Ez a nap más, mint a többi

Csak majdnem sikerült lelőnöm a szülinapi meglepimet, de aztán mégsem. :) Szerveztem volna mára egy grillpartyt, ahová valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon senki nem jelzett vissza, hogy jönne. Mondom, jó, akkor majd lehet, hogy vasárnap lesz. Vagy nem. Közben ma meg szólt Vanda, hogy segítenék-e összeszerelni a biciklijét, ami egyelőre még csak darabokban volt. Gondoltam, furcsa, hogy ez most ilyen hirtelen életbevágó lett, de hát miért ne. Elmentünk hozzá, és ott ért a meglepetés Katival és a szlovákokkal, meg tortával. :) A bicikliszerelős elterelő hadművelet miatt viszont abszolút nem voltam kiöltözve, hjááááj. Végül aztán a biciklit összeszerelés sem maradt el, röpke 1,5 óra alatt megoldottuk, bár egy ponton azon gondolkodtunk, hogy vissza kéne vinni a boltba, mert a beszerelt első kerék hozzáér a vázhoz. Ezután rájöttünk, hogy meg kéne tán fordítani a villát (tehát a kormányrudat) és láss csodát, mindjárt jó lett. :)

Mindettől függetlenül természetesen grillezünk holnap, mert hétvége nem telhet el e nélkül.

Tiqulo és Zsófi pedig ezzel lepett meg. :D Azok kedvéért, akikhez nem jutott volna el facebookon, vagy nemtom még hol riogatják vele az embereket. :D

Néhány közérdekű információt szeretnék kihirdetni. Tárárárám.. Otthontartózkodásom előrelátható ideje ez év július idusára esik, mégpedig 15-e és 26-a között leszek megtalálható kicsiny hazánkban. Vagy nem. Attól függ, mennyire tehetségesen kerestek. :)

Továbbá szeretném figyelmetekbe ajánlani a már-már feledés homályába merült naptárocskát is, figyelem, a helyek fogynak! Hamarosan ki kell tennem a megtelt táblát. :P

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy írjak az új életteremről, mert múlt heti történésekről nem tudok most beszámolni (vagy csak nem emlékszem). Szóval, mint mondottam vala, az új hely kicsit messzebb van a centrumtól és a vasútállomástól is, de azért nem olyan vészes. Cserébe saját konyháért meg fürdőért. Bár hivatalosan csak a nappalit bérlem, mert a tulajdonos lány (aki tulajdonképpen szintén csak bérlő, de itt simán tovább bérbeadhatja egy másik embernek, ez valami svéd szokás lehet) nem teljesen költözött ki, szóval az ő szobáját nem használhatom. De raktárnak tökéletes, úgyhogy odarejtettem a falamról eltávolított borzalmas képeket. Amúgy a nappali, amiben lakom, jó nagy, nem lehet rá panasz.

Kívülről nem annyira impozáns, egy társasház földszintjén van, van még erkélye is, ami a többi házra néz, úgyhogy ha kimegyek, arról rövid időn belül mindenki tud. További extrák köz tartoznak a ház sarkánál általában délutánonkét iszogató részeg bácsik. De csak napsütésben! Esőben a másik ház sarkánál tartózkodnak az eresz alatt. Ha nagyon esik, akkor meg egyáltalán nincsenek. Itt is sikerült ellőnöm, hogy egy teljesen másik háztömbbe mentem be, és csodálkoztam, hogy nem nyitja a kulcsom a zárat, de hát gondoltam, mindig szorul kicsit, tovább próbálkozom. Egy pár perc múlva egy szőrös mellű fiatalemberrel találtam szembe magam, akitől majdnem megkérdeztem, hogy mit keres a lakásomban, de aztán még idejében észbe kaptam, hogy én vagyok rossz helyen, nem ő.

A lakás talán egyetlen hátránya, hogy kicsit sötét, és a nap leginkább este 8 és 9 között süt be. Ehhez még rátettek az extra energiatakarékos lámpák is egy lapáttal, amik sosem voltak elég fényesek, úgyhogy gondoltam, hogy veszek valami állólámpát az IKEA-ba, de kiderült, hogy csupán az izzót kellett kicserélnem. Úgyhogy most már nem energiatakarékosak. Remélem, az esőerdők megbocsájtják.. 

A lakásban rengeteg növény is van, amit locsolni kéne. Meglátjuk, mennyire tudnak alkalmazkodni a szárazsághoz a felügyeletem alatt (nem vagyok egy nagy kertész).

Természetesen itt sem maradhatott el a kezdeti harcom a mosógéppel.. Mire már megszoktam volna az előzőt, elmentem onnan. Itt meg majdnem a hiper-szuper (magyarul is tudó) szárítógépben mostam ki a ruháimat. 

Mint már mondtam, a költözést még Tinával oldottuk meg biciklikkel, az utolsó darab, ami eddig Vandánál vendégeskedett, de vissza kellett vinni a régi lakásba, egy állólámpa volt, amit végigcipeltünk az utcán (nekem a szellemirtók jutott róla eszembe).

A lakásnak van még egy tulajdonsága, amivel eddig nem találkoztam, mégpedig, hogy az ajtón van egy lyuk, és azon keresztül dobálják a leveleket (postaláda nincs, mint ahogy kapucsengő sem, de az kb. sehol sincs). Egyik reggel, hajnali 5 órakor arra ébredtem, hogy valaki bejött a lakásba, mire kiderült, hogy ja nem, csak bedobtak egy újságot. Kellemes volt. 

Lassan Kumlába (még mindig a hely, ahol dolgozom) is beköszönt a nyár, és mindenki elmegy szabadságra. Itt az a szokás, hogy mindenki nyáron veszi ki szinte az összes szabadságát, így egy hónapra mennek el. Ebből kifolyólag kb. kiürül a Vårdcentral, de sebaj, felvesznek orvosokat csak a nyárra. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy jövő héttől a menza is bezár egész augusztus végéig, úgyhogy már megijedtem, hogy főznöm kell, de aztán Vanda felvilágosított, hogy mirelit kajával is megoldható az élet. :)

Nyáron itt minden szinten megáll az élet, pl. még abból a városban található két moziból is az egyik teljesen zárva van. 

Ez most nem volt egy jó zárómondat, de más nem jut eszembe...

Torp

Van egy ilyen nevű repülőtér Oslóban. Na ez nem az. Mert van egy ilyen nevű hely Örebro közelében is. A héten itt zajlott egy konferencia. Az ország egyik talán legnagyobb keresztény konferenciája, úgyhogy ezt néztük meg szombaton, hogyha már így a közelben leledzünk. A történések egy óriási faházban voltak, ami engem leginkább egy istállóra emlékeztetett, mert nem volt neki padlója. Ebbe elvileg 3000-en férnek be, de egyesek szerint "csak" 2000-en voltak. Belülről kb. így nézett ki:

Ma délután kihasználva a napsütést elmentem körbebiciklizni a tavat. Najó, nem teljesen, mert az úgy 180 km lenne, hanem csak egy részét, ami 40 km volt. A tóból magából nem sokat láttam, mert az út szinte végig a tótól távol húzódott, de legalább változatos volt. Autóút, földút, mező, erdő, minden volt. És csak egyszer tévedtem el egy kicsit. Az egyik szakaszon a tó egy részén kell átmenni, amit egy bicikliket áthajóztató "komppal" oldottak meg. Inkább tutaj volt. Kb. 20 m-es szakaszt tett meg a vizen. 

A tó környékén vannak ilyen kis hajas bivalyok is (szerintem cuki):

"Gyöngyöt disznók elé" :D azaz a különböző fajok közötti harmónia

Hjälmaren

Ez a neve egyik kedvenc helyemnek. Ami nem az IKEA. :) Hanem a tó. Az utóbbi időben elég sokat jártunk ide főleg grillezni. 

Még mikor Tina itt volt, akkor vele és Vandával csiholtunk tüzet. Itt ezt a grillezés dolgot elég magas szinten művelik, minden kis tűzgyújtó helynél vannak asztalok, azokon pedig ilyen kis fém emelvény, amire az egyszer használatos grilltálcát lehet rakni. Persze az túl egyszerű lenne, úgyhogy mi rendes tüzet gyújtottunk, ehhez is természetesen biztosítják a fát és a papírt is, ami egy kis dobozban található a tűzrakóhely mellett. Néhol még barbeque sütő (? nemtom, mi a hivatalos neve) is van.

No íme az eredmény, szerintem 3 lánytól nem rossz

Ez a tavat átszelő út vitt a tűzrakóhelyre

Madaras formáció

Ja azt talán nem is mondtam, hogy mikor Koppenhágába mentünk, Tinát itthagytam, hogy vigyázzon a házra (nem volt hely a kocsiban, és már korábban le volt szervezve az út, minthogy mondta volna, hogy jön..). De szerintem jobban elvolt, mintha eljött volna. Találkozott valami zeneszerzővel csak úgy az utcán, aki elhívta egy koncertre, ahol egy másik zeneszerző darabját is eljátszották, aki történetesen magyar volt. Őt pedig megtiszteltetésből meghívták a zenei estre, úgyhogy Tina velük lógott a hétvégén. Sajnos én viszont teljesen lemaradtam a dologról, mert mire visszajöttem, a magyarok már hazamentek. 

Tina végül hétfőn ment el egy svéd farmra önkénteskedni, és itthagyott nekem egy csomó kétes eredetű növényt. Pl. cserepes oregano (gyanítom, hogy az én gondozásom alatt nem sokáig fogja húzni), meg a hűtőben valami zöld csírázó, fűre emlékeztető dolog. Meglátjuk, mi lesz belőle.

A következő grillparty most pénteken volt a szentivánéj nap alkalmából, ami itt annyira nagy dolog, hogy nem is kellett dolgozni. A svédeknek van egy olyan felettébb furcsa szokása ezen a napon, hogy körbetáncolnak egy növényekkel felfuttatott termékenységet jelképező oszlopot. A helyi városi ünnepségen, amit meglátogattam, úgy tűnt, hogy csak nyugdíjasok hódolnak ennek a szenvedélynek. 

Azt mondják, hogy ezen a napon szinte mindig rossz idő van. Hát tényleg. Felváltva hol zuhogott, hol kisütött a nap. De estére mégiscsak úgy döntött az időjárás, hogy visszafogja magát, úgyhogy megint grilleztünk, ezúttal egy egész nagy csapat gyűlt össze. Most egy másik helyet választottunk, kilátással a tóra, de erről nem születtek olyan fergeteges képek, úgyhogy ezt most kihagynám. El kell jönni!

Közben a Vårdcentralban is dübörög az élet, már napi 5-6 beteg van. Nekem szinte minden napra jut egy ryggpatient = hátfájós beteg, úgyhogy már kezdek szakértő lenni benne. Múlt héten pedig beindult a ramadan, a muszlimok 1 hónapos koplaló ünnepe, ami itt azért nay szám, mert elég sokan vannk Svédországban, és egyesek az éhezésből eredő problémákkal keresik fel a vårdcentralt. Ennek örömére Örebro kiadott egy kis tájékoztató füzetet arról, hogy hogyan is tarthatják be a vallási önmegtartóztatást anélkül, hogy itt kötnének ki. Ezek a svédek mindenre gondolnak.. A vicces az, hogy napkeltétől napnyugtáig nem ehetnek és ihatnak, ha belegondolunk, itt Örebroban nem jártak túl jól, mert jelenleg 17,5 órát van fent a nap.

København

Hétvégén ellátogattunk Koppenhágába, mert olyan közel van. Az út 6 órás, mi ezt 5 és egy negyed óra alatt legyűrtük, mivel Dominik kb. 160-180-nal száguldott végig az autópályán. Péntek délután indultunk a munkából, Vanda, Marcus, két szlovák (Dominik és Andrea), illetve én. 

Svédországból Dániába egy meglehetősen hosszú hídon lehet eljutni, aminek neve Øresundsbroen. Talán Európa leghosszabb hídja, de ebben most nem vagyok száz százalékig biztos. 8 km hosszú szakasz vezet el egy szigetre, ami Dánia és Svédország közt fekszik félúton. Innen tovább egy 4 km-es alagúton juthatunk el Dániába. Biztos mások már készítettek erről jobb képet is, amin látszik, hogy tényleg híd, de én a sajátjaimat szeretem használni :)

Egyébként a szállást egy weboldalon keresztül oldottuk meg, ahol emberek kiadják a saját használatú lakásaikat, ha éppen nincsenek ott, viszonylag olcsón. Kicsit mondjuk messze volt a központtól (kb. 45 perc séta), de azért kibírható. Meg idegen embereknél amúgy is sokkal szórakoztatóbb lakni, mint mondjuk egy hostelben. Már voltam pár éve egyszer Koppenhágában, de csak egy napig, úgyhogy túl sok minden nem volt ismerős. Viszont nagyon megörültem, hogy ismét láthatom a Svédországban nem használatos norvég betűket, az Æ-t és az Ø-t. :) Ezek hiányoztak. Meg mivel írásban a dán és a norvég szinte tök ugyanaz, így pár rég nem látott szó is visszaköszönt. Viszont a dán kiejtésben szörnyű, nem sok köze van ahhoz, ami le van írva. Gondoltam, vicces lenne így a norvég és svéd után eltölteni itt is egy rövidebb időszakot, akkor már végképp összekevernék mindent, de kinevezhetném magam a skandináv nyelvek szakértőjének. :P

Koppenhágába érve kicsit olyan érzésem volt, mintha otthon lennék, mert 

1. meleg volt

2. emberek voltak az utcán!!! sokan!!!

3. kicsit több energiát fordítottak az építészetre, mint mondjuk pl. Örebroban, ahol túltengenek a szocialista építészet remekei. 

Szóval úgy összességében Európában érezhettem magam, volt élet az utcán. Kicsit hasoníthat Amszterdamra, bár sosem voltam ott. Mindenesetre nagyon szép város, van sok víz, hajó, meg színes házak. Amúgy meg Dánia talán az egyik legalternatívabb európai város, mármint az emberek azok benne, nem a kinézete. 

Kapaszkodjatok meg, még le is égtem! Igen, Dániában! Persze ki gondol arra, hogy egy északi országban naptejet használjon... Pedig: 

Egész sok mindent csináltunk ahhoz képest, hogy általában 12-re sikerült bekeveredni a városba. Voltunk igazi turistás sétahajózáson, utaztunk metroval, amiben nem ül vezető, meg úgy egyébként rengeteget mászkáltunk. Meglátogattuk a Christiania nevű városrészt is, ami szinte a belvárosban lévő hippinegyed, leginkább arról híres, hogy itt nyíltan lehet mindenféle drogot vásárolni. Konkrétan tényleg kis bodékban elfüggönyözve ülnek az árusok. Voltak "szuvenír árusok" is, akik úgy néztek ki kb., hogy azt sem tudják mit adnak el. Azért érdekes, hogy ez évtizedek óta így megmaradt és nem tüntették el, de valószínűleg van valami megállapodás a rendőrséggel, gondolom ők is jól járnak valahogy.. Ők úgy gondolják, hogy nem tartoznak Koppenhágához, meg úgy egyébként senkihez, ezt jelzi a kijárat feletti "You are now entering the EU" ("Most lépsz be az EU területére") felirat is. A fényképezőt a fenti okokból kifolyólag nem nézik jó szemmel, úgyhogy nincsenek képek. De cserébe vannak másról, íme:

Plakát valahol az utcán, ami megtetszett

Koppenhága jelképe a Kis Hableány, amit szerencsére csak a hajóról tekintettünk meg, látható, hogy kicsit túl népszerű, úgyhogy inkább azt fényképeztem le, hogy mások hogy állnak sorba egy képért. A Kis Hableány meg mintha sztoikus nyugalommal szemlélné, hogy "mit bámul ez a sok szerencsétlen". 

Ez egy híres templom csavart tornya volt választási plakáttal megspékelve, ami mindenhol ott volt (a magyar kampány ehhez képest kutyafüle).

Fő a sokszínűség.

Ehhez nem tudok túl sokat hozzáfűzni, de nem jó?

A fényképet készítő bácsi úgy gondolta, hogy a kövezet hasonlóan érdekes, mint a kikötő. Vanda pedig vett egy falidíszt.

Nyhavn a túloldalról. Látható, hogy a biciklik túl vannak reprezentálva a városban.

A király beszéde

De előtte egy kis hazai: 

Ennél jobb képet azt hiszem nem lehetne készíteni a lángos népszerűsítésére. :) Háttérben megtalálható a bódé is, ha figyelmesek vagytok. Szóval még ide is betörtünk.

Szóval a címadó történetről: 

Szombaton (július 6) volt Svédország nemzeti ünnepe, egyben Örebro 750. születésnapja. Ebből a rendkívüli alkalomból még a svéd király is tiszteletét tette itt. Úgyhogy két hónap után még a királyt is láthattam, aki 1 méterre vonult el előttem. Ha Tina nincs itt, akkor ezt valószínűleg elszalasztom, mert csak véletlenül találta meg az interneten a hírek között. 

Az ősz bácsi az, akinek a fejéből kiáll a svéd zászló :)

Egyébként borzasztóan sz..r idő volt, végig zuhogott, azt az 5 percet kivéve, amíg a király elvonult. Mondott egy beszédet (nem volt túl jó benne), amiből az derült ki, hogy Örebro a legkirályabb hely Svédországban. Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy nem olyan dekoratív a svéd királyi család, mint a norvég. Sőt még csak nem is olyan sportosak. :( Azt is leszűrtem, hogy a norvégok jóval nacionalistábbak, ott ilyenkor mindenki nemzeti viseletbe öltözik, és minden porcikájukra norvég zászlót festenek. Hát itt csak ilyen visszafogottan mulattak az esőben. 

Mit Tina zusammen

Múlthét csütörtökön megérkezett hozzám Tina, aki német, és akit még Norvégiából ismerek. Eddig kb. minden évben találkoztunk azóta, Németországban, Budapesten, most meg itt. Most nem sok tervvel érkezett, mikor jött, nem tudta, hogy meddig marad. (Még most sem tudja, kezdek kicsit aggódni...) 

Tina, akinek ezelőtt "kicsit" hosszabb haja volt, kezében a cserepes oreganoval (ilyet se láttam még)

De legalább segített átköltözni az új helyre. Elég vicces mutatvány volt, két biciklivel és két nagy hátizsákkal oldottuk meg. Olykor csatlakozott egy kormányon lógó IKEAs kék zsák is a kollekcióhoz, csakhogy végképp hajléktalanoknak nézzünk ki. Három fordulóval szinte mindent sikerült áthozni. Hihetetlen, hogy két hónap alatt hogy tudtam összegyűjteni ennyi sok mindent. Sajnos kép erről nincs, de bármikor tudom reprodukálni. Majd az új lakásról küldök. Olyan extrák vannak benne, mint saját fürdő meg konyha. Meg rengeteg növény, amik nagy valószínűséggel az én felügyeletem alatt nem fogják sokáig húzni. Első dolog, amivel találkoztam, az az asztalon heverő hasmenés elleni pezsgőtabletta volt. Ez most valakinek nagyon hiányozhat...

A lokalizáció annyiban változott, hogy 8 percnyivel arrébb lakom a vonatállomástól, kb. ugyanennyivel távolabb a városközponttól, de szinte egy utcában Vandával. Kati meg ott lakik, ahol én laktam ezelőtt, azaz ahol Vanda lakott mielőtt én laktam ott. Na ezt kövessétek. Az a lényeg, hogy senki nem ott lakik, ahol eredetileg lakott. 

Múlt pénteken ezek az elvetemültek kitalálták, hogy menjünk biciklivel munkába. Végül a nagy csapatos toborzásból maradt Kati, Ahmed és én. Fél 6-kor indultunk, és pontban 8-ra be is értünk, igaz, nehezen tudtam a nap folyamán ébren maradni. A visszafele út még izgalmasabb volt, mert én nem akartam visszafelé is biciklivel menni, szóval gondoltam felrakom a vonatra. Na persze. Egy vonatra csak és kizárólag kettő darab biciklit lehet felrakni, úgyhogy természetesen az első vonatra nem rakhattam fel, mert már megvolt a létszám. A következő két vonaton abszolút nem volt engedélyezett a szállítás, úgyhogy végül a negyedikre sikerült felraknom, ami meg késett 20 percet. Így végül egy órát töltöttem el a vonatállomáson. Izgi volt. 

Ide most beteszek egy képet, különben azt mondjátok sok a szöveg. 

Itt az alsó szöveg az érdekes, hogy még a biciklik sem parkolhatnak akárhol (cykelparkering), csak kijelölt helyen

Híres lettem!

Azt hiszem, kicsit le vagyok maradva, úgyhogy most több bejegyzés következik szépen sorban.

Először is 2 hónap ittlét után helyi hírességek lettünk, jött egy újságíró és úgy gondolta, hogy elég jól nézünk ki ahhoz, hogy szerepeljünk az örebroi újságban, amit megkap MINDENKI, aki az egészségügyben dolgozik (amugy az újság kb. 3-szor jelenik meg egy évben és arról szól, hogy milyen csodás mindenkinek az élete, aki az egészségügyben dolgozik - kiváncsi lennék, otthon vajon milyen hatást váltana ki egy ilyen). Csak Ahmed és Manal nyilatkozott, mivel a mi nyelvtudásunkat még nem ítélték teljesen megfelelőnek. Úgyhogy én csak az arcom adtam a cikkhez. :) Itt található az eredmény a 10. oldalon. 

Persze sikerült a legelőnytelenebb képet kiválasztania rólunk, de hát ez már csak így szokott lenni. Egyébként a cikk erről az egy éves programról szól, amit most épp én is csinálok. 

Sajnos csak épp hozzám nem érkezett meg az újság, viszont egyik nap sétáltunk a városban és betértünk a tourist infoba, ahol az ott dolgozó lány előtt pont ez az újság hevert. Én majdnem kiugrottam a gatyámból, és mondtam neki nagy lelkesedéssel, hogy én benne vagyok ebben az újságban. Persze jól nevelt svéd módjára csupán bólintott egyet. Mondtam neki, hogy ha kiolvasta, akkor ne dobja ki, mert visszajönnék érte. De aztán csak elszerettem tőle, úgyhogy ideadta helyben. :P