Red Valley which laid only a 25 mins walk from here. Well not only because of course it was about 50 m above so even less oxygen. The valley was huge, almost impossible to take it in, with a lot of colours. After some 15 minutes silent staring we turned and walked down to the minibus again that took us for lunch to the same place and then back to the hotel. It has been maybe the best day of all in Peru!
After an hour sleeping we met with the others again for dinner and saying goodbyes as most of them were leaving early the next day.
Only Gloria and me stayed one day extra in Cusco so we decided to visit a nearby town where there is a market (as everywhere basically..) and some inka ruins. We took the collectivo (public minubus) for 6 soles (less than 2 eur) for a 45 mins ride. The town was kind of a hippy place with a lot of young foreigners and cafes selling coffee with mushroom (unclear what kind, we haven’t tried it). It felt like some kind of last resort for some people. We took an uber up to the ruins but there was not many taxis on the way down.
We got lucky as Gloria spotted some locals so we asked them to take us down in their car for some money. They were probably on a date and didn’t talk much, and we were happy as we haven’t been kidnapped. We found the market, bought some souvenirs again (the whole town was basically one huge market) and sat in a nearby restaurant, then went back to Cusco with the collectivo again. Here we had our last dinner and bought the last pieces of coca candies (they made it through border controll btw, although I don’t think they have too mich effect).
In the morning I was the first one to leave at 06.30 so we said our goodbyes and I was off with a taxi to the airport. It was a bit late so I arrived to Lima at 12 and there I had 6 hours waiting time for the next flight to Amsterdam, then 12 hours flying and 6 hours again there until my next flight to Stockholm. Tried to sleep a bit at the airport in Amsterdam on a bench (good old times as a homeless student..) with more or less success. After 30+ hrs on the road I got to Eszter in Stockholm where I slept and in the morning took the bus to Örebro.
Very strange to be in my flat alone after 3 very intensive weeks and sharing the room constantly for 2 weeks with someone. On the bright side I can finally throw the toiletpaper in the toilet and wash my teeth with tap water. Life if mich easier this way but it is a life in a kind of bubble.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése