Sjö, flera sjöar

Most hétvégén mivel kánikula volt (olykor-olykor már 25 fok) meglátogattam pár tavat biciklivel. A szombati tó (Tjugestasjön) 17 km-re volt Örebrotól, kb. 1 óra, de mivel párszor eltévedtem, így kicsit több volt. Elég jó hely, mikor odaértem nem volt ott senki, aztán 10 perc múlva megjelent a tömeg (kb. 8 ember). Vicces, hogy az erdő közepén lévő kis tavacskához építettek egy bazi nagy öltözőt is, és még toi toi wc is volt. Ennek (meg ugye a tömeg) ellenére elég idilli volt a hely. Természetesen a fürdést nem hagyhattam ki, de nem mertem sikítani, mert rajtam kívül csak svédek voltak a környéken, és így hamar lebuktam volna, hogy én nem vagyok az. Annak ellenére, hogy elég kis tó volt, nem volt sokkal melegebb mint bármelyik másik. 

Vasárnap megint útra keltem, ezúttal egy közelebbi tóhoz mentem, ami 10 km-re volt. Lången-nek hívják. Útközben találkoztam ilyen személyiségzavaros öltönyös lovakkal. (Hiába próbál összezavarni, én tudom, hogy nem zebra).

Na ez a tó már kicsit populárisabb volt, meg nem is annyira szép, nem volt olyan svéd jellegű, inkább a Velencei-tóra emlékeztetett. De persze ebben is fürödtem. Úgyhogy most már elmondhatom, hogy összesen 6 svéd tóban fürödtem, ebből 5 volt Örebro közelében. Még maradtak a listán.

Peter i Sverige

Mint már az az előző bejegyzésből talán kiderült ezúttal nem egyedül, hanem Péterrel tértem vissza a két otthonom egyikébe (már nem nagyon tudom követni, hogy hol van az otthonabb otthon). 

Remek időt fogott ki, gyakorlatilag 5 napig folyamatosan zuhogott az eső, 0 napsütés. Úgyhogy Svédország nem tett túl jó benyomást magáról, azt hiszem. Aztán csodák csodájára szombaton, mikor már én is ráértem, kisütött a nap!

Itt Svédországban valahogy nem divat az esernyő, ha esik az eső, akkor e helyett inkább - Péter szavaival élve - eltűnnek az emberek az utcáról. 

Rögtön első nap, ahogy megérkeztünk, elromlott a fürdőszobai csap/ zuhanyzó, úgyhogy ha nem akarjuk, hogy egyrészt elárassza a folydogáló (mostanra már inkább csobogó) víz a lakást, másrészt, hogy ne őrüljünk meg a folyamatos zajtól, le kell hogy ragasszuk szigetelőszalaggal minden egyes zuhanyzás után. Ez ugyebár két hete történt. Továbbra is ez a helyzet. Itt mivel a lakás egyfajta ingatlanügynökséghez tartozik (Örebroban a kiadó lakások kb. 80 %-a ugyanahhoz a céghez tartozik), nem lehet csak úgy kihívni a vízvezetékszerelőt, hanem meg kell várni, amíg ők küldenek egyet a bejelentés után. És mivel nyár van (ami azt jelenti, hogy Örebroban minden szinten megáll az élet), így kevesebben dolgoznak, és azt mondták, van ennél sürgősebb dolguk is. Úgyhogy tegyétek meg a tétjeiteket, hogy vajon előbb javítják meg a csapot ők vagy pedig csőtörés lesz.

Mikor visszajöttem, akkor egy hétig a Vårdcentral másik részlegére lettem száműzve mert épp ott volt a mentorunk. Ami minden szempontból rosszabb az eredetinél. Messzebb van a vonatállomástól, nem kedvesek a titkárnők és a betegek is bonyolultak. Viszont legalább megkaptam életem első elismerő rajzát egy gyerek pácienstől:

És itt lettem lekapva a "munkaruhában" is:

Közben meghosszabbították a szerződésemet is jövő március végéig, az egész két darab lapból állt, amit stílusosan egy rózsaszín gémkapoccsal tűztek össze. És találkoztam az első magyar betegemmel is, akivel azóta telefonon is magyarul beszélgetünk. A héten pedig kijelentette AnnaLena (a kicsit furcsa stílusú, de vicces 60+ év körüli mentor), hogy akkor másnap reggel ő levideózná, ahogy én beteget vizsgálok. Mondom, király! (Nem az.) Úgyhogy valóban másnap reggel 8-kor megjelent egy kamerával a szobámban. Nem tudom, hogy a beteg vagy én voltam-e jobban megijedve. Aztán még mindezt vissza is kellett néznem vele együtt és ki kellett elemezni magamat magamnak. Legszívesebben a kb. 15 perces felvétel minden egyes másodpercében kiszaladtam volna a szobából.. Sőt még az egészet megkaptam USB-n is, hogy vigyem haza és nézegessem (nem, ezt nem fogom felrakni a blogba, sorry, a kettőnk titka marad, hahaha).

Ja, azt még nem mondtam, de időközben (úgy 1,5 hónapja) vettem egy gitárt. Egyelőre a vendégeim többet játszottak rajta, mint én, de ami késik nem múlik. A boltban még biztosítást is vehettem volna hozzá, de ezt nem tettem meg meg. Nemtom, mire.. Ha ellopják, vagy ha szétveri valami ismeretlen ismerősöm? Passz. Ilyen:

A napsütés örömére szombaton elmentünk biciklivel egy kb. 25 km-re lévő tóhoz. Eredetileg kirándulást terveztünk a 25 km után, de aztán inkább úgy döntöttünk (-tem), hogy ennyi sport talán elég volt egy napra. Úgyhogy igen! Megtaláltuk Örebro egyetlen hegyét! Ahol nem utolsó sorban még egy minimális sípálya is található. Meg persze a tó (Norra Ånnabodasjön), ami sosem maradhat el, és ami olyan hideg volt, hogy még 5 percig sikítottunk, mikor már benne voltunk. 

Az odavezető út nagyjából így nézett ki (mikor nem tévedtünk el)

Az elmaradhatatlan hajas bivalyok

Svéd nyár - érdemes megfigyelni a háttérben lévő napozókat

Norra Ånnabodasjön

Az őszinte mosoly - én olyan 2 percet bírtam a vízben

A tó maga

Áááá

Azt hiszem az esős napokról most nem nagyon teszek fel képet.. Vasárnap is egész jó idő volt, úgyhogy csak délután esett. Összességében a 10 napból volt 2 és fél napsütéses nap. :)

Spin off

Ha valaki nem tudná, mit jelent a cím, akkor elárulom, hogy a médiában használatos, amikor pl. egy sorozatból kiragadnak egy szereplőt és csak róla forgatnak egy másik sorozatot, vagy mint ebben az esetben a szereplő (én) áthelyeződik ideiglenesen egy ezelőtt is meglévő életterébe (haza).

Ezt a bejegyzést részben a munkából írom, gondoltam hasznosítom magam a holtidőkben, viszont értékljétek, mert ez így háromszor olyan lassú, mire a svéd billentyűzeten megtalálom a magyarnak megfelelő karaktereket.

Szóval tapasztalatok a szabadságról. Bár igazából lehet, hogy felesleges leírnom, mert tudjátok, de mielőtt Magyarországra repültem, útbaejtettem Tiqulót, aki éppen Németországban dolgozott, egészen pontosan Wuppertalban (Düsseldorf mellett). Itt találkoztunk Zsófival is, aki Magyarorszagról csatlakozott illusztris társaságunkhoz. 

Aki nem ismerné ezt a rendkívül híres német várost, annak elárulom, hogy itt található a világ legrégebbi függővasútja (Schwebebahn, 1901-ben épült) és itt élt és munkálkodott a nálunk talán kevésbé híres, de annál izgalmasabb nevű Pina Bausch tánckoreográfus. (Készült róla egy film is, nekem nagyon tetszett, úgyhogy csak ajánlani tudom). A Schwebebahn eléggé felül van reprezentálva a városban, pláne, hogy eléggé hozzájárulnak a vasállványok a város összképéhez. A hozzá kapcsolódó legenda (ami valójában csak kb. 30 éves, szóval elég nagy valószínűséggel tényleg igaz) szerint egyszer egy bébi (4 éves) elefánt utazott rajta (ne kérdezzétek, hogy mit keresett ott), de sajnos kiesett belőle és belezuhant a vasút alatti folyóba. Tuffi (a puffanás hangja után kapta a nevét) szerencsésen megúszta a dolgot mindenféle sérülés nélkül.

Az öt napból, amit Németországban töltöttünk 4-en zuhogott az eső, de így is sikerült elfogyasztani néhány német sörkülönlegességet és még Düsseldorfot is megnéztük.

A hazaút már nem ment olyan zökkenőmentesen, mivel a repülőnk Zsófival Budapestre reggel 8.45-kor indult a 60 km-re lévő Dortmundból, és mivel ezúttal mindenki elfelejtett ébresztőt beállítani, reggel 7-kor ébredtünk fel Tiqulo sikolyára :)

Végülis egy 10 perces összekészülődést követően már száguldottunk is 150-nel az autópályán, úgyhogy 7.50-re oda is értünk és még éppen becsusszanhatunk.

A német esős időt kicsit aztán túlkompenzálta a magyar 10 napos 37 fok. De legalább majd lesz mire visszaemlékezni a hosszú hideg svéd éjszakákon.

Otthonlétem alatt 3 különböző tóban fürödtem. Először a Délegyházi tavak NEM nudista részében:

Majd Szarvason a Körösben (najó, ez inkább holtág, mint folyó):

Végül pedig Füreden a Balatonban még épp a vihar előtt:

Mindezalatt utaztam vonaton, buszon, autóban, biciklin, bubin (a bérelhető pesti bicikli) és ha a felfújható cápát annak számítjuk, akkor végülis hajón is. :)

És mindeközben 10 nap alatt 5 különböző helyen aludtam, ebből egyszer otthon, ahol konstatáltam, hogy 3 hónap alatt sem gyűlik össze vastagabb porréteg, mint 2 hét alatt, úgyhogy végül le is mondtam a szobám kitakarításáról.

A Balatonról Zsófival csak egy kicsit komplikáltan értünk haza. A vihar jóvoltából természetesen dugó lett, így az eredetileg betervezett busz 3-szor annyi ideig ment, mint kellett volna, úgyhogy Almádinál inkább vonatra váltottunk. 1 perc híján lekéstük a gyorsvonatot, így maradt a sebes, ami még hosszabb úton ment, ráadásul még egy órára meg is állt, az nem derült ki, hogy miért, de hozzánk csatoltak plusz egy kocsit. Aztán később megállt még egy fél órára, akkor felsővezeték szakadás miatt, így röpke 4 óra alatt Pesten is voltunk. 

A vonatos kalandokat itt is folytattuk, amint Péterrel (aki most soros a látogatásomban itt) megérkeztünk Göteborgba. Ugyanis kiderült, hogy az Örebro felé tartó vonatra elfogyott a jegy. Mind a két darabra az nap. És még csak azt is egy darabon busszal helyettesítették. Gondoltam, mivel más választás nem maradt, bevállalósak leszünk és felszállunk rá, leszállítani már csak nem fognak, legföljebb megvetetik a vonaton a 3-szor olyan drága jegyet. A helyettesítő buszra először nem akartak felengedni, majd miután közöltem hogy márpedig mi megyünk, jó svéd szokás szerint legyintettek egyet. Úgyhogy mivel a buszon meg nem lehetett jegyet venni, ingyen utaztunk 1 órát. Aztán átszálltunk a vonatra, az ottani állomáson még mindig el volt fogyva a jegy, így kinéztem egy köztes állomást, hogy legalább valameddig legyen jegyünk, úgyhogy végül fél útig fizettük ki a dolgot és ezután senki nem érdeklődött, hogy a másik felével mi van.

"Haza"érve verőfény fogadott. Ja nem. Azóta nem láttam a napot, mióta megérkeztünk, kivéve a mai fél órát délután. Ráadásul zuhog. Bent a lakásban is, mert a zuhanycsap elromlott és folyamatosan folyik a víz, de ez úgy tűnik a főbérlőt és a lakásfenntartó szervezetet sem érdekli nagyon, akiknek küldeni kellene a vízvezetékszerelőt, mert már hétfő óta nem történt semmi (én nem fizetek külön a vízért :) ). Azt mondták, jönnek, amilyen hamar tudnak... Úgyhogy megjavítottuk házilag:

Östersund

Már lassan tényleg nem tudom magam sem követni, hogy mikor mi történik... A lényeg, hogy kedden éjfélkor újabb vendégem érkezett Eszter személyében. Innentől kezdve az átlag alvásidőm lecsökkent napi 4 órára. :) Szerdán rögtön csúcstalálkozót tartottunk nálam Eszterrel, Vandával, és Enriqo-val, az olasszal, aki korábban itt lakott Örebroban, majd elköltözött Budapestre, majd most pár napja vissza Örebroba. Én Budapesten találkoztam vele, pont a kiutazásom előtt pár héttel, és arról próbált meggyőzni, hogy Örebro milyen unalmas hely. Hát ez úgy tűnik nem igazolódott be. Sőt még ő is visszajött.

Ja igen, ugyanezen a napon, még pár órával korábban sikerült összehozni egy találkozót a rég nem látott norvég "családommal" is, akik Trondheimből éppen Stockholmba tartottak (ott lakik az egyik fiuk), és így beugrottak meglátogatni Örebroba. Ők azok, akiknél tavaly másfél hónapig laktam. Amúgy már 2009 óta ismerem őket, amikor is egyszer véletlenül náluk aludtam Észak-Norvégiából Dél felé menet, aztán eléggé megkedveltük egymást. Ők lennének:

Amíg én dolgoztam, szokás szerint vendégemet elküldtem biciklizni a tavakhoz, mert az szép. Ő is ezen a véleményen volt. Kivételesen Eszterrel nem grilleztünk, mert nem volt rá idő. Viszont csütörtökön eljutottunk egy bányatóhoz, amiről nincs kép sajnos, de higgyétek el, hogy szép volt és magas sziklákról lehetett ugrálni a vakítóan kék vízbe. Beköszöntött a svéd nyár. De komolyan. Már kezdtem megijedni, hogy az egyetlen nyári gatyámmal nem húzom ki. Aztán szerencsére (?) most már megint hideg van.

A kb. 30 fokon és az előző napi fürdésen felbuzdulva pénteken is elmentünk egy tóhoz, ráadásul autóval ketten, az mindjárt kiderül, hogy hogy jutottunk autóhoz. Péntekre kivettem egy szabadnapot, mert mivel pünkösdkor dolgozni kellett, így úgy döntöttek, hogy mindenki állami szinten kivehet helyette egy napot. Először elautóztunk a Ramsjö nevű tóhoz, mert a leírás alapján ez tűnt a legidillibnek. És tényleg. Azért a fenyőkkel övezett tó elég jól nézett ki.

Ezután beugrottunk az IKEA-ba, mert már elvonási tüneteim voltak. Ja nem. Azért mert Eszternek kellett vennie ajándékot az esküvőre (na erről is majd később).

Majd pedig felvettük Andreast (szintén Kumlában dolgozik velünk, amúgy svéd, de Budapesten tanult, ezért ismerjük korábbról), és elmentünk egy újabb tóhoz, amit a múltkor részben körbebicikliztem (Hjälmaren). Na erről sincs kép, viszont láttunk hódot benne. Nemtom ez jó jel-e vagy sem. És ha lehetséges, akkor még hidegebb volt, mint az előző tó. 

Na és akkor jöjjön a csúcspont. Eszter hivatalos volt egy esküvőre a hétvégén itt Svédországban, ahová eredetileg vonattal jutott volna el, de aztán támadt egy ötletünk, hogy tulajdonképpen mehetnénk többen is autóval. A dolog pikantériája, hogy az esküvő Östersundban volt, kb. 600 km-re Örebrotól. Eredetileg úgy volt, hogy 5-en megyünk (Vanda, Eszter, Marcus, Andreas és én), de végül a 2 fiú úgy az utolsó pillanat után visszamondta, így maradtunk 3-an. Ebből tulajdonképpen 2 embernek volt jogsija, nekem meg Eszternek, akinek 3 éve le volt járva. :)

Úgyhogy kijelenthetem, hogy sikerült abszolválnom első külföldi és nem suzukiban töltött utamat, ráadásul rekord távban. Levezettem 2 x 600 km-t két nap alatt, igaz, olykor-olykor mikor már tényleg nem bírtam, mert leragadt volna a szemem, Eszter beszállt az érvényes jogsi nélkül (de azzal vigasztalt, hogy az alkalmasságija már megvan). :) 

Úgyhogy szombaton reggel fél 6-kor indultunk kb. 2 óra alvás után, és negyed 3-ra értünk oda az esküvőre, ami fél 3-kor kezdődött. Azért szerintem egy ilyen táv után nem rossz, hogy ennyire pontosan érkezünk, mintha legalábbis a szomszédból ugrottunk volna át. 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért tartott mindez ilyen sokáig. Hát, mert szinte mindenhol 90 volt a sebességkorlátozás (az autópályán is 110 max). És itt nem igazán lehet gyorsulni, mert mindenhol kamerák vannak. De nem úgy mint otthon, hanem itt kitesznek egy táblát, hogy most kamera következik, majd 1-2 km múlva valóban ott figyel az út szélén. Elég gyakori jelenség. Az "autópálya" pedig nem 2-3 sávos, hanem váltakozik, hogy éppen melyik forgalomnak 1, illetve melyiknek két sávos, így nem lehet hosszú távon az előzős sávban menni. Mondjuk, ha baleset van, az szerintem eléggé betesz. De azért nem olyan óriási a forgalom itt Svédországban. 

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy én nem ismertem a házasulandó párt, és csak Eszter volt meghívva a lakodalomba. Úgyhogy gyakorlatilag a templomi ceremónia után Vandával elmentünk a szállásra és bedőltünk az ágyba.

Amúgy a hely maga gyönyörű volt, engem Trondheimre emlékeztetett. Itt van Svédország 5. legnagyobb tava, aminek frappánsan Storsjö (nagy tó) nevet adták. És végre kiderült, hogy mégiscsak léteznek hegyek Svédországban!

Egyébként a szállást egy szervezeten keresztül sikerült megoldani, ahol helyiek kiadják a házukat/ lakásukat viszonylag olcsón, amikor épp nincsenek otthon. Ez is nagyon szép volt, amolyan álmaim háza, kár, hogy nagyrészt csak aludtunk benne.

És a kisautó, ami ráébresztett, hogy a suzukin túl is van élet (ja, amúgy bérelt kocsi volt)

Kisebb pihengetésünk után Vandával úgy gondoltuk, hogy lehet, hogy azért kéne enni is valamit, úgyhogy bementünk a városba, és miután már majdnem belenyugodtunk, hogy csak kebabosok vannak nyitva, sikerült találni egy elég jó helyet. Utána felvettük Esztert az esküvő helyszínéről (közben valamelyik sarkon sikerült úgy kifordulnom, hogy a rossz sávba kerültem, de még jó, hogy itt ugye sosincs nagy forgalom :). Közben konstatáltuk, hogy itt még inkább nem megy le a nap.

Éjjel fél 1 körül

Egy hosszabb alvást és reggelizést...

... követően az új otthonunkban, úgy gondoltunk, hogy sosem lehet elég későn hazaindulni, úgyhogy még bőven van idő meglátogatni egy közelben fekvő szigetet, és akkor elég, ha délután 3-kor indulunk haza. Rosszabb esetben 4-kor. A valóságban pedig fél 6-kor. Így sikerült ismét éjjel 2-re hazaérni. Viszont a szigetet tényleg bűn lett volna kihagyni:

Azok ottan mi vagyunk!

Ez a nap más, mint a többi

Csak majdnem sikerült lelőnöm a szülinapi meglepimet, de aztán mégsem. :) Szerveztem volna mára egy grillpartyt, ahová valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon senki nem jelzett vissza, hogy jönne. Mondom, jó, akkor majd lehet, hogy vasárnap lesz. Vagy nem. Közben ma meg szólt Vanda, hogy segítenék-e összeszerelni a biciklijét, ami egyelőre még csak darabokban volt. Gondoltam, furcsa, hogy ez most ilyen hirtelen életbevágó lett, de hát miért ne. Elmentünk hozzá, és ott ért a meglepetés Katival és a szlovákokkal, meg tortával. :) A bicikliszerelős elterelő hadművelet miatt viszont abszolút nem voltam kiöltözve, hjááááj. Végül aztán a biciklit összeszerelés sem maradt el, röpke 1,5 óra alatt megoldottuk, bár egy ponton azon gondolkodtunk, hogy vissza kéne vinni a boltba, mert a beszerelt első kerék hozzáér a vázhoz. Ezután rájöttünk, hogy meg kéne tán fordítani a villát (tehát a kormányrudat) és láss csodát, mindjárt jó lett. :)

Mindettől függetlenül természetesen grillezünk holnap, mert hétvége nem telhet el e nélkül.

Tiqulo és Zsófi pedig ezzel lepett meg. :D Azok kedvéért, akikhez nem jutott volna el facebookon, vagy nemtom még hol riogatják vele az embereket. :D

Néhány közérdekű információt szeretnék kihirdetni. Tárárárám.. Otthontartózkodásom előrelátható ideje ez év július idusára esik, mégpedig 15-e és 26-a között leszek megtalálható kicsiny hazánkban. Vagy nem. Attól függ, mennyire tehetségesen kerestek. :)

Továbbá szeretném figyelmetekbe ajánlani a már-már feledés homályába merült naptárocskát is, figyelem, a helyek fogynak! Hamarosan ki kell tennem a megtelt táblát. :P

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy írjak az új életteremről, mert múlt heti történésekről nem tudok most beszámolni (vagy csak nem emlékszem). Szóval, mint mondottam vala, az új hely kicsit messzebb van a centrumtól és a vasútállomástól is, de azért nem olyan vészes. Cserébe saját konyháért meg fürdőért. Bár hivatalosan csak a nappalit bérlem, mert a tulajdonos lány (aki tulajdonképpen szintén csak bérlő, de itt simán tovább bérbeadhatja egy másik embernek, ez valami svéd szokás lehet) nem teljesen költözött ki, szóval az ő szobáját nem használhatom. De raktárnak tökéletes, úgyhogy odarejtettem a falamról eltávolított borzalmas képeket. Amúgy a nappali, amiben lakom, jó nagy, nem lehet rá panasz.

Kívülről nem annyira impozáns, egy társasház földszintjén van, van még erkélye is, ami a többi házra néz, úgyhogy ha kimegyek, arról rövid időn belül mindenki tud. További extrák köz tartoznak a ház sarkánál általában délutánonkét iszogató részeg bácsik. De csak napsütésben! Esőben a másik ház sarkánál tartózkodnak az eresz alatt. Ha nagyon esik, akkor meg egyáltalán nincsenek. Itt is sikerült ellőnöm, hogy egy teljesen másik háztömbbe mentem be, és csodálkoztam, hogy nem nyitja a kulcsom a zárat, de hát gondoltam, mindig szorul kicsit, tovább próbálkozom. Egy pár perc múlva egy szőrös mellű fiatalemberrel találtam szembe magam, akitől majdnem megkérdeztem, hogy mit keres a lakásomban, de aztán még idejében észbe kaptam, hogy én vagyok rossz helyen, nem ő.

A lakás talán egyetlen hátránya, hogy kicsit sötét, és a nap leginkább este 8 és 9 között süt be. Ehhez még rátettek az extra energiatakarékos lámpák is egy lapáttal, amik sosem voltak elég fényesek, úgyhogy gondoltam, hogy veszek valami állólámpát az IKEA-ba, de kiderült, hogy csupán az izzót kellett kicserélnem. Úgyhogy most már nem energiatakarékosak. Remélem, az esőerdők megbocsájtják.. 

A lakásban rengeteg növény is van, amit locsolni kéne. Meglátjuk, mennyire tudnak alkalmazkodni a szárazsághoz a felügyeletem alatt (nem vagyok egy nagy kertész).

Természetesen itt sem maradhatott el a kezdeti harcom a mosógéppel.. Mire már megszoktam volna az előzőt, elmentem onnan. Itt meg majdnem a hiper-szuper (magyarul is tudó) szárítógépben mostam ki a ruháimat. 

Mint már mondtam, a költözést még Tinával oldottuk meg biciklikkel, az utolsó darab, ami eddig Vandánál vendégeskedett, de vissza kellett vinni a régi lakásba, egy állólámpa volt, amit végigcipeltünk az utcán (nekem a szellemirtók jutott róla eszembe).

A lakásnak van még egy tulajdonsága, amivel eddig nem találkoztam, mégpedig, hogy az ajtón van egy lyuk, és azon keresztül dobálják a leveleket (postaláda nincs, mint ahogy kapucsengő sem, de az kb. sehol sincs). Egyik reggel, hajnali 5 órakor arra ébredtem, hogy valaki bejött a lakásba, mire kiderült, hogy ja nem, csak bedobtak egy újságot. Kellemes volt. 

Lassan Kumlába (még mindig a hely, ahol dolgozom) is beköszönt a nyár, és mindenki elmegy szabadságra. Itt az a szokás, hogy mindenki nyáron veszi ki szinte az összes szabadságát, így egy hónapra mennek el. Ebből kifolyólag kb. kiürül a Vårdcentral, de sebaj, felvesznek orvosokat csak a nyárra. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy jövő héttől a menza is bezár egész augusztus végéig, úgyhogy már megijedtem, hogy főznöm kell, de aztán Vanda felvilágosított, hogy mirelit kajával is megoldható az élet. :)

Nyáron itt minden szinten megáll az élet, pl. még abból a városban található két moziból is az egyik teljesen zárva van. 

Ez most nem volt egy jó zárómondat, de más nem jut eszembe...

Torp

Van egy ilyen nevű repülőtér Oslóban. Na ez nem az. Mert van egy ilyen nevű hely Örebro közelében is. A héten itt zajlott egy konferencia. Az ország egyik talán legnagyobb keresztény konferenciája, úgyhogy ezt néztük meg szombaton, hogyha már így a közelben leledzünk. A történések egy óriási faházban voltak, ami engem leginkább egy istállóra emlékeztetett, mert nem volt neki padlója. Ebbe elvileg 3000-en férnek be, de egyesek szerint "csak" 2000-en voltak. Belülről kb. így nézett ki:

Ma délután kihasználva a napsütést elmentem körbebiciklizni a tavat. Najó, nem teljesen, mert az úgy 180 km lenne, hanem csak egy részét, ami 40 km volt. A tóból magából nem sokat láttam, mert az út szinte végig a tótól távol húzódott, de legalább változatos volt. Autóút, földút, mező, erdő, minden volt. És csak egyszer tévedtem el egy kicsit. Az egyik szakaszon a tó egy részén kell átmenni, amit egy bicikliket áthajóztató "komppal" oldottak meg. Inkább tutaj volt. Kb. 20 m-es szakaszt tett meg a vizen. 

A tó környékén vannak ilyen kis hajas bivalyok is (szerintem cuki):

"Gyöngyöt disznók elé" :D azaz a különböző fajok közötti harmónia

Hjälmaren

Ez a neve egyik kedvenc helyemnek. Ami nem az IKEA. :) Hanem a tó. Az utóbbi időben elég sokat jártunk ide főleg grillezni. 

Még mikor Tina itt volt, akkor vele és Vandával csiholtunk tüzet. Itt ezt a grillezés dolgot elég magas szinten művelik, minden kis tűzgyújtó helynél vannak asztalok, azokon pedig ilyen kis fém emelvény, amire az egyszer használatos grilltálcát lehet rakni. Persze az túl egyszerű lenne, úgyhogy mi rendes tüzet gyújtottunk, ehhez is természetesen biztosítják a fát és a papírt is, ami egy kis dobozban található a tűzrakóhely mellett. Néhol még barbeque sütő (? nemtom, mi a hivatalos neve) is van.

No íme az eredmény, szerintem 3 lánytól nem rossz

Ez a tavat átszelő út vitt a tűzrakóhelyre

Madaras formáció

Ja azt talán nem is mondtam, hogy mikor Koppenhágába mentünk, Tinát itthagytam, hogy vigyázzon a házra (nem volt hely a kocsiban, és már korábban le volt szervezve az út, minthogy mondta volna, hogy jön..). De szerintem jobban elvolt, mintha eljött volna. Találkozott valami zeneszerzővel csak úgy az utcán, aki elhívta egy koncertre, ahol egy másik zeneszerző darabját is eljátszották, aki történetesen magyar volt. Őt pedig megtiszteltetésből meghívták a zenei estre, úgyhogy Tina velük lógott a hétvégén. Sajnos én viszont teljesen lemaradtam a dologról, mert mire visszajöttem, a magyarok már hazamentek. 

Tina végül hétfőn ment el egy svéd farmra önkénteskedni, és itthagyott nekem egy csomó kétes eredetű növényt. Pl. cserepes oregano (gyanítom, hogy az én gondozásom alatt nem sokáig fogja húzni), meg a hűtőben valami zöld csírázó, fűre emlékeztető dolog. Meglátjuk, mi lesz belőle.

A következő grillparty most pénteken volt a szentivánéj nap alkalmából, ami itt annyira nagy dolog, hogy nem is kellett dolgozni. A svédeknek van egy olyan felettébb furcsa szokása ezen a napon, hogy körbetáncolnak egy növényekkel felfuttatott termékenységet jelképező oszlopot. A helyi városi ünnepségen, amit meglátogattam, úgy tűnt, hogy csak nyugdíjasok hódolnak ennek a szenvedélynek. 

Azt mondják, hogy ezen a napon szinte mindig rossz idő van. Hát tényleg. Felváltva hol zuhogott, hol kisütött a nap. De estére mégiscsak úgy döntött az időjárás, hogy visszafogja magát, úgyhogy megint grilleztünk, ezúttal egy egész nagy csapat gyűlt össze. Most egy másik helyet választottunk, kilátással a tóra, de erről nem születtek olyan fergeteges képek, úgyhogy ezt most kihagynám. El kell jönni!

Közben a Vårdcentralban is dübörög az élet, már napi 5-6 beteg van. Nekem szinte minden napra jut egy ryggpatient = hátfájós beteg, úgyhogy már kezdek szakértő lenni benne. Múlt héten pedig beindult a ramadan, a muszlimok 1 hónapos koplaló ünnepe, ami itt azért nay szám, mert elég sokan vannk Svédországban, és egyesek az éhezésből eredő problémákkal keresik fel a vårdcentralt. Ennek örömére Örebro kiadott egy kis tájékoztató füzetet arról, hogy hogyan is tarthatják be a vallási önmegtartóztatást anélkül, hogy itt kötnének ki. Ezek a svédek mindenre gondolnak.. A vicces az, hogy napkeltétől napnyugtáig nem ehetnek és ihatnak, ha belegondolunk, itt Örebroban nem jártak túl jól, mert jelenleg 17,5 órát van fent a nap.