Min förste patient

Ma találkoztam az első saját svéd páciensemmel. Mondjuk azt nem tudta, hogy kb. úgy egész életemben az első volt (a véradókat azért nem nevezném betegeknek...). :) Úgyhogy Apa, a kérdésedre válaszolva, igen, túlélte. A kéréseddel ellentétben fényképet sajnos nem tudok küldeni róla, mert nem lenne túl etikus, helyette küldök inkább másról.

Nem volt egy túl bonyolult beteg, és még valami csoda folytán teljes egészében megértettem, amit mondott, meg ő is engem, sőt még az utasításaimat is egész ügyesen követte a vizsgálat közben. Aztán még meg is lettem dicsérve Peter, a mentor által. Hát ilyen szerintem az egyetem 6 éve alatt nem történt. Aztán mondta Peter, hogy akkor most mondjam fel a diktafonra, hogy mi a helyzet. Ja igen, itt legtöbbször nem az orvos írogatja a gépbe a dolgokat, hanem felveszi a diktafonra, aztán a titkárnőt meg beirkálják. És Péter úgy gondolta, hogy mivel nem vagyunk túl jók a nyelvtanból egyelőre, így a legegyszerűbb, ha felvesszük inkább. Így nem kell az írott szöveggel bajlódni. (Ebben úgy érzem, nem értünk teljesen egyet.) Hát mondtam neki, hogy köszönöm a bizalmat, de talán ma még azért nem, legalább egyszer hadd lássam már, hogy hogy megy ez. Úgyhogy végül ő intézte el, viszont a holnapit már tényleg én kapom. Ajjaj.