Tårta

Remélem, még maradt pár ember, aki annak ellenére is olvassa a blogot, hogy most kicsit belassultam… Idő sem volt nagyon meg internet sem.

Múlt hétvégén, mikor már aggódtam, hogy a három napos hosszú hétvégén nem fogok csinálni semmi érdekeset, egyszer csak váratlanul meglátogatott Balázs (majdnem unokatesóm), aki éppen pillanatnyilag Stockholmban dolgozott. Mindezt péntek este 11-kor vetette fel, még jó, hogy pont megkaptam az üzenetet. De igazából csak szombat reggel derült ki, hogy valóban jön, mikor felébredtem, és olvastam az SMS-t, hogy már a vonaton ül. Úgyhogy megvolt az első látogatóm! J

Túl sok megnéznivalót én sem tudok egyelőre a városban, de csak sikerült elsétálgatni vagy 3 órán keresztül. Megnéztük a híres víztornyot is, ami benne van a top 10 látnivalóban. Igen, egy víztorony, ilyen szép csíkos. Fel is lehet menni bele, és körül lehet nézni (lehetett volna, ha nem restaurálják épp).

Aztán mivel más éttermet nem ismertem, ismét a nevezetes wc-s helyen ettünk, ezúttal egy jóforma steak-et, ami érthetetlenül kb. kebab áron volt. Délután elküldtem Balázst biciklizni a tavakhoz (mivel csak egy bicikli van). Azt mondta, szép volt.

Tegnap Vandával voltunk valakiknek a vizsgakoncertjén, ahová a változatosság kedvéért egyikünk sem volt meghívva, csak Vanda valahogyan meghívódott rá facebook-on, én ezt megláttam, mondtam neki, én is szívesen mennék, ő meg nem tudott semmiről, magáról az eseményről sem. Szóval nem derült ki, hogy őt ki és miért hívta meg, mert nem ismert ott senkit kb, de legalább jól szórakoztunk. Egyébként elég igényes koncert volt, a hely meg a MÜPA-ra emlékeztetett nagyon, úgyhogy ha majd honvágyam lesz, odamegyek.

Ma este a fiatalabb generációval (akikkel együtt dolgozunk) elmentünk egy sushis helyre:

Ezen azért 7-en osztoztunk!

Balról: én (tudom, ki nem találtátok volna :D ), Marcus, Mohammed, Andreas, Manal, Vanda, Kati

Egy kicsit a helyi szokásokról. Itt a tortának (tårta) valami iszonyat nagy kultusza van. Volt olyan hét, amikor legalább 3 torta került elő a fika-szünetek közben. Olyan mintha folyamatosan ünnepelnénk valamit, de közben nem. Viszont mindegyik szinte ugyanúgy néz ki, úgyhogy mindig meglepetés, hogy éppen mit találsz benne. Mint a kenyér. Véletlenül sikerült olyat vennem, amiben szárított egzotikus gyümölcsök voltak (nem volt finom). A tortáról bővebb info és keresztmetszeti kép itt található. Vagy itt a 6. szám alatt: "...and is used to mark many milestones in people’s lives". "A torta, ami mérföldköveket jelent az ember életében." Akkor már értem, miért van itt ennyi cukorbeteg. :D

A másik dolog, mikor már azt hittem, hogy csak véletlen egybeesés, hogy a menzán minden csütörtökön palacsinta van, Balázs felvilágosított erről a tradíciórol. A link angolul van, de a lényege, hogy tényleg képesek minden menzán minden csütörtökön palacsintát és sárgaborsólevest enni (ami inkább főzelék), aminek az eredete ugyan vitatott (talán második világháborús tradíció vagy vallási okok), de mindenesetre ez a remek szokás megmaradt. 

Ami lehet, hogy helyi specialitás, azok az Elvis Presley hangulatot idéző verdákkal való döngetés a belvárosban. Este megjelennek Örebro utcáin, szól belőlük a zene, és kikönyököl belőlük valami bajszos fazon. Nem tudom, ebben mi a jó. 

A svédekről még érdemes tudni, hogy eléggé liberálisak és fontos nekik a nemi egyenjogúság, gondolom ebből adódik az is, hogy a legtöbb wc koedukált, nincs külön lány meg fiú. Ezt tükrözi az alábbi ábra is, amin a felirat: „Íme, egy wc mindenkinek!”