Vår

Vår, ami tavaszt jelent, és itt eléggé várják és nagyon ünneplik. Talán érthető az időjárásból kifolyólag. Úgyhogy voltunk tavaszköszöntő futóversenyen, ez volt a Vårruset. Gyakorlatilag erre mindenki elment, aki Örebroban lakik. Az elején 1-2 percig a start után csak gyalogoltunk, mert nem lehetett megmozdulni. Najó, de csak olyan svéd módra. Azaz, ők nem olyan szardella módszerrel várják a sorukat, mint otthon, hanem szépen mindenki között volt legalább egy embernyi hely. A személyes tér fontos. Futás közben már annyira talán mégsem, mert irtó keskeny felüljárókon és hidakon vezetett az út, szóval elég érdekes volt a koncepció. Ja, és ezen a napon csak nők futottak (meg egy férfi, akit lehagytam a futásban, nemtom, mit keresett ott). Az előtte való napon csak férfiak futottak. De még így is rengetegen voltunk. Út közben élő zene szólt trombitákkal, dobokkal. Itt kb. mindenki valamit képviselt a futásával és a pólójával, úgyhogy nekünk is járt ilyen szép rózsaszín egyenpóló, a Kumla Vårdcentral jóvoltából. 

Futás után pedig kapott minden csapat egy zsák kaját, amit ott helyben a földön ülve kis takarókon fogyaszthatott el mindenki. 

Rögtön másnap volt a Vårfest, ami a Kumla Vårdcentral (ahol dolgozom, de ezt mostmár tényleg nem fogom többször leírni) közös vacsorája volt. Úgyhogy minden munkatárs meg volt hívva egy meglepő módon svédasztalos kajálásra Kumlában. Végre láthattam Kumlából valami mást is a Vårdcentralon kívül. Azt kell, hogy mondjam, egész takaros. Ahol tó van, az rossz hely nem lehet.

Meg vidámparknak is beillő játszótér is, amit rögtön fel is avattunk. Ha szerencsések vagyunk, akkor a tó túloldalán még épp vacsorázó főnökeink is hallották a sikításokat. Egy video is készült az alkalomról, amelyben komoly orvosok láthatóak:

Időközben már tényleg egészen befogadtak a társadalomba, a svéd bankkártyához ugyan nem jött meg a kód, ezért felhívtam őket, mire egy kedves automata azt mondta, hogy a munkatárs kapcsolásának várható ideje 32 perc. Gondoltam, nem baj, végülis korlátlanul telefonálok, úgyhogy félreraktam, és hallgathattam, ahogy 10 másodpercenként megköszönik, hogy várok. Mikor már el is feledkeztem az egészről, váratlanul 28 perc múlva tényleg beleszólt valaki. Ezen kívül kaptam egy kedves kis újságot Örebro nevezetességeivel és aktuális történéseivel, amivel kifejezték az iránt érzett örömüket, hogy ideköltöztem. Sőt, még a welcome csomaghoz járt egy meghívó nőgyógyászati vizsgálatra is, kissé záros határidővel, mert 3 nappal azelőtt kellett volna megjelennem, minthogy megkaptam a levelet. De hát a szándék a fontos, nem?

Múlt vasárnap belecsöppentem egy svéd család életébe. A templomban az alkalom után egy kedves pár megjelent és elkezdtek Vandával beszélgetni, úgyhogy meghívták ebédre, és mivel ott álltam én is, így egyúttal engem is. Kérdeztem utána Vandát, hogy tulajdonképpen most ők kik voltak, amire nem tudott meggyőző választ adni, úgyhogy még az ebéd (ami 4kor volt) után sem derült ki, hogy tulajdonképpen honnan ismerik egymást, és hogy hívják őket. Mindenesetre nagyon kedvesek voltak, együtt ettünk az anyukával, apukával, a fiukkal és egy lánnyal, aki a pincéjükben lakik. Ez most kicsit furcsán hangozhat.. Szóval kiadják neki az alsó szintet. :) Kiderült, hogy előtte való éjjel jöttek haza egy spanyol nyaralásból. És ezek után első dolguk volt meghívni minket vasárnap ebédre. :D