Ez a nap más, mint a többi

Csak majdnem sikerült lelőnöm a szülinapi meglepimet, de aztán mégsem. :) Szerveztem volna mára egy grillpartyt, ahová valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon senki nem jelzett vissza, hogy jönne. Mondom, jó, akkor majd lehet, hogy vasárnap lesz. Vagy nem. Közben ma meg szólt Vanda, hogy segítenék-e összeszerelni a biciklijét, ami egyelőre még csak darabokban volt. Gondoltam, furcsa, hogy ez most ilyen hirtelen életbevágó lett, de hát miért ne. Elmentünk hozzá, és ott ért a meglepetés Katival és a szlovákokkal, meg tortával. :) A bicikliszerelős elterelő hadművelet miatt viszont abszolút nem voltam kiöltözve, hjááááj. Végül aztán a biciklit összeszerelés sem maradt el, röpke 1,5 óra alatt megoldottuk, bár egy ponton azon gondolkodtunk, hogy vissza kéne vinni a boltba, mert a beszerelt első kerék hozzáér a vázhoz. Ezután rájöttünk, hogy meg kéne tán fordítani a villát (tehát a kormányrudat) és láss csodát, mindjárt jó lett. :)

Mindettől függetlenül természetesen grillezünk holnap, mert hétvége nem telhet el e nélkül.

Tiqulo és Zsófi pedig ezzel lepett meg. :D Azok kedvéért, akikhez nem jutott volna el facebookon, vagy nemtom még hol riogatják vele az embereket. :D

Néhány közérdekű információt szeretnék kihirdetni. Tárárárám.. Otthontartózkodásom előrelátható ideje ez év július idusára esik, mégpedig 15-e és 26-a között leszek megtalálható kicsiny hazánkban. Vagy nem. Attól függ, mennyire tehetségesen kerestek. :)

Továbbá szeretném figyelmetekbe ajánlani a már-már feledés homályába merült naptárocskát is, figyelem, a helyek fogynak! Hamarosan ki kell tennem a megtelt táblát. :P

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy írjak az új életteremről, mert múlt heti történésekről nem tudok most beszámolni (vagy csak nem emlékszem). Szóval, mint mondottam vala, az új hely kicsit messzebb van a centrumtól és a vasútállomástól is, de azért nem olyan vészes. Cserébe saját konyháért meg fürdőért. Bár hivatalosan csak a nappalit bérlem, mert a tulajdonos lány (aki tulajdonképpen szintén csak bérlő, de itt simán tovább bérbeadhatja egy másik embernek, ez valami svéd szokás lehet) nem teljesen költözött ki, szóval az ő szobáját nem használhatom. De raktárnak tökéletes, úgyhogy odarejtettem a falamról eltávolított borzalmas képeket. Amúgy a nappali, amiben lakom, jó nagy, nem lehet rá panasz.

Kívülről nem annyira impozáns, egy társasház földszintjén van, van még erkélye is, ami a többi házra néz, úgyhogy ha kimegyek, arról rövid időn belül mindenki tud. További extrák köz tartoznak a ház sarkánál általában délutánonkét iszogató részeg bácsik. De csak napsütésben! Esőben a másik ház sarkánál tartózkodnak az eresz alatt. Ha nagyon esik, akkor meg egyáltalán nincsenek. Itt is sikerült ellőnöm, hogy egy teljesen másik háztömbbe mentem be, és csodálkoztam, hogy nem nyitja a kulcsom a zárat, de hát gondoltam, mindig szorul kicsit, tovább próbálkozom. Egy pár perc múlva egy szőrös mellű fiatalemberrel találtam szembe magam, akitől majdnem megkérdeztem, hogy mit keres a lakásomban, de aztán még idejében észbe kaptam, hogy én vagyok rossz helyen, nem ő.

A lakás talán egyetlen hátránya, hogy kicsit sötét, és a nap leginkább este 8 és 9 között süt be. Ehhez még rátettek az extra energiatakarékos lámpák is egy lapáttal, amik sosem voltak elég fényesek, úgyhogy gondoltam, hogy veszek valami állólámpát az IKEA-ba, de kiderült, hogy csupán az izzót kellett kicserélnem. Úgyhogy most már nem energiatakarékosak. Remélem, az esőerdők megbocsájtják.. 

A lakásban rengeteg növény is van, amit locsolni kéne. Meglátjuk, mennyire tudnak alkalmazkodni a szárazsághoz a felügyeletem alatt (nem vagyok egy nagy kertész).

Természetesen itt sem maradhatott el a kezdeti harcom a mosógéppel.. Mire már megszoktam volna az előzőt, elmentem onnan. Itt meg majdnem a hiper-szuper (magyarul is tudó) szárítógépben mostam ki a ruháimat. 

Mint már mondtam, a költözést még Tinával oldottuk meg biciklikkel, az utolsó darab, ami eddig Vandánál vendégeskedett, de vissza kellett vinni a régi lakásba, egy állólámpa volt, amit végigcipeltünk az utcán (nekem a szellemirtók jutott róla eszembe).

A lakásnak van még egy tulajdonsága, amivel eddig nem találkoztam, mégpedig, hogy az ajtón van egy lyuk, és azon keresztül dobálják a leveleket (postaláda nincs, mint ahogy kapucsengő sem, de az kb. sehol sincs). Egyik reggel, hajnali 5 órakor arra ébredtem, hogy valaki bejött a lakásba, mire kiderült, hogy ja nem, csak bedobtak egy újságot. Kellemes volt. 

Lassan Kumlába (még mindig a hely, ahol dolgozom) is beköszönt a nyár, és mindenki elmegy szabadságra. Itt az a szokás, hogy mindenki nyáron veszi ki szinte az összes szabadságát, így egy hónapra mennek el. Ebből kifolyólag kb. kiürül a Vårdcentral, de sebaj, felvesznek orvosokat csak a nyárra. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy jövő héttől a menza is bezár egész augusztus végéig, úgyhogy már megijedtem, hogy főznöm kell, de aztán Vanda felvilágosított, hogy mirelit kajával is megoldható az élet. :)

Nyáron itt minden szinten megáll az élet, pl. még abból a városban található két moziból is az egyik teljesen zárva van. 

Ez most nem volt egy jó zárómondat, de más nem jut eszembe...