The wind of changing

Hááát, nem is tudom, mostanában sok minden történt, már lassan én sem tudom követni. Szombaton grilleztünk a munkatársakkal folyóparton. Ez itt Svédországban elég népszerű tevékenység. Úgyhogy aki meglátogat, számíthat arra, hogy ilyen élményben fog részesülni. (Télen majd szerzek rénszarvasokat vagy valami hasonlót).

Ezen engem ne keressetek, de remélem, feltűnik egy lényeges dolog a képen: senkin SINCS KABÁT! Még a végén tényleg beköszönt a 20 fokos kánikula.

A tegnapi nap a gyors döntések napja volt. Vettem egy biciklit és kitaláltam, hogy elköltözök. Az utóbbiról majd később. De nyugi, nem Örebroból költözök, csak a szobából. Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell még egy bicikli, ha már van egy. Há mer gyors mint állat. Nos, az első számú lesz a vendégbicikli. :) Meg amúgy is kellett egy olyan, amivel hosszabb távokat lehet megtenni. Egyébként meg eddig még sosem vettem biciklit, csak úgy mindig lettek valahonnan. Úgyhogy most ezzel azt hiszem, bepótoltam az összes eddigi nem megvett biciklit. A vicc az volt, mikor állok a boltban és nézegetem a kiszemelt darabot, erre megjelenik Marcus (a szlovák munkatárs), aki a mobilján nézegette pont azt a biciklit, amit én kiszemeltem. Úgy, hogy nem beszéltünk össze, hogy ő is épp akkor ott lesz. Úgyhogy a végén vettünk két tök egyforma darabot, annyi a különbség, hogy az övének 3 cm-rel nagyobb a váza. Hát igen, ebből kifolyólag az enyém is egy férfi bicikli, de a nőinek a színe nem tetszett. A boltban még be is regisztrálták a kis drágát, hogyha netán ellopnák, van rá biztosítás. Bár ezzel együtt is biztonságosabbnak ítéltem, ha a szobámban tartózkodik inkább.

Hétfőn váratlan dolog történt. A reggeli 7.45-ös megbeszéléskor odajött hozzám Anna-Lena, az egyik mentor (akiről talán korábban írtam, hogy olykor laza brazil táncot lejt a betegeknek, hogy bemutassa, hogy nem kell olyan mereven járni). Na, ő amúgy olyan 65 év körüli, elég vicces fazon. Szóval odajött hozzám reggel és annyit mondott, hogy úgy gondolta, hogy ma megyünk az iskolába. Mármint hogy ő meg én. Iskolába. Ezt így hajnalba kicsit nehezemre esett felfogni, hogy miért megyek én iskolába vele, de végül kiderült, hogy ő néha iskolaorvos üzemmódban működik, úgyhogy oda invitált meg szűkszavú svéd stílusban. Nem tudtam, hogy minek köszönhetem ezt a kiváltságot, mert csak én részesültem ebben az élményben, a másik két delikvens (Kati és Ahmed nem). Úgyhogy még a délután betegemet is inkább törölte, hogy mehessek vele az "iskolába". A helyszín egy másik város volt, Hallsberg, ahová már véletlenül egyszer elmentem az interjú napján, mert elfelejtett megállni a vonat Kumlában, és Hallsberg a következő megálló. Úgyhogy volt egy romantikus 25 perces utam Anna-Lena kocsijában, miközben többek közt az izlandi lovakról és a svéd mezőgazdászokról beszélgettünk.
Arról még talán nem meséltem, hogy szerda délutánonként kiképzés (továbbképzés?) szokott lenni az ilyen kis "alantas" doktoroknak, mint mi. :) Ilyenkor 12-kor lelépünk Kumlából, és átmegyünk az örebroi egyetemi kórházba (ami inkább hasonlít egy plázához - még fodrászat is van benne). Bár mióta itt vagyok, összesen 3 előadáson voltam, mert vagy elmaradt, vagy nem tudtuk, hogy hol lesz, vagy épp adót intéztem. Viszont a tegnapi azt hiszem, megér egy fél mondatot. Az aznapi második előadó egy 50 év körüli gyerekorvos volt, aki megjelent egy farmerben és sárga pólóban, majd miközben beszélt, megevett egy komplett almát. Azt hiszem, ez jól érzékelteti a svédek hierachiához és komolysághoz való hozzáállását. :)

Ma pedig össznépi meeting volt az egész vårdcentralban, ami amúgy két részből áll, és most mind a két részben dolgozó munkatársak egybegyűltek. Elég váratlanul megint csak már vagy ötödszörre be kellett mutatkoznunk. Mire elmondtam a szokásos mondókámat, a mellettem ülő Vanda suttogta, hogy "Kumla är den bäste", azaz, hogy Kumla a legjobb. Amit én lelkesen be is mondtam, bár lehet, hogy Vanda sem gondolta komolyan, hogy élek ezzel a lehetőséggel kb. 40 ember előtt, mindenesetre tetszett nekik. Egyébként Vanda már kb. a humánerőforrás osztályon is dolgozhatna, mert eddig 3 ember került a vårdcentralba az ő közreműködése folytán, és úton van egy negyedik, egy szlovák lány, akit kb. 3 hete ismerünk. 

És hogy hol leszek hétvégén? Erre csak egy régi, jól ismert műsorcímmel tudnék válaszolni: "Házon kívül". 

Vår

Vår, ami tavaszt jelent, és itt eléggé várják és nagyon ünneplik. Talán érthető az időjárásból kifolyólag. Úgyhogy voltunk tavaszköszöntő futóversenyen, ez volt a Vårruset. Gyakorlatilag erre mindenki elment, aki Örebroban lakik. Az elején 1-2 percig a start után csak gyalogoltunk, mert nem lehetett megmozdulni. Najó, de csak olyan svéd módra. Azaz, ők nem olyan szardella módszerrel várják a sorukat, mint otthon, hanem szépen mindenki között volt legalább egy embernyi hely. A személyes tér fontos. Futás közben már annyira talán mégsem, mert irtó keskeny felüljárókon és hidakon vezetett az út, szóval elég érdekes volt a koncepció. Ja, és ezen a napon csak nők futottak (meg egy férfi, akit lehagytam a futásban, nemtom, mit keresett ott). Az előtte való napon csak férfiak futottak. De még így is rengetegen voltunk. Út közben élő zene szólt trombitákkal, dobokkal. Itt kb. mindenki valamit képviselt a futásával és a pólójával, úgyhogy nekünk is járt ilyen szép rózsaszín egyenpóló, a Kumla Vårdcentral jóvoltából. 

Futás után pedig kapott minden csapat egy zsák kaját, amit ott helyben a földön ülve kis takarókon fogyaszthatott el mindenki. 

Rögtön másnap volt a Vårfest, ami a Kumla Vårdcentral (ahol dolgozom, de ezt mostmár tényleg nem fogom többször leírni) közös vacsorája volt. Úgyhogy minden munkatárs meg volt hívva egy meglepő módon svédasztalos kajálásra Kumlában. Végre láthattam Kumlából valami mást is a Vårdcentralon kívül. Azt kell, hogy mondjam, egész takaros. Ahol tó van, az rossz hely nem lehet.

Meg vidámparknak is beillő játszótér is, amit rögtön fel is avattunk. Ha szerencsések vagyunk, akkor a tó túloldalán még épp vacsorázó főnökeink is hallották a sikításokat. Egy video is készült az alkalomról, amelyben komoly orvosok láthatóak:

Időközben már tényleg egészen befogadtak a társadalomba, a svéd bankkártyához ugyan nem jött meg a kód, ezért felhívtam őket, mire egy kedves automata azt mondta, hogy a munkatárs kapcsolásának várható ideje 32 perc. Gondoltam, nem baj, végülis korlátlanul telefonálok, úgyhogy félreraktam, és hallgathattam, ahogy 10 másodpercenként megköszönik, hogy várok. Mikor már el is feledkeztem az egészről, váratlanul 28 perc múlva tényleg beleszólt valaki. Ezen kívül kaptam egy kedves kis újságot Örebro nevezetességeivel és aktuális történéseivel, amivel kifejezték az iránt érzett örömüket, hogy ideköltöztem. Sőt, még a welcome csomaghoz járt egy meghívó nőgyógyászati vizsgálatra is, kissé záros határidővel, mert 3 nappal azelőtt kellett volna megjelennem, minthogy megkaptam a levelet. De hát a szándék a fontos, nem?

Múlt vasárnap belecsöppentem egy svéd család életébe. A templomban az alkalom után egy kedves pár megjelent és elkezdtek Vandával beszélgetni, úgyhogy meghívták ebédre, és mivel ott álltam én is, így egyúttal engem is. Kérdeztem utána Vandát, hogy tulajdonképpen most ők kik voltak, amire nem tudott meggyőző választ adni, úgyhogy még az ebéd (ami 4kor volt) után sem derült ki, hogy tulajdonképpen honnan ismerik egymást, és hogy hívják őket. Mindenesetre nagyon kedvesek voltak, együtt ettünk az anyukával, apukával, a fiukkal és egy lánnyal, aki a pincéjükben lakik. Ez most kicsit furcsán hangozhat.. Szóval kiadják neki az alsó szintet. :) Kiderült, hogy előtte való éjjel jöttek haza egy spanyol nyaralásból. És ezek után első dolguk volt meghívni minket vasárnap ebédre. :D 

Találkozásom a Pick szalámival

Betörtünk a svéd piacra:

Úgyhogy ha netán elfogyna egyszer a hűtőmből a hazai szalámi/kolbász (ami még hosszabb külföldi útjaim során egyszer sem történt meg --> kolbász nélkül sehova!), akkor beruházhatok egy kisméretű Pick szalámit mindössze 300 koronáért (közel tízezer Ft).

Hátha egyszer a túró rudi is megérkezik.

Mai sikerélményem, hogy így másfél hónap után sikerült végre szakszerűen mosnom. Úgyhogy megnyertem a harcot a lenti ipari mosógéppel. Eddig valahogy sosem mosódtak ki a ruhák rendesen. Gondoltam, akkor most már csak ideje lenne megnézni, hogy mit jelentenek a különböző piktogramok a szerkezeten. Úgyhogy ki is derült, hogy eddig mindent rossz helyre öntöttem, és gyakorlatilag az öblítővel mostam a ruhákat. Talán érthető a dolog, ha belegondolunk, hogy én a jó öreg Hajdú mosógépen nevelkedtem, amin csak egy program volt és egy lyuk...

Voltál már narvál?

Azt hiszem, eljött az ideje, hogy írjak egy újabb SMS-t, a nagypapám szójárásával élve. :) 

Indokolatlan falfestmények rovatunkban: A narvál (de javítsatok ki, hogyha esetleg valami más):

Majd igyekszem még több a környezetébe nem illő dolgot keresni itt. Egyelőre érjétek be a narvállal. 

Lassan sikerül beszereznem az összes svéd léthez szükséges kártyát. Már van bankkártyám is, csak használni nem tudom, mert a kódot azt nem küldték hozzá. Itt nem ragozzák túl ezt a kártyakérdést. A bankos néni megkérdezte, hogy VISA jó lesz? Kérdezem, miért van más is? Nincs, csak ez. Semmit nem magyarázott, nem kérdezett, úgyhogy 15 perc múltán, miután befejezte a számítógépen való pötyögést, kijöttem egy adag papírral és ennyi. Mint mindenhez, ehhez is a bűvös személyi kellett, amit szintén az nap kaptam meg. Azt hiszem, a svédek megdöntötték, a "hányszor fér rá valakinek az arcképe egy kártyára" című rekordot. Úgyhogy ennyire hamisítatlan vagyok. Van sima kép, hologramos, csak fényben látszó, átlátszó. Sőt még a magasságom is szerepel rajta, és igeeen, megütöttem a 170 centit. Csak nehogy nőjek, mert akkor dobhatom ki a kártyát...

A svéd bürokrácia bugyraiban továbbevezve arra gondoltam, hogyha már van személyim, akkor most már a normális internet megszerzésének is nekifutok, mivel a múltkor azzal küldtek el, hogy jöjjek vissza, ha már lesz személyim. Ezúttal a győzelem kapujában, mikor már majdnem a kezemben volt a szerkezet, közölték, hogy múlt évben nem volt Svédországban jövedelmem, ezért sajnos nem kaphatok internetet. Gondolkodtam, hogy most sírva fakadjak vagy inkább kirohanjak a már számomra kikészített kütyüvel... Majd egyszer talán megtörik az átok...

Pár napja elindultunk Vandával valakinek a szülinapi partyjára, ahová a változatosság kedvéért megint nem voltam meghívva. De útba ejtettük az újonnan megismert szlovák pár lakását, merthogy ők is jöttek volna, így gondoltuk, meglepjük őket. Hát ez elég jól sikerült, mert sosem jutottunk el az említett szülinapi partyra, sőt, még az eredetileg a szülinaposnak vett tortát is megettük.  Nagyon marasztaltak mindenféle szlovák borral, úgyhogy éjjel 2-kor sikerült elindulni hazafele. Itt van róluk kép (ez még vasárnap a templomban készült):

Tegnap itt szünnap volt (protestáns ünnep, cserébe viszont nincs pünkösd), úgyhogy meglátogattam a kedvenc helyem. Igeeen, IKEA! Így legalább nem kellett főzni sem. :)

Azok kedvéért, akik meg szeretnének látogatni, hogy elkerüljük a torlódásokat, egy NAPTÁR. Látjátok, igyekszem haladni a korral. :)

Tårta

Remélem, még maradt pár ember, aki annak ellenére is olvassa a blogot, hogy most kicsit belassultam… Idő sem volt nagyon meg internet sem.

Múlt hétvégén, mikor már aggódtam, hogy a három napos hosszú hétvégén nem fogok csinálni semmi érdekeset, egyszer csak váratlanul meglátogatott Balázs (majdnem unokatesóm), aki éppen pillanatnyilag Stockholmban dolgozott. Mindezt péntek este 11-kor vetette fel, még jó, hogy pont megkaptam az üzenetet. De igazából csak szombat reggel derült ki, hogy valóban jön, mikor felébredtem, és olvastam az SMS-t, hogy már a vonaton ül. Úgyhogy megvolt az első látogatóm! J

Túl sok megnéznivalót én sem tudok egyelőre a városban, de csak sikerült elsétálgatni vagy 3 órán keresztül. Megnéztük a híres víztornyot is, ami benne van a top 10 látnivalóban. Igen, egy víztorony, ilyen szép csíkos. Fel is lehet menni bele, és körül lehet nézni (lehetett volna, ha nem restaurálják épp).

Aztán mivel más éttermet nem ismertem, ismét a nevezetes wc-s helyen ettünk, ezúttal egy jóforma steak-et, ami érthetetlenül kb. kebab áron volt. Délután elküldtem Balázst biciklizni a tavakhoz (mivel csak egy bicikli van). Azt mondta, szép volt.

Tegnap Vandával voltunk valakiknek a vizsgakoncertjén, ahová a változatosság kedvéért egyikünk sem volt meghívva, csak Vanda valahogyan meghívódott rá facebook-on, én ezt megláttam, mondtam neki, én is szívesen mennék, ő meg nem tudott semmiről, magáról az eseményről sem. Szóval nem derült ki, hogy őt ki és miért hívta meg, mert nem ismert ott senkit kb, de legalább jól szórakoztunk. Egyébként elég igényes koncert volt, a hely meg a MÜPA-ra emlékeztetett nagyon, úgyhogy ha majd honvágyam lesz, odamegyek.

Ma este a fiatalabb generációval (akikkel együtt dolgozunk) elmentünk egy sushis helyre:

Ezen azért 7-en osztoztunk!

Balról: én (tudom, ki nem találtátok volna :D ), Marcus, Mohammed, Andreas, Manal, Vanda, Kati

Egy kicsit a helyi szokásokról. Itt a tortának (tårta) valami iszonyat nagy kultusza van. Volt olyan hét, amikor legalább 3 torta került elő a fika-szünetek közben. Olyan mintha folyamatosan ünnepelnénk valamit, de közben nem. Viszont mindegyik szinte ugyanúgy néz ki, úgyhogy mindig meglepetés, hogy éppen mit találsz benne. Mint a kenyér. Véletlenül sikerült olyat vennem, amiben szárított egzotikus gyümölcsök voltak (nem volt finom). A tortáról bővebb info és keresztmetszeti kép itt található. Vagy itt a 6. szám alatt: "...and is used to mark many milestones in people’s lives". "A torta, ami mérföldköveket jelent az ember életében." Akkor már értem, miért van itt ennyi cukorbeteg. :D

A másik dolog, mikor már azt hittem, hogy csak véletlen egybeesés, hogy a menzán minden csütörtökön palacsinta van, Balázs felvilágosított erről a tradíciórol. A link angolul van, de a lényege, hogy tényleg képesek minden menzán minden csütörtökön palacsintát és sárgaborsólevest enni (ami inkább főzelék), aminek az eredete ugyan vitatott (talán második világháborús tradíció vagy vallási okok), de mindenesetre ez a remek szokás megmaradt. 

Ami lehet, hogy helyi specialitás, azok az Elvis Presley hangulatot idéző verdákkal való döngetés a belvárosban. Este megjelennek Örebro utcáin, szól belőlük a zene, és kikönyököl belőlük valami bajszos fazon. Nem tudom, ebben mi a jó. 

A svédekről még érdemes tudni, hogy eléggé liberálisak és fontos nekik a nemi egyenjogúság, gondolom ebből adódik az is, hogy a legtöbb wc koedukált, nincs külön lány meg fiú. Ezt tükrözi az alábbi ábra is, amin a felirat: „Íme, egy wc mindenkinek!”